A reproduktív medicina célja a fogamzóképes korú nők termékenységi problémáinak vizsgálata, diagnosztikája és kezelése. Fontos területe az olyan gyógyszeres beavatkozások alkalmazása, amelyekkel befolyásolható a petefészek működése, a hormonális egyensúly és a méhnyálkahártya alkalmassága a fogamzás létrejövéséhez.
A gyógyszeres eljárások mellett alkalmazhatók műtéti beavatkozások, illetve fontosak a megtermékenyülést segítő életmódjavaslatok is, de a szisztémás és helyi gyógyszeres kezelések képezik a reproduktív terápiák gerincét. A modern protokollok ötvözik a hagyományos hormonpótlást és az egyénre szabott hormonstimulációs stratégiákat.
A várandósságról általánosságban itt olvashat.
A meddőségkezelési ellátásokról bővebben itt olvashat.
A mesterséges megtermékenyítésről bővebben itt olvashat.
A reproduktív gyógyszeres eljárások alkalmazása
Az emberi megtermékenyülés során hihetetlenül bonyolult, több hormonális tengelyre kiterjedő folyamat zajlik, amelynek minden lépését pontos időzítés és finom szabályozás jellemzi.
A hipotalamusz–agyalapi mirigy–petefészek tengely a GnRH-, FSH- és LH-szintek váltakozásával indítja el és tartja fenn a tüsző érését, a tüszőrepedést és a méhnyálkahártya előkészítését, míg az ösztrogén és a progeszteron egymást kiegészítve biztosítja a beágyazódás és a korai embriófejlődés optimális környezetét. Számos kiegészítő hormon és egyéb faktor is részt vesz ebben az együttműködésben, és a folyamat bármely pontján fellépő eltérés az ovuláció hiányához, méhnyálkahártya-problémákhoz vagy vetéléshez, végeredményben tehát terméketlenséghez vezethet.
A gyógyszeres protokollok éppen e finoman koordinált rendszer szinkronizálására szolgálnak: helyreállítják az egyensúlyt, ezáltal növelik a megtermékenyülés esélyét.
A gyógyszeres eljárások sokféle céllal alkalmazhatók a termékenység helyreállítására és a terhesség támogatására:
- kontrollált petefészek-stimuláció az in vitro fertilizáció (IVF) előkészítéséhez terméketlenség esetén;
- ovulációserkentés gyermekvállalást tervező nőkben, akik nem kiszámíthatóan vagy egyáltalán nem ovulálnak;
- a luteális fázis és a terhesség fennmaradásának támogatása, valamint a korai vetélés kockázatának csökkentése;
- hiperprolaktinémia (prolaktin-túltermelés) korrigálása a sikeres teherbeesés fokozása érdekében;
- a túl korai szülés megakadályozása;
- endometriózis kezelése a teherbeesés sikerének fokozása érdekében.
A reprodukciót segítő gyógyszeres kezelések az adott helyzetre vonatkozóan különböző protokollok alapján, akár több szer kombinálásával érik el a megfelelő hatást.
A reproduktív gyógyszeres eljárások típusai és hatásmechanizmusai
A reproduktív medicinában alkalmazott gyógyszeres eljárások több nagy csoportba sorolhatók, amelyek mindegyike más-más célt szolgál. Nem mindegy, hogy természetes várandósság során a korai vetélés megelőzése, vagy IVF-kezelés során a tüszők érlelése a cél.
A különböző gyógyszeres eljárások alkalmazásának szigorú protokolljai vannak, így minden esetben kövesse a kezelőorvosa utasítását!
Kontrollált petefészek-stimuláció GnRH-analógokkal
A GnRH-analógok olyan mesterséges hormonok, amelyek a természetes GnRH (gonadotropin-releasing hormon) hatását utánozzák vagy épp blokkolják az agyalapi mirigyben, így lehetővé teszik a petefészkek működésének pontos irányítását. Meddőség esetén ez azért fontos, mert segítenek szabályozni, hogy mikor és hány tüsző érjen meg egyszerre, illetve megakadályozzák a korai LH-hormon-túltermelődést, ami idő előtt elindíthatná a tüszőrepedést.
Az IVF-kezelés során például először egy GnRH-agonista (pl. Gonapeptyl – triptorelin, Suprefact – buserelin) adását kezdik el, amely átmenetileg serkenti, majd deszenzitizálja az agyalapi mirigyet, hogy egyáltalán ne termeljen saját LH-t és FSH-t. Majd amikor a petefészek elég nagy tüszőkkel rendelkezik, pontosan előírt időpontban és mennyiségben adagolnak LH-t és FSH-t a páciensnek, hogy tökéletesen kontrollált módon következzen be a peteérés.
Ugyanerre a célra alkalmazhatóak GnRH-antagonista (pl. Ceziboe – cetrorelix, Ganirelix Gedeon Richter – ganirelix) gyógyszerek is. Ezek közvetlenül, gyorsan blokkolják a hormonfelszabadulást akkor, amikor arra szükség van, így rugalmasabb és rövidebb protokollt tesz lehetővé.
Ezekkel a gyógyszerekkel a kezelőorvos pontosan időzítheti a peteérést és szükség esetén a petesejtek leszívását, ezáltal növelve a megtermékenyülés vagy egy sikeres IVF esélyét.
Ovulációserkentő szerek
Az ovulációserkentő szerek olyan gyógyszerek, amelyek célzottan támogatják a tüsző érését és a peteérést azoknál a nőknél, akiknél valamilyen hormonális eltérés vagy anovuláció (tüszőrepedés hiánya) áll fenn.
Ezek közé tartoznak a leggyakrabban alkalmazott ösztrogénreceptor-modulátorok (pl. Clostilbegyt – clomifene), melyek fokozzák a tüszőérést serkentő hormonok termelődését. Ritkábban alkalmaznak ugyanezen célból ún. aromatáz-gátlókat (pl. letrozol), amelyek az ösztrogénszint csökkentésével segítik az ovulációt. Ezen kívül közvetlen gonadotropin-injekciókat (pl. Bemfola, Gonal-f, Ovaleap, Pergoveris – FSH) is alkalmaznak, amelyek célzottan a petefészkek tüszőfejlődését támogatják.
Luteális fázis támogatása
A nők ciklusa az ovuláció után belép a luteális, azaz sárgatest-fázisba, amikor a petefészekben kialakuló sárgatest (corpus luteum) természetes úton progeszteront termel. Ez a hormon „előkészíti” a méhnyálkahártyát, hogy a megtermékenyített petesejt be tudjon ágyazódni, majd védelmet biztosítson az embrió számára. Előfordulhat azonban, hogy a sárgatest nem termel elég progeszteront (luteális elégtelenség), vagy IVF-kezelésben a petefészek-stimuláció felülírja ezt a finom egyensúlyt.
A luteális fázis támogatása során kiegészítő progeszteront (vagy ritkábban hCG-t) adagolnak a várandós nő számára, hogy segítse a megtermékenyített petesejt beágyazódását és a korai terhesség fenntartását.
A progeszteron adagolása az alábbi módokon történhet:
- hüvelykúp (pl. Crinone): könnyen alkalmazható, napi adagolású;
- hüvelygél (pl., Cyclogest): könnyen alkalmazható, napi adagolású;
- hüvelykapszula (pl. Utrogestan), könnyen alkalmazható, napi adagolású;
- injekció (pl. Prolutex): biztosan megtörténik a megfelelő mennyiség felszívódása, de kényelmetlenséget okozhat, mivel naponta kell alkalmazni.
A progeszteron pótlását általában az embrióbeültetés (IVF) vagy a peteérést kiváltó hCG után 1-2 nappal indítják, és folytatják a 8-12. hétig, amíg a méhlepény át nem veszi a progeszteron-termelést.
A hCG, mint alternatíva: a humán koriongonadotropin injekció (pl. Chorapur, Zivafert, Ovitrelle) közvetlenül serkenti a sárgatestet, de a petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS) kockázata miatt ma már ritkábban alkalmazzák. Főleg olyan pácienseknél jön szóba, akiknél a progeszteronpótlás nem megfelelő alternatíva.
Hiperprolaktinémia kezelése
A hiperprolaktinémia akkor alakul ki, amikor a prolaktin hormon szintje tartósan megemelkedik a vérben, ami gyakran amenorrhoeát (menstruációs ciklus elmaradását) és termékenységi problémákat okoz. A háttérben leggyakrabban apró hipofízis adenóma (jóindulatú, prolaktin hormont termelő daganat, prolaktinóma) áll, de kiválthatja stressz, bizonyos gyógyszerek vagy egyéb hormonális eltérés is.
A dopamin-agonisták (pl. Bromocriptine-Richter – bromocriptine, Norprolac – quinagolide) a dopamin nevű agyi ingerület-átvivőhöz hasonlóan hatnak; gátolják a prolaktin kiválasztását az agyalapi mirigyben. Ennek hatására a prolaktinszint visszaáll a normál tartományba, ami helyreállítja a petefészek működését, újra beindítja az ovulációt és megindítja a menstruációs ciklust.
A bromocriptine-t általában napi kis adagban kezdik, hogy csökkentsék a mellékhatásokat (hányinger, fejfájás, gyengeség). Néhány hét után ellenőrzik a prolaktinszintet, és fokozatosan emelik az adagot, amíg a kívánt hatás be nem áll. A kezelést általában legalább 6-12 hónapig folytatják, miközben rendszeres vérvétellel követik a prolaktin szintjének alakulását. A terápia hatására a menstruáció rendszeressé válik, és a legtöbb páciensnél 3-6 hónapon belül bekövetkezik az első sikeres ovuláció is. A kezelés befejezése után a prolaktinszint többször stabil maradhat, de néhány esetben tartósabb gyógyszerszedésre lehet szükség a kiújulás elkerülésére.
A koraszülés megakadályozása (tokolítikumok)
A koraszülés megállítása vagy elhalasztása azért fontos, mert a 37. terhességi hét előtt indult vajúdás jelentősen növeli a születendő gyermek egészségügyi kockázatait.
A méhösszehúzódások lassítására az alábbi gyógyszerek alkalmazhatók.
β₂-agonisták (pl. Bricanyl – terbutalin): ellazítja a méh simaizmait és csökkenti a kontrakciók gyakoriságát. Gyorsan hat, de viszonylag sok mellékhatása lehet (tachycardia, kézremegés, fejfájás). Emiatt ma már ritkábban használják, inkább csak a sürgős beavatkozások előtt.
Kalciumcsatorna-blokkolók (pl. Cordaflex – nifedipin): ezek a gyógyszerek szintén ellazítják a méhet, és csökkentik a fájások erősségét. Általában jól tolerálhatók, és kevésbé okoznak mellékhatásokat, ezért manapság sok helyen elsőként választott gyógyszerként alkalmazzák.
Magnézium-szulfát (pl. Cormagnesin): a magnézium-szulfátot elsősorban a koraszülött csecsemők agyi károsodásának megelőzésére alkalmazzák. Bár a magnéziumnak van mérsékelt simaizom-ellazító hatása (így segíthet kicsit a méhösszehúzódások csökkentésében), valódi erejét a magzati idegrendszer védelmében fejti ki: ha a szülés a 24-32. terhességi hét között várható, akkor infúziós formában adják, mivel csökkenti a magzat agysejtjeinek sérülékenységét az oxigénhiányos állapotokkal szemben.
Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) (pl. indometacin): a prosztaglandin-szintézist gátolják, amivel a méhösszehúzódásokat kiváltó jelátvitelt gyengítik. Hatékonyan lassítják a vajúdást, de csak rövid távon és általában a 32. hét előtt, legfeljebb 48-72 órára írják fel.
A tokolízis célja nem feltétlenül a teljes terhesség „visszaállítása”, hanem az, hogy elég időt nyerjen az anyát ellátó orvosi csapat a magzati tüdőérés elősegítésére szolgáló injekciók beadásához, és ha szükséges, a kismama átszállításához egy fejlettebb centrumba. A gyógyszeres kezelés mellett folyamatosan ellenőrzik a magzat és az anya állapotát, mert minden tokolítikum mellékhatásokkal jár, ezért csak indokolt esetekben alkalmazzák.
Endometriózis kezelése
Endometriózis akkor alakul ki, amikor a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül is megjelenik, általában a petevezetők, a petefészkek vagy a medencefal felületén – de ritkább esetben a hasüregben és azon kívül is szóródhat. Ez a rendellenes elhelyezkedés gyulladást, hegesedést okozhat, akadályozhatja a petesejt útját, aminek következtében nehezebbé válik a megtermékenyítés.
Az endometriózis kezelésére az alábbi módszerek léteznek.
Laparoszkópos műtéti beavatkozás: minimálisan invazív úton (kis metszéseken keresztül) eltávolítják az endometriózisos gócokat és cisztákat, valamint felszabadítják a beszűkült petevezetőket. Ez a beavatkozás csökkenti a gyulladást, és így növeli a természetes fogamzás esélyét.
Rövid távú hormonális előkezelés: műtét előtt gyakran alkalmaznak gyógyszeres kezelést, hogy átmenetileg csökkentsék az ösztrogénszintet, és mérsékeljék a gyulladást. Mivel ezek a szerek hosszabb távon gátolják az ovulációt, kizárólag a műtét előtti felkészítésre szolgálnak.
Kontrollált petefészek-stimuláció és IVF: ha a műtéti megoldás önmagában nem vezet spontán fogamzáshoz, akkor a petefészek stimulálása (lásd fentebb: kontrollált petefészek-stimuláció) és a petesejtek laboratóriumi megtermékenyítése (in vitro fertilizáció) jelenthetnek újabb esélyt. Így közvetlenül megkerülhetők a beszűkült vagy elzáródott petevezetők.
Gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok): rövid távon segítenek a fájdalom és a duzzanat csökkentésében, ezáltal kényelmesebbé téve a mindennapokat és a kezelések alatti időszakot, de önmagukban nem növelik jelentősen a fogamzás esélyét.
Életmódbeli támogatás: gyulladáscsökkentő étrend (például omega-3 zsírsavban gazdag táplálkozás), rendszeres, kíméletes testmozgás és stresszkezelő technikák (jóga, meditáció) hozzájárulnak a szervezet általános egészségéhez, és fokozzák a reproduktív kezelések sikerét (lásd bővebben: Megtermékenyülést segítő életmódjavaslatok).
A reproduktív gyógyszeres eljárások mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek vagy gyógyszeres kezelésnek, a reprodukciót segítő gyógyszereknek is vannak mellékhatásai. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer alkalmazása közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A különböző formák és hatóanyagok mellékhatásai eltérnek, de leggyakoribb szövődmények a hormonális egyensúly változásával kapcsolatos tünetek.
A reproduktív gyógyszeres eljárások mellékhatásai az alábbiak lehetnek.
GnRH-analógok (triptorelin, buserelin, cetrorelix, ganirelix): csontsűrűség-csökkenés, hüvelyszárazság, fejfájás, hasi fájdalom, hüvelyi vérzés, hányinger, hőhullámok.
Ösztrogénreceptor-modulátorok (clomifene): hangulatingadozás, hőhullámok, súlygyarapodás, hányinger, hányás, mellfeszülés.
Gonadotropin-injekciók (FSH): tüszőciszták, petefészek-megnagyobbodás.
Progeszteron: fáradtság, fejfájás, híg hüvelyváladék, görcsök, hüvelyi vérzés, hüvelykúp alkalmazása esetén helyi irritáció, injekció beadás esetén véraláfutás.
hCG: petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS).
Dopamin-agonisták (bromocriptine, quinagolide): hányinger, székrekedés, szédülés, álmosság.
Tokolítikumok (terbutalin): remegés, szívdobogásérzés.
Amennyiben a kezelés során nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz!
A reproduktív gyógyszeres eljárások és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, azokról feltétlenük tájékoztassa kezelőorvosávát, gyógyszerészét!
A reproduktív gyógyszeres terápia bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphet. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A reproduktív gyógyszeres eljárások leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek.
A CYP-inhibitorok és -induktorok (jellemzően antibiotikumok, gombaellenes szerek, de ide tartozik pl. a grapefruitlé is!) megváltoztathatják az egyéb gyógyszerek plazmaszintjét, így szükséges lehet a vérszint monitorozása.
Bizonyos antidepresszánsok és a dopamin-agonisták (bromocriptine) kölcsönhatása prolaktinszint-változásokkal járhat, így a hormon szintjének gyakoribb monitorozására lehet szükség.
Amennyiben más készítményeket is használ, minden esetben tájékozódjon kezelőorvosánál vagy gyógyszerészénél, hogy elkerülje a nem kívánt kölcsönhatásokat.
Ajánlott tartalom:
