Elölfekvő méhlepényről (más néven: placenta previa) akkor beszélünk, ha a méhlepény nem a megfelelő helyen kezd el kialakulni és növekedni. Terhesség során normál esetben a méhlepény a méhben magasan, a mellső vagy a hátsó falon tapad.
Ez a statisztikák szerint minden 200 terhességből 1 esetben fordul elő, a császármetszések 1%-a történik miatta. Az elölfekvő méhlepény miatt magasabb a komolyabb vérzés kockázata, ami a vérvesztés miatt életveszélyes állapotot is eredményezhet.
Az elölfekvő méhlepény főbb tünetei
A terhesség előrehaladtával néhány esetben az előlfekvő méhlepény súlyossága csökkenhet vagy akár meg is szűnhet. Ha ez nem következik be, számolni kell a terhesség vagy szülés során fellépő vérzéssel. A tünetek általában a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében.
Az előlfekvő méhlepény tünetei lehetnek:
- terhesség alatti vérzés, melyet összehúzódások nem kísérnek;
- hirtelen fellépő friss, élénk vérzés;
- pecsételő vérezgetések az első és második trimeszterben;
- a magzat haránt- vagy ferdefekvésben van.
A vérzés mennyisége jelzi a helyzet súlyosságát.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az elölfekvő méhlepény tünete a terhesség alatti vérzés, ami különböző erősségű, súlyosságú lehet. Ha felmerül a gyanú, hogy a lepény vérezni kezd, azonnal forduljon orvoshoz!
A bő vérzés életveszélyes állapotot, vérvesztéses sokkot okozhat, ilyen esetben azonnal menjen be a legközelebbi sürgősségi osztályra vagy hívja a 112-es segélyhívó telefonszámot és kérjen mentőt!
Az elölfekvő méhlepény kialakulásának okai
A méhlepény a magzattal együtt fejlődik ki és terhesség alatt a méh nyálkahártyájához kapcsolódik. Ez teszi lehetővé az oxigén és a tápanyagok átjutását az anyából a magzathoz, valamint a terhességet támogató hormonok termelését. Elölfekvő méhlepény esetén a lepény (placenta) rendellenes helyen, nem a méh aktív, hanem a passzív részén tapad. Az elölfekvő méhlepény kialakulását olyan tényezők mozdíthatják elő, mint a pete túl gyors vándorlása, illetve elhúzódó érése, vagy éppen a méh aktív szakaszán a nyálkahártya károsodása (pl. korábbi nőgyógyászati küret).
Az elölfekvő méhlepény gyakoribb többször szült nőknél, valamint azoknál, akiknek az előző terhességét megszakították. Hajlamosító tényező még a korábbi császármetszés, lepényleválasztás, méhnyálkahártya-gyulladás.
Az elölfekvő méhlepény diagnosztizálása
A klinikai kép alapján már valószínűsíthető a rendellenes elhelyezkedés, és hasi ultrahangvizsgálattal a lepény helyzete meghatározható és követhető. (Hüvelyi ultrahangot ilyen esetben általában nem végezhetnek, vagy csak nagyon indokolt esetben.) Az elölfekvő méhlepény diagnosztizálását segítik a terhesség során kötelezően elvégzett ultrahangvizsgálatok.
Az elölfekvő méhlepény kezelése
Elölfekvő méhlepény esetén a kismamák veszélyeztetett terhesnek számítanak, kímélniük kell magukat. Az érintett kismama minden olyan tevékenységet, körülményt kerüljön, ami méhösszehúzódást okozhat, például a nagyobb megterhelést vagy stresszt, és házaséletet sem élhet. Előfordul, hogy szigorúan, szinte az egész terhesség alatt feküdni kell, ugyanis az ágynyugalom segít elkerülni az esetleges szövődményeket. Erre főleg akkor van szükség, ha vérzés is jelentkezett.
Az orvosi tennivalókat mindig a vérzés foka határozza meg. Ha az anya és a magzat állapota indokolttá teszi, tartós kórházi kezelésre van szükség. Cél, hogy a 37-38. hétig ne kerüljön sor a magzat világra hozására. Erős vérzés esetén, a terhesség korától függetlenül, az anya élete védelme érdekében szükségessé válhat a császármetszés.
A terhesség 38. hetét elérve, tervezett, megelőző császármetszés elvégzése lehet indokolt.
Ajánlott tartalmak:
Testvérek szerepe a várandósság során
