A sporotrichosis bőrfertőzést a Sporothrix schenckii nevű penészgomba okozza. Más gombákkal ellentétben a S. schenckii nem belélegezve, hanem apró vágásokon és horzsolásokon keresztül a bőrön át jut az emberi szervezetbe. A fertőzés fő tünete csomók megjelenése a bőrön, melyek a nyirokér-hálózaton keresztül tovább terjedhetnek, és tályogokká, fekélyekké alakulhatnak.
A S. schenckii penészgomba rózsa- vagy borbolyabokrokon, tőzegmohában vagy egyéb talajtakaró növényzeten él. A kertészek, mezőgazdasági munkások, favágók fertőződnek meg a leggyakrabban, általában apró, bőrfelszínt érő fertőzött anyaggal vagy eszközzel történt sérülést követően.
A sporotrichosis főbb tünetei
A bőrt és nyirokrendszert érintő (ún. limfokután) tünetek a leggyakoribbak. Jellemzően csak az egyik oldali kezet és a kart érinti, de a bőreltérések testszerte bárhol megjelenhetnek a szabadon lévő bőrfelszíneken, a lábakon és az arcon is.
Az elsődleges bőreltérések apró, fájdalmatlan bőrkiemelkedés formájában jelentkeznek, amelyek lassan növekvő bőr alatti csomókká alakulhatnak. Jellemzően néhány nappal vagy héttel később a fertőzött terület nyirokrendszeréhez tartozó nyirokcsomók is megnagyobbodnak és bőr alatti csomókat képeznek.
Kezelés nélkül a csomók feletti bőrterület bepirosodik és később el is halhat, tályogok kialakulásához vagy a bőr kifekélyesedéséhez és bakteriális felülfertőzéshez vezetve. Egész szervezetet érintő és a fertőzésekkel általában együtt járó tünetek nem alakulnak ki.
A limfokután sporotrichosis jellemzően enyhe lefolyású krónikus fertőzés, amely csak akkor súlyos kimenetelű, ha bakteriális felülfertőződéshez és véráramfertőzéshez vezet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fenti tüneteket, illetve bármilyen nem múló bőrelváltozást észlel magán, kérje háziorvosa segítségét vagy forduljon szakorvoshoz! A területileg illetékes bőrgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.
A sporotrichosis lehetséges szövődményei
Ritkán, elsődleges limfokután bőreltérések nélkül, a véráram útján különböző ízületekre, néha csontokra, még ritkábban a nemi szervekre, májra, lépre, vesékre és az agyhártyákra terjedhet a fertőzés – de ez inkább legyengült immunrendszerű betegeknél (pl. alkoholbetegnél) fordul elő. Szintúgy ritka kórkép a krónikus tüdőgyulladás, mely a spórák belégzésével alakulhat ki – ez jellemzően olyan betegeknél jelentkezik, akik már eleve valamilyen krónikus tüdőbetegséggel élnek.
A sporotrichosis diagnosztizálása és kezelése
A diagnózis felállításához a bőrtünetek és a mikrobiológiai tenyésztés együttes értékelése szükséges. A betegséget el kell különíteni más, csomós bőreltéréseket okozó kórokozóktól. Hasonló tünetekkel járhatnak például a Mycobacterium tuberculosis, az atypusos mycobaktériumok, a Nocardia, a Francisella tularensis és a Leishmania brasiliensis okozta fertőzések.
A biztos diagnózis az érintett területről vett szövetminta megfelelő szövettani festésével és tenyésztéssel állítható fel. A kezdeti fázisban, amikor a fertőzés még nem terjedt szét, az elsődleges bőreltérést gyakran pókcsípéssel tévesztik össze.
A sporotrichosis kezelésére számos gombaellenes készítmény áll rendelkezésre.
