A csalán (Urtica dioica) hazánk egyik legismertebb, ugyanakkor gyakran alulértékelt gyógynövénye. A legtöbben csupán csípős, kellemetlen tapintású gyomnövényként tekintenek rá, pedig hatóanyagai miatt jelentős szerepet tölt be a gyógynövényalapú terápiákban. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásait.
A csalán a természetes vízhajtó és gyulladáscsökkentő gyógynövények egyik legismertebb képviselője. Leveleit, gyökerét és friss hajtásait is felhasználják a különböző készítmények előállításához. Leggyakrabban teaként fogyasztják, de kenőcs, kivonat, kapszula és hajápoló termék formájában is elérhető. Széles körű felhasználhatósága miatt a csalán mind a bőrgyógyászatban, mind a reumatológiában, mind pedig a vizeletkiválasztó rendszer panaszainak enyhítésében jelentős szereppel bír.
A hagyományos növényi gyógyszerekről bővebben itt olvashat.
A csalán felhasználása
A csalán leveleiből és gyökeréből készült kivonatokat a népi gyógyászatban és a modern fitoterápiában is számos célra alkalmazzák. Leggyakrabban teaként használják vizelethajtásra, húgyúti problémákra és ízületi panaszok enyhítésére. Emellett a csalánkivonat a hajhullás és zsíros fejbőr kezelésében is népszerű.
A csalánt leggyakrabban az alábbi panaszok kezelésére alkalmazzák:
- enyhe húgyúti fertőzések kiegészítő kezelése;
- vizelethajtás, ödéma csökkentése;
- reumás és ízületi panaszok enyhítése;
- allergiás tünetek enyhítése (pl. szénanátha);
- hajhullás (kopaszodás) és korpás fejbőr (korpásodás) kezelése;
- gyökérkivonatát prosztatapanaszok enyhítésére.
A csalán azonosított hatóanyagai
A csalán számos biológiailag aktív vegyületet tartalmaz, melyek együttesen járulnak hozzá gyógyhatásaihoz.
A csalán legfontosabb vegyületei az alábbiak:
- flavonoidok (pl. kvercetin, rutin): antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásúak;
- fenolos savak (pl. kávésav, ferulsav): antioxidáns hatású;
- szerves savak: a szervezet sav-bázis egyensúlyát támogatják;
- vitaminok: C-vitamin, K-vitamin, B2-vitamin, folsav – különösen a friss növényben;
- ásványi anyagok: vas, kalcium, magnézium, szilícium – támogatják a vérképzést és a csontok egészségét;
- lektinek és poliszacharidok: immunmoduláló hatásúak;
- szilikátok és klorofill: hozzájárulhatnak a szövetregenerációs folyamatokhoz;
- gyökérkivonatban található lignánok és fitoszterolok: prosztatára gyakorolt kedvező hatás.
A csalánszőrökben apró mennyiségben acetilkolin, hisztamin és szerotonin is jelen van, ezek felelősek a növény érintésekor jelentkező „csaláncsípés” reakcióért.
A csalán alkalmazása
Az alkalmazásról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A csalán alkalmazásának formáját mindig az adott probléma határozza meg. Lehetőség van a növény friss vagy szárított leveleinek teaként való elfogyasztására, hajra való használatára vagy krémként való külső alkalmazására. A csalángyökér főként kapszula vagy tinktúra formában alkalmazható.
Tea (csalánlevélből)
1 teáskanál (2-3 gramm) szárított csalánlevelet 2-2,5 dl vízzel forrázzon le, majd 10 perc után szűrje le. Naponta 2-3 csésze fogyasztható, legfeljebb 4 héten át. Hosszabb alkalmazás esetén rendszeres időközönként szünetet kell tartani.
Külsőleges alkalmazás
Hajöblítőként: zsíros hajra, hajhullásra – az elkészített főzettel öblítse át a haját heti 2-3 alkalommal.
Borogatásként: ekcémás vagy zsíros, gyulladt bőrre.
Fürdőként: reumás panaszok enyhítésére 2 liter főzetet adjon a fürdővízhez.
Gyökérkivonat
Főként kapszulaként vagy alkoholos kivonatként alkalmazzák. Krónikus, jóindulatú prosztatamegnagyobbodás kiegészítő kezelésére használható.
A csalán mellékhatásai
A csalánlevélből készült teák és készítmények általában biztonságosan alkalmazhatók, azonban bizonyos esetekben mellékhatásokat is okozhatnak.
A csalán mellékhatásai belsőleges alkalmazás esetén az alábbiak lehetnek:
- gyomorpanaszok (enyhe hasfájás, puffadás);
- fokozott vizeletürítés;
- allergiás reakciók (viszketés, bőrpír, kiütések);
- hosszabb távon elektrolitvesztés, amennyiben nem történik megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás.
A csalán mellékhatásai külsőleges alkalmazás esetén az alábbiak lehetnek:
- ritkán kontakt dermatitis;
- csalánszőrökkel történő érintkezés bőrreakciókat válthat ki (bőrviszketés, égető érzés).
Fontos: várandósság, szoptatás idején, 12 év alatti gyermekeknél, illetve vesebetegség, ödéma, szívelégtelenség fennállása esetén a csalán alkalmazása előtt orvosi konzultáció szükséges!
A csalán enyhe vércukorszint-csökkentő hatása miatt cukorbetegek csak orvosi felügyelettel használják belsőleg!
Amennyiben a csalán alkalmazásakor nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz!
A csalán és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a csalán alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
A csalán kölcsönhatásba léphet egyéb gyógyszerekkel és étrend-kiegészítőkkel. Ez eredményezheti a két szer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
Bár a csalán viszonylag biztonságos, egyes gyógyszerekkel való együttes szedésekor óvatosan kell eljárni. Kölcsönhatásokra különösen a belsőleg alkalmazott készítmények esetén szükséges gondolni, a helyileg alkalmazott krémek, olajok esetén ezek nem jelentősek.
A csalán legfontosabb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek:
- vízhajtók: hatásuk összeadódhat, növelik az elektrolitvesztés kockázatát;
- lítium: a csalán csökkentheti a szervezet lítiumkiválasztási képességét, így nőhet a lítium koncentrációja;
- véralvadásra ható szerek: magas K-vitamin-tartalma csökkentheti a warfarin hatását;
- vércukorszint-csökkentők: fokozhatja a hatásukat, alacsony vércukorszintet (hipoglikémiát) okozhat;
- vérnyomásra ható szerek: a fokozott vízkiválasztás miatt hatásuk erősebbé válhat.
Amennyiben más gyógyszert, étrend-kiegészítőket, vitaminkészítményeket vagy gyógynövényalapú termékeket is szed, arról mindenképpen tájékoztassa a kezelőorvosát vagy a gyógyszerészét. Így elkerülhető, hogy a készítmények egymás hatását kedvezőtlenül befolyásolják.
Ajánlott tartalom:
Gyógyszer vagy étrend-kiegészítő
