A szemrángás a szemhéj izmainak előjel nélküli, önkéntelen rángatózása. A jelenség az esetek többségében ártalmatlan, de a hátterében lelki, szervi és neurológiai betegségek is állhatnak.
A szemrángás tünetei
A szemrángás (tikkelés, szemhunyorítás, szemöldökemelés, szemkörüli arcrángás) hirtelen jelentkező, gyors, akaratlan mozgás. Rendszerint ártalmatlan, nem jár fájdalommal, ám a súlyosabb esetekben igen idegesítő lehet. Gyakori jelenség, szinte mindenkinél előfordulhat, de időtartamában és intenzitásában jelentős eltérések mutatkoznak.
Enyhébb formájában a tünetek gyengék, külső szemlélő számára alig észrevehetők: a rángás csak alkalmanként jelentkezik, és néhány másodpercig, esetleg pár percig tart, általában csak az egyik oldalon, az alsó szemhéjon.
Súlyosabb esetekben a rángás rendszeressé válhat, órákig vagy napokig is tarthat, és érintheti a száj körüli izmokat is.
A szemrángás gyakran 5-6 éves korban kezdődik, és serdülőkorban tetőzik, felnőttkorra általában megszűnik. Fiúk esetében gyakrabban jelentkezik.
Fontos különbséget tenni a többnyire ártalmatlan szemrángás és a mindennapi életünket akadályozó blepharospasmus között. Utóbbi a szemrés görcsös záródását jelenti, amelynek oka az egyik szemizom (musculus orbicularis oculi) görcse. Görcs esetén a szemrés váratlanul összeszorul, a szem akaratlagosan nem nyitható ki másodpercekig vagy akár percekig. Ilyenkor a beteg kénytelen megszakítani az adott tevékenységét.
Beszélünk tüneti (oka: gyulladás a szemgolyó elülső szegmentumában), tikszerű (az extrapiramidális rendszer betegségei) és pszichogén (lelki okokra visszavezethető) blepharospasmusról. Leggyakoribb azonban az idiopátiás forma, amelynek az oka nem ismert. Idősebb nők küzdenek ezzel a betegséggel jellemzően. Ha beazonosítható a szemizom görcsének oka, akkor azt kell kezelni, azonban az idiopátiás esetek gyakran terápiarezisztensek. Napjainkban botoxinjekciót adnak az izomba, amivel 2-3 hónap tünetmentesség érhető el.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a szemrángás intenzív, és gyakran jelentkezik, illetve ha látásromlást tapasztal, akkor forduljon mielőbb háziorvosához, aki a tünetek alapján dönt a további teendőkről.
A szemrángás kialakulásának okai
A szemrángást a kutatások szerint elsősorban az idegsejtek által termelt kémiai hírvivő anyagok (neurotranszmitterek) közötti egyensúly zavara okozhatja – a dopamin túlsúlya és a szerotonin hiánya –, de a hátterében lelki eredetű okok is állhatnak.
A szemrángás kiváltó okai lehetnek:
- fáradtság, alváshiány,
- stressz,
- a szem megerőltetése (digitális készülékek aktív használata, hosszú ideig tartó vezetés, olvasás, szemüveg hiánya, nem megfelelő dioptriájú szemüveg viselése),
- fényérzékenység,
- magas vérnyomás,
- egyes gyógyszerek mellékhatása (hányáscsillapítók, pszichiátriai szerek),
- túlzott koffein- és alkoholfogyasztás,
- dohányzás,
- magnéziumhiány.
A gyermekek életében gyakran az alábbi stresszhelyzetek váltják ki a szemrángást:
- iskolakezdés,
- költözés,
- iskolaváltás,
- testvér születése,
- családi konfliktusok,
- haláleset.
Az intenzív, krónikussá váló szemrángás hátterében az alábbi betegségek is állhatnak:
- szemfertőzés, idegen test, trichiasis (a szempillák helytelen irányba való növekedése),
- epilepszia (főleg gyermekkorban),
- Tourette-szindróma (idegrendszeri megbetegedés),
- Parkinson-kór,
- sclerosis multiplex,
- agydaganat (ritka esetben).
A szemrángás kezelése
A szemrángás észlelésekor időt kell szánni a pihenésre, lazításra, ügyelni a megfelelő folyadék- és magnéziumbevitelre, illetve szükség esetén megfelelő dioptriájú szemüveget kell használni – mindezek hatására a szemrángás rendszerint spontán elmúlik.
Ha a tünetek mégsem csillapodnak, akkor szakember segíthet eldönteni, hogy milyen pszichés okok játszanak szerepet a tünetek kialakulásában.
A kezelési módok – a tünetek súlyosságától függően – az alábbiak lehetnek:
- magatartás-terápia,
- koncentrációs tréning,
- lazító technikák,
- gyógyszeres terápia (ritkán alkalmazzák, mert többnyire csak enyhíti, nem pedig megszünteti a tüneteket).
