egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

Immunhiányos állapotnak (immundeficiencia) nevezzük szervezetünk védekezőrendszerének (immunrendszer) elégtelen, csökkent működését. Az immundeficienciák lehetnek örökletesek vagy szerzettek (ld. még Szerzett immunhiányos állapotok). A veleszületett immunhiányos betegségek (primer, elsődleges immundeficiencia; PID) olyan génhibák eredményei, melyek az immunrendszer sejtjeinek, illetve fehérjéinek hiányához, csökkent szintjéhez vagy működésbeli zavarához vezetnek.

 

Az immunrendszer elégtelen működésével járó kóros állapot elsősorban a fertőzések elleni csökkent védekezőképességben nyilvánul meg. Tartós immunhiány esetében azonban daganatos betegségek és autoimmun betegségek is kialakulhatnak. Többszázféle veleszületett immunhiányos állapot ismert. Míg egyes betegségek (pl. SCID) nagyon ritkák, mások (pl. szelektív IgA hiány) elég gyakran fordulnak elő a populációban.

 

A veleszületett immunhiányos állapotok tünetei

Az elsődleges immunhiány egyik leggyakoribb jele, hogy a fertőzések gyakoribbak, hosszabb ideig tartanak, visszatérő jellegűek, szokatlan életkorban vagy helyen fordulnak elő (mélyre terjednek) vagy nehezebben kezelhetők, mint az egészséges immunrendszerrel rendelkezők esetén. Jellemző az olyan fertőzések előfordulása is, melyek az egészséges immunrendszerrel rendelkező személyekben nem okoznak betegséget (opportunista fertőzések).

 

Az elsődleges immunhiány tünetei a rendellenesség típusától függően különböznek, és személyenként eltérőek lehetnek.

 

Az elsődleges immundeficiencia jelei és tünetei a következők:

 

 

A veleszületett immunhiányos állapotok főbb típusai

Míg egyes enyhébb formák csak felnőttkorban kerülnek felismerésre, addig bizonyos típusok rögtön a születés után vagy kora gyermekkorban azonosíthatók. Az érintett gyermekek bizonyos hányadánál csak a B-sejtek rendellenes működése tapasztalható (például nincs vagy csökkent az antitesttermelésük), vagy csak IgM típusú ellenanyagok termelésére képesek. Másoknál a csecsemőmirigy (thymus) rendellenes fejlődése vagy hiánya vezet a T-sejtek csökkent számához vagy hiányához. Előfordulhat, hogy az immunválasz több nagy rendszere – a B-sejtek és a T-sejtek összessége – is működésképtelen. Ez az ún. súlyos kombinált immunhiány (severe combined immunodefficiency, SCID), amelyet súlyos, életet veszélyeztető, csecsemőkorban jelentkező fertőzések jellemeznek a T- és B-sejt zavara következtében. A falósejtek (fagociták) és az ún. komplement rendszer rendellenességei is okozhatnak veleszületett immunhiányt.

 

B-sejt defektusok

A veleszületett immundeficienciák 65 százalékát kitevő B-sejt eredetű defektusok megjelenése 5-6 hónapos korra jellemző. Főként középfülgyulladás, az arckoponya üregeinek gyulladása, bronchitis és tüdőgyulladás formájában jelentkeznek. Mivel a B-sejtek termelik az immunglobulinokat (ellenanyagok, antitestek), a B-sejt defektusok általános jellemzője az immunglobulinok részleges vagy közel teljes hiánya, mely a baktériumok, állati egysejtű szervezetek (protozoon) vagy vírusok okozta fertőzések halmozott megjelenéséhez vezet. Meglétük esetén gyakran fordulnak elő autoimmun betegségek, különösen a polyarthritis (ld. még Fiatalkori ízületi gyulladás).

 

A B-sejt defektusok közé tartozik például a fiúknál megjelenő X-kromoszómához kapcsolt agammaglobulinémia (XLA, Bruton agammaglobulinémia), amelyet egy génhiba okoz. A hiba következtében a B-sejt fejlődése zavart, a betegséget az immunglobulinok és az érett B-sejtek szinte teljes hiánya jellemzi. A tünetek negyed -1 éves életkorban jelentkezhetnek, és a kórkép gyakran mutat családi halmozódást. Az immunhiányt a gyomor-bél traktus, a légző-, húgy- és ivarrendszer nyálkahártyájának visszatérő fertőzései és az ezeket követő idült gyulladások jellemzik.

 

A szelektív IgA hiány a leggyakoribb elsődleges immunhiány (1:400-600 a felnőtt lakosság körében). A betegek 80%-a panaszmentes. Tünetek esetén visszatérő légúti fertőzések, gyomor- és bélrendszeri fertőzések, húgyúti fertőzések, ételallergia, atopiás betegségek, allergiás kötőhártya-gyulladás, rhinitis, asthma, urticaria, ekcéma, autoimmun betegségek (SLE, RA) jelentkezhetnek.

 

T-sejtes vagy kombinált defektusok

A veleszületett immundeficienciák 20 százalékát kitevő T-sejtes zavarra utal az élő vírust vagy baktériumot tartalmazó oltás után, illetve rubeola vagy bárányhimlő következtében fellépő súlyos, szisztémás betegség. Félévesnél idősebb korban gyakori a Candida-gomba okozta fertőzés a szájban (szájpenész), illetve a bőrrel vagy nyálkahártyával fedett testfelszínen. A T-sejtes, illetve a kombinált zavarok főként 2-3 hónapos kortól jelentkeznek.

 

A nagyon ritka súlyos kombinált immunhiányt  (SCID) a T- és B-sejtek zavara jellemzi. Mivel a sejtek fejlődése zavart, így nem alakul ki működőképes védelmi rendszer, ami igen korai, kétéves kor előtt bekövetkező halálhoz vezethet. Erre a kórképre egy 1971-ben az Egyesült Államokban született fiú esete hívta fel a világ közvéleményének figyelmét. Mivel korábban bátyja e betegség miatt veszítette életét, steril körülmények között, császármetszéssel segítették a világra, és azonnal steril izolátorba helyezték. Így élt évekig, majd 1977-ben a NASA egy speciális szkafandert készített számára, amelyet felöltve elhagyhatta az izolátort. A normális élet reményében tizenkét évesen csontvelőt kapott a nővérétől, ám rövidesen kilökődési reakció (graft versus host disease) lépett fel, és egy-két héttel később, súlyos fertőzés következtében meghalt. A „fiú a buborékban” esete jól tükrözi, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az emberi szervezet működésében az immunrendszer.

 

A T-sejtes és a kombinált immundeficienciák körébe tartozik továbbá a specifikus sejtszintű védekezés szinte teljes hiányával járó Di George-szindróma, a trombociták számának csökkenésével, valamint autoimmun folyamatokkal kísért Wiskott–Aldrich-szindróma, a Nezelof-szindróma néven ismert kombinált immunhiányos állapot (CID), a főként zárt közösségekben (például amisoknál) fellépő, törpeséggel járó, öröklődő porc-haj hypoplasia, valamint a halmozott, főleg légúti fertőzésekkel, autoimmun kórképekkel, dobverőujjak kialakulásával kísért változó immunhiány (CVI).

 

Komplement deficienciák

A komplement rendszer egy fehérjékből álló rendszer, melynek fontos szerepe van a kórokozók elpusztításában. A betegség tünetei viszonylag hamar, újszülöttkorban vagy csecsemőkorban jelentkeznek. Egyes tagjainak hiányát jellegzetes, visszatérő bakteriális és gombás bőrfertőzések, illetve agyhártyagyulladás kísérhetik. A veleszületett immundeficienciák 4 százalékát kitevő komplementrendszer zavarára utalnak továbbá az érgyulladások (vasculitis), a purpurák megjelenése, a Gonococcus, illetve Meningococcus fertőzések, a szisztémás lupus erythematosus (SLE), az idült vesegyulladás (glomerulonephritis) és az öröklődő angioödéma nevű betegség.

 

Az ebbe a csoportba tartozó ún. primer C3-deficiencia igen ritka betegség, összesen 28 beteget tartanak számon világszerte, akik folyamatosan visszatérő, baktérium okozta fertőzésekben (tüdőgyulladás, fülgyulladás, súlyos agyhártyagyulladás) szenvednek.

 

Fagociták (falósejtek) rendellenességei

A veleszületett immundeficienciák 9 százalékát kitevő fagocitazavar meglétére utalhat a granulocita nevű fehérvérsejtek alacsony száma, az elsődleges bőrfertőzések, az idült csontvelőgyulladás, a sipolyos nyirokcsomó-gyulladás és a májtályog. Általában újszülöttkorban, illetve kora csecsemőkorban jelentkezik. A szervezet fokozattan érzékennyé válik a baktériumok és gombák okozta fertőzésekkel szemben, aminek következtében visszatérő, illetve idültté váló gennyedések keletkeznek. A gyulladások elváltozásokat (granulóma) és tályogokat okoznak a bőrben, a nyirokcsomókban, a tüdőben és a májban.

 

Az ebbe a csoportba tartozó ún. Jób-szindrómát a Staphylococcus nevű baktérium és a Candida-gombák fertőzései következtében kialakuló bőrelváltozások kísérik. A betegség elnevezése a kórkép első leírójától származik, aki betegét a tünetek alapján a gennyes sebektől szenvedő bibliai szereplőhöz, Jóbhoz hasonlította.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Visszatérő vagy makacs fertőzések megléte esetén javasolt a mielőbbi kivizsgálás az esetleges immunhiányos állapot felismerése érdekében. A veleszületett immundeficiencia korai diagnózisa és kezelése életmentő lehet!

 

Amennyiben az alább felsorolt állapotok közül kettő meglétét észleli gyermekénél, forduljon a házi gyermekorvoshoz:

 

  • két hónapig vagy annál tovább tartó, eredménytelen antibiotikumkezelés (ld. még Antibiotikumok);
  • visszatérő, mély tályog a bőrön vagy bármely belső szerven;
  • intravénás antibiotikumkezelés szükségessége a fertőzések leküzdéséhez;
  • kettő vagy több súlyos fertőzés, beleértve a szepszist;
  • veleszületett immunhiányos állapot a családi kórelőzményben.

 

Amennyiben az alábbiak közül kettő figyelmeztető jel meglétét tapasztalja magán, forduljon háziorvosához:

 

  • egy éven belül kettő vagy annál több fertőzés okozta fülészeti megbetegedés;
  • egy éven belül kettő vagy annál több súlyos arcüreggyulladás, allergia nélkül;
  • egy éven belül egy vagy annál több tüdőgyulladás;
  • idült hasmenés és fogyás;
  • visszatérő, vírus okozta fertőzések: nátha, herpesz, szemölcs, szemölcsszerű elváltozások a nemi szervek környékén (condyloma);
  • intravénás antibiotikumkezelés szükségessége a fertőzések leküzdéséhez;
  • visszatérő, mélyre hatoló tályog a bőrön vagy bármely belső szerven;
  • nem vagy nehezen gyógyuló afta a szájban vagy gombás bőrbetegségek tartós megléte;
  • veleszületett immunhiányos állapot a családi kórelőzményben.

 

A veleszületett immunhiányos állapotok lehetséges szövődményei

Veleszületett immunhiányos állapotok megléte esetén a korábban említett fertőzések elleni védelem hiánya mellett számolni kell bizonyos autoimmun betegségek, nyirokrendszeri daganatok, rosszindulatú daganatok és allergológiai betegségek gyakoribb előfordulásával.

 

A veleszületett immunhiányos állapotok kezelése

Az immunhiányban szenvedő betegek állandó, élethosszig tartó gondozásra és a kórokozók elleni fokozott védelemre szorulnak. A fellépő fertőzések erélyes és célzott kezelése, a megfelelő baktérium-, vírus- és gombaellenes szerek alkalmazása mellett az immunrendszer hiányzó elemeinek lehetőség szerinti pótlása szükséges. Az ellenanyagok hiánya vagy csökkent mennyisége jó eredménnyel kezelhető különböző, vérplazmából előállított immunglobulin készítményekkel, amelyek intravénásan vagy bőr alá (subcutan) beadva alkalmazhatók.  Az immunglobulinpótlás életmentő terápia és általában egész életen át szükséges folytatni. Sejtes immunhiány esetén átmeneti megoldást jelenthet a fehérvérsejtek vagy citokinek szervezetbe való bejuttatása. Csontvelő-átültetéssel vagy a vérképző őssejtek átültetésével az immunhiányos állapotok véglegesen orvosolhatók. Azonban a megfelelő donorok alacsony száma, valamint a kilökődési reakció (ld. „fiú a buborékban” esete feljebb) megelőzése érdekében végzett eljárások csökkentik a megtapadás esélyét, illetve a T-sejtek és a B-sejtek működését. A súlyos kombinált immunhiány-betegség (SCID) gyógyításában jó eredményeket értek el génterápiával, azonban a jelenleg alkalmazott módszerek egyelőre nem tekinthetők minden szempontból biztonságosnak.

 

Védőoltások

A legtöbb immunglobulinnal kezelt veleszületett immunhiányos betegnek nincs szüksége speciális védőoltásokra. Létfontosságúak azonban a csecsemő- és kisgyermekkori kötelező védőoltások, azokban az esetekben, amikor a bakteriális fertőzés vagy influenza ronthatja a beteg állapotát. A védőoltások javallatai betegenként különböznek, ezért beadásuk előtt minden esetben immunológus szakorvossal szükséges konzultálni. A súlyos elsődleges
immunhiányos betegségben szenvedők (főként T-sejt rendellenesség esetén) kerüljék az élő kórokozót tartalmazó vakcinákat, mivel azok betegséget
okozhatnak. Az elölt oltóanyagok használata nem tiltott, de hatásuk elmaradhat a várttól. A betegek családtagjai részére, javasoltak a szokásos védőoltások a fertőzések átadásának megelőzése érdekében. Élő kórokozót tartalmazó vakcinák esetén náluk is ajánlott a szakorvosi konzultáció.

 

Immunhiányos állapotok gyermekkorban

Újszülöttkorban még éretlen az immunrendszer, ezáltal a szervezet jobban ki van téve a fertőzéseknek. A koraszülöttek különösen ki vannak téve a fertőzéseknek, hiszen a magzati lét során nem állt rendelkezésre elegendő idő arra, hogy kellő mennyiségű anyai ellenanyag kerüljön át a szervezetükbe a méhlepényen keresztül. Az anyai eredetű IgG ellenanyag a méhen kívüli életben fokozatosan lebomlik, így az első néhány hónapban átmeneti fiziológiás immunhiányos állapot jön létre. A csecsemők és a kisgyermek immunglobulintermelése csak lassan emelkedik, a szérumértékek 5-6 éves korban közelítik meg a felnőttkori értékeket, és az immunrendszer teljes érése csak a pubertásban fejeződik be. Gyakran csak azt követően derül fény az immunhiányra, amikor lebomlottak a méhlepényen keresztül vagy a szoptatás során átvitt anyai ellenanyagok (Ld. még Csecsemők immunfejlődése).

 

KULCSSZAVAK
immunrendszer  |   immunitás  |   immunválasz  |   fertőzés  |   B-sejtek  |   T-sejtek  |   fagociták  |   SCID  |   védőoltás  |   immunglobulin  |   immunhiány  |   immundeficiencia  |   immundefektus  |   elsődleges  |   primer  |   PID
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít