A hegyi betegséget (más néven magaslati betegség) a magaslati levegő alacsony oxigénszintje okozza, melyhez a szervezet már nem tud megfelelően alkalmazkodni. A tünetek általában a tengerszint felett 2500 méterrel kezdenek jelentkezni, a magasság emelkedésével párhuzamosan pedig súlyosbodnak.
Amennyiben az érintett személy nem kap megfelelő segítséget, a hegyi betegség akár halálos kimenetelű is lehet. Meglévő tüdő-, szív- és keringési betegség fennállása esetén nagyobb a hegyi betegség kialakulásának kockázata.
A hegyi betegség kialakulása
A hegyi betegség azoknál fordulhat elő, akik a tengerszint feletti 2500 méternél magasabbra mennek, így például többnyire hegymászók, síelők vagy hőlégballonosok körében. 2500 méteres magasságtól olyan mértékűre csökken a levegő oxigéntartalma, hogy oxigénhiányos állapot alakul ki a szervezetben (hypobarikus hypoxia). Ezt a szervezet szaporább légvétellel, gyorsabb szívműködéssel, és az erek kitágulásával igyekszik ellensúlyozni. Ha az illető még magasabbra megy, tovább romlik az oxigénhiány és súlyosabb tünetek is jelentkezhetnek, mint például tüdő- vagy agyödéma.
Az oxigénhiányos állapotra egyénenként különbözőképpen reagálunk. A kor, a nem és az érintett erőléti állapota nem befolyásolja a betegség kialakulásának valószínűségét. A hegyi betegség mindazonáltal komoly veszélyt jelenthet azokra nézve, akik tüdő- vagy szívbetegségben szenvednek – az ő számukra kockázatos magaslati területekre menni.
A hegyi betegség tüneteinek súlyosságát az alábbiak befolyásolják:
- tengerszint feletti magasság,
- emelkedés mértéke,
- emelkedés gyorsasága,
- hőmérséklet és egyéb időjárási körülmények,
- meglévő szív- vagy tüdőbetegség.
A hegyi betegség tünetei
Az orvostudomány három magaslati régiót különböztet meg:
- nagy magasság: 1500–3500 méter között;
- nagyon nagy magasság: 3500–5500 méter között;
- extrém magasság: 5500 méter felett.
Mindhárom magaslati régióban való tartózkodás eredményezheti a hegyi betegség tüneteit, de különböző mértékben.
Az emberek körülbelül negyedénél 2500 méteres magasságtól jelennek meg a hegyi betegség első tünetei, amelyek többnyire enyhék, némiképp a másnaposságra hasonlítanak.
Ilyen enyhe tünetek az alábbiak:
Nagyobb magasságban erőteljesebb tünetek jelentkezhetnek:
- aluszékonyág,
- légszomj,
- gondolkodási zavar (pl, ítélőképesség elvesztése);
- az erek kitágulása miattu keringési zavar;
- magassági tüdő- illetve agyödéma.
A súlyos hegyibetegségben fokozódik az agynyomás, ami agyödémát okozhat. Ilyenkor zavartság, ingerlékenység, kiszámíthatatlan viselkedés, súlyos esetben pedig eszméletvesztés vagy kóma is felléphet, ami halálos kimenetelű is lehet.
A 8000 méter körüli magasságot a hegymászók halálzónának nevezik. Ehhez az emberi szervezet nem képes már alkalmazkodni: a test gyorsabban éli fel oxigéntartalékait, mint ahogyan azt a levegőből pótolni tudja. Kiegészítő oxigénforrás nélküli nem lehet huzamosabb ideig ilyen magasságban tartózkodni, mert hamar eszméletvesztéssel, végül pedig halállal jár.
Magaslatra emelkedés során kialakuló betegségek:
- akut hegyibetegség,
- magaslati tüdőödéma,
- magaslati agyödéma.
Akut hegyi betegség
A leggyakoribb magasság miatt kialakuló betegség, ami már 2000 méter körüli magasságnál is jelentkezhet.
Általános tünetei:
- fejfájás,
- álmatlanság,
- nehézlégzés,
- étvágytalanság,
- fáradtság,
- rossz közérzet.
3000 méter felett megjelenhetnek a koordinációs zavarok, hányinger, hányás.
A tünetek kezelésére ritkán van szükség, pihenést követően többnyire maguktól megszűnnek pár nap alatt. Ha súlyosbodnak, akkor a betegnek alacsonyabb tengerszint feletti magasságra kell ereszkednie.
Magaslati tüdőödéma
Ritkább betegség, de kimenetele súlyosabb lehet. Általában 2-3 nap alatt fejlődik ki. Az oxigénhiány hatására a tüdő erei összeszűkülnek, illetve fokozódik az áteresztőképességük is.
A jellemző tünetek:
- nehézlégzés,
- száraz köhögés (véres köpet kísérheti),
- felgyorsuló szívritmus,
- láz,
- esetleg a száj elkékülése.
A láz miatt kezdetben nehéz megkülönböztetni a tüdőödémát a légúti fertőzéstől.
Magaslati agyödéma
A tüdőödémánál is ritkábban előforduló megbetegedés. Mozgáskoordinációs zavar, mozgásnehezítettség, tudatzavar, hallucinációk jellemzik, végül kóma is beállhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a tüdőt vagy az agyat érintő betegség tünetei megjelennek, sürgősen orvosi ellátásra van szükség, mert ha az állapotot nem kezelik, pár órán belül beállhat a halál.
A hegyi betegség kezelése
A hegyi betegség enyhébb tüneteit enyhítheti pihenés, bőséges folyadékbevitel, illetve hányinger ellenes gyógyszerek vagy fájdalomcsillapítók szedése (fejfájás ellen). Ahogyan a magaslati túrázás, hegymászás során, úgy a felépülési idő alatt is kerülni kell az alkoholfogyasztást, illetve nyugtató- és altatószerek szedését, mert ezek akadályozhatják a szervezet alkalmazkodását.
Súlyosabb tüneteknél – orvosi utasítésra – a tüdő- és agyödéma megelőzésére vizelethajtó, az agynyomás csökkentésére pedig szteroid használható.
A magaslati tüdő- és agyödéma halálos kimenetelű lehet, ha nem kezdik el időben a kezelését. A betegség eredményesen kezelhető 100% oxigén belélegeztetésével, és a beteg mielőbbi, akár menőhelikopterrel történő lejjebb szállításával (aminek legalább 500-1000 méternek kell lennie).
A hegyi betegség megelőzése
Ha 2500 métert meghaladó magasságra szeretne utazni, beszélje meg orvosával milyen gyógyszerek segíthetik az akklimatizációt, amire különösen akkor van szükség, ha korábban volt már hegyi betegsége.
Az alábbi szabályok betartásával csökkenthető a hegyi betegség kialakulásának valószínűsége:
- Ne repüljön közvetlenül magasan fekvő területekre repülőgéppel.
- Végezzen fokozatos akklimatizáció: az első éjszaka 2500 méter alatt legyen.
- Fokozatos emelkedés: 3000 méter felett ne haladja meg a napi 5-600 métert.
- Az éjszakai pihenés a napközben elért legnagyobb magasság alatt legyen.
- Megerőltető testmozgás kerülése, megfelelő pihenési idő beiktatása a szervezet alkalmazkodásának elősegítésére.
- A szervezetre káros hatások (magas szénhidrát tartalmú ételek, alkohol, nyugtatók, altatók) kerülése.
Fontos, hogy amennyiben korábban nem volt hegyi betegsége magaslati környezetben, az még nem feltétlen jelenti azt, hogy a betegség nem is alakulhat ki a jövőben. Legyen körültekintő, és személyes helyzetéhez mérten, a megfelelő felkészülés és szakemberekkel történt egyeztetések után vágjon csak neki a magaslati tájaknak!
