A bokaficam a boka szalagjainak rándulás következtében létrejött sérülése. A bokaszalagok a csontokat összekötő erős, rugalmas szalagok, amelyek bármelyike megsérülhet. Ha a boka kifelé fordul, akkor a belboka szalagjai, ha pedig befelé, a külboka szalagjai sérülhetnek.
A bokaficam főbb tünetei
A bokaficam tünetei az alábbiak lehetnek:
- fájdalom, különösen terheléskor,
- nyomásérzékenység,
- duzzanat,
- kékeslilás (livid) elszíneződés,
- korlátozott mozgás,
- a boka instabilitása,
- a sérülés pillanatában kattanó hang és érzés a bokában.
A bokaficam okozta panaszok súlyossága attól függ, hogy a boka szalagjai milyen mértékben húzódtak meg, vagy szakadtak el.
- Enyhébb sérüléskor a szalagok megnyúlnak ugyan, de nem szakadnak el. Ebben az esetben a fájdalom kisebb, a boka csak enyhén duzzad meg, és a tünetek négy-öt nap alatt maguktól megszűnnek.
- Részleges szalagszakadással járó, közepes erősségű rándulás esetén a szalagok rostjainak egy része elszakad, de a stabilitás megmarad. A boka jelentősen megduzzad, kékeslilás elszíneződés keletkezik, a járás fájdalmassá és nehezítetté válik. Rossz gyógyulás vagy rásérülés miatt megnőhet annak a veszélye, hogy a meggyengült bokaszalagok csökkent stabilitása miatt a boka a későbbiekben könnyebben kificamodik.
- Súlyos bokaficam esetén a szalagok teljesen elszakadnak, a boka jelentősen megduzzad, fájdalmassá válik, kékeslilás elszíneződés jelentkezik. A beteg nem tud lábra állni, mivel az instabil boka nem képes megtartani a test súlyát.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben kificamodik a bokája, és a fájdalom, illetve a bokaduzzanat egy-két nap elteltével nem csökken magától, keresse fel a lakhelye szerint illetékes traumatológiai szakrendelőt. Ha a sérülése súlyos – például nem képes lábra állni –, mindenképpen keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső Sürgősségi Betegellátó Osztályt (SBO-t).
A bokaficam kiváltó okai
A bokaficam hirtelen mozdulat, erőbehatás vagy rendellenes mozdulatsor következménye lehet. Növekszik a bokaficam esélye, ha gyengék a lábszárizmok, és lazák a bokaszalagok, illetve sérültek a bennük futó idegek. Különösen azok a személyek lehetnek veszélyeztetettek, akik rendszeresen viselnek magas sarkú cipőt, akiknek nem szabályos a járásuk, akik túlsúlyosak, illetve akik kellő edzettség hiányában vagy bemelegítés nélkül kezdenek sportolni. Bokaficam következhet be az alábbi esetekben:
- esés következtében kifordul a boka,
- ugrást követően rosszul sikerült földet érés,
- egyenetlen talajon vagy lépcsőn gyaloglás vagy futás,
- sporttevékenység közben egy másik személy rálép vagy ráesik a sérülést elszenvedő személy lábára.
A bokaficam lehetséges szövődményei
A nem megfelelően kezelt bokaficam a későbbiekben többfajta szövődményt okozhat:
- Amennyiben az ínszalagok heggel gyógyulnak, krónikus instabilitást és fájdalmat okozhat a bokában.
- Amennyiben a rándulás a bokaínszalag felett haladó idegszálat is érinti, fájdalom és zsibbadás léphet fel.
- A sérülésből való felépülést követően megváltozhat a járás, oly módon, hogy az megerőltetővé válik a boka külső részén elhelyezkedő inak számára. Ennek következtében szárkapocscsonti ínhüvelygyulladás (peroneális tenoszinovitisz) alakulhat ki, idült gyulladást és duzzanatot okozva a boka külső részén.
- A súlyos rándulás következtében a boka tájékán futó erek sérülhetnek, vongálódhatnak, rontva az érintett terület vérellátását.
- A bokaficam további szövődménye lehet a sarokcsont és a bokacsont között kialakuló, makacs fájdalommal járó ún. szinusz tarzi szindróma, amelyet a láb belsejében elhelyezkedő ínszalag részleges szakadása okoz.
A bokaficam diagnosztizálása
A bokaficam kórisméjének felállítását traumatológus szakorvos végzi a boka fizikális vizsgálatával. A boka röntgenvizsgálata szükséges annak tisztázására, hogy történt-e csonttörés. Bizonyos esetekben ultrahangvizsgálatra is sor kerülhet az inak és ínszalagok állapotának felmérésére.
A bokaficam kezelése
A bokarándulás kezelésének módja a sérülés súlyosságától függ. A kezelés célja a szalagok gyógyulásának elősegítése, a boka stabilitásának visszaállítása és a fájdalom csökkentése.
- Enyhe bokaficam esetén rugalmas pólya használatát, a sérült végtag pihentetését és az érintett terület jegelését rendeli el a kezelőorvos.
- Közepes súlyosságú bokaficam esetén rögzíteni kell a sérült bokát (gipsz, oldalsínes-tépőzáras rögzítő), ezzel megelőzve, hogy a boka szalagrendszere megnyúlva gyógyuljon, ami a boka instabilitásához vezetne.
- Súlyos sérülés esetén szükségessé válhat a szakadt ínszalag műtéti helyreállítása. Nagyon fontos a felépülést követő utókezelés, amely a mozgástartomány szélesítését és a sérült terület funkciójának helyreállítását célzó gyógytornából áll.
Mit tehet bokaficam esetén?
Ha fájdalmat érez, hagyja abba a testmozgást, még akkor is, ha a fájdalom kisebb mértékű. A testmozgás folytatása ugyanis a sérülése súlyosbodásához vezethet, és lassíthatja a felépülést is.
- Enyhe bokaficam esetén ajánlott a sérült végtag két-három napig történő pihentetése. Éjszakára polcolja fel a lábát úgy, hogy a bokája a szívénél magasabban legyen. Két-három óránként jegelje a sérült területet körülbelül húsz percig úgy, hogy a jégtömlő ne érintkezzen közvetlenül a bőrével (csomagolja be egy törölközőbe). A boka duzzanatának visszahúzódását elősegítheti rugalmas pólya (fásli) nappali használatával vagy oldalsínes-tépőzáras rögzítővel.
- Közepes mértékű rándulás esetén – az oldalsínes-tépőzáras rögzítő, járógipsz eltávolítását követően – nagyon fontos, hogy részt vegyen az orvos által előírt gyógytornakezeléseken. A gyógytorna helyreállítja a mozgást, és megerősíti az izmokat annak érdekében, hogy javuljon a boka egyensúlya.
- Amennyiben súlyosan kificamodott a bokája, és sebészeti beavatkozásra került sor, a műtétből való felépülést követően szintén nagyon fontos a kezelőorvos által előírt gyógytorna rendszeres végzése és a terhelés fokozatos bevezetése.
A bokaficam megelőzése
Nem minden sérülés előzhető meg, azonban a bokarándulás kockázata csökkenthető az alábbiakkal:
- a láb stabilitását elősegítő, illetve az egyensúlyozást javító mozgásformák végzése,
- megfelelő bemelegítés sportolást megelőzően,
- az edzettségi szintet nem meghaladó mozgásformák végzése,
- kellő óvatosság egyenetlen talajon történő járás vagy futás közben,
- magas sarkú cipő viselésének minimalizálása,
- cipőbe helyezett, a bokát és a lábfejet stabilizáló segédeszköz használata.
