A vegetatív (autonóm) idegrendszer szabályozza az önkéntelen, akaratlagosan nem befolyásolható, zsigeri (belső szervi) működéseket: a keringést, a légzést, az emésztőrendszer működését, a hőháztartást. Két fő részre: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre tagolható.
Akárcsak a szomatikus idegrendszert, a vegetatív idegrendszert is különböző bántalmak érinthetik. A legfontosabb vegetatív idegrendszeri kórképek közé tartozik az idiopathiás perifériás autonóm idegbántalom, a családi dysautonomia és a Horner-szindróma.
Az idegrendszerről általánosságban itt olvashat.
A vegetatív idegrendszerről bővebben itt olvashat.
A vegetatív idegrendszer rendellenességeinek legfőbb tünetei
Vegetatív idegrendszeri betegségre utalhatnak a következő tünetek:
- szédülés és ájulás felálláskor (ortosztatikus hipotenzió);
- képtelenség a szívfrekvencia változtatására testmozgás közben;
- fokozott izzadás (hyperhidrosis) vagy kevés izzadás (anhidrosis);
- emésztési nehézségek, például étvágytalanság, puffadás, hasmenés, székrekedés vagy nyelési nehézségek;
- vizelési nehézségek, inkontinencia és a hólyag nem teljes kiürülése;
- szexuális problémák férfiaknál, például a magömléssel vagy az erekció fenntartásával kapcsolatosan (lásd még Szexuális zavarok férfiaknál);
- szexuális problémák nőknél, például hüvelyszárazság vagy az orgazmus nehézségei (lásd még Szexuális zavarok nőknél);
- látási problémák, mint például homályos látás vagy a pupillák gyors reagálási képtelensége a fényre.
A fenti tünetek bármelyikét vagy mindegyikét tapasztalhatja a kiváltó októl függően, és a tünetek lehetnek enyhék vagy súlyosak. A vegetatív diszfunkció bizonyos típusai miatt olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint a remegés és az izomgyengeség.
Mikor forduljon orvoshoz?
A fenti tünetek esetén forduljon mielőbb háziorvosához, aki neurológushoz utalhatja további kivizsgálásra.
Idiopathiás perifériás autonóm idegbántalom
A leggyakoribb autonóm neuropathiák cukorbetegséghez, amyloidosishoz vagy autoimmun betegségekhez kötötten alakulnak ki, de létrejöhetnek vírusfertőzés, alkoholos idegbántalom, toxikus ártalmak, gyógyszerhatás és paraneopláziás szindróma talaján is.
A legjellemzőbb tünetek az ortosztatikus hipotenzió (hirtelen felálláskor bekövetkező nagyfokú vérnyomásesés), a neurogén hólyag (vizeletürítési rendellenességek), az erektilis diszfunkció, a súlyos székrekedés és az emésztési zavarok.
A diagnózis klinikai; terápia szempontjából – amennyiben lehetséges – a kiváltó ok megszüntetése jöhet szóba, valamint az autoimmun formák esetén immunterápia, plazmaferezis vagy intravénás immunglobulin-terápia.
Családi dysautonomia
A családi dysautonomia (Riley–Day-szindróma) ritka, öröklődő megbetegedés, amely az autonóm idegrendszer által szabályozott működéseket érinti. Az askenázi zsidók körében gyakrabban fordul elő.
A kórkép tünetei már csecsemőkorban jelentkeznek, a betegség a légzést, a keringést, az emésztést, a könny- és nyálelválasztást, a vérnyomás- és testhőmérséklet-szabályozást is érinti. Az érző idegrendszerre is hatással lehet, befolyásolhatja az ízérzékelést, a fájdalom és a hőérzet kialakulását is.
Speciális vizsgálatokkal és genetikai tesztekkel diagnosztizálható. Tüneti gyógyszeres kezelés, gyógytorna, munkaterápia és sebészi kezelés enyhítheti a tüneteket. A betegséggel diagnosztizált embereknél alacsonyabb élettartam várható.
Horner-szindróma
A Horner-szindróma (Bernard–Horner-szindróma, oculosympathetic paresis) ritka, vegetatív idegrendszert érintő megbetegedés, amely a szemet és a szemet övező bőrrégiót érinti az egyik arcfélen, az érintett oldalon szemhéjcsüngést (ptosis), pupillaeltéréseket (pupillaszűkület, myosis) okoz, valamint az érintett bőrterületen csökken vagy teljesen megszűnik a verejtékelválasztás (anhidrosis). „Horner triászként” is emlegetik a myosis, ptosis, anhidrosis tünetegyüttesét. Bárkinél kialakulhat, az esetek 5%-ában veleszületett – öröklött, vagy születés során a nyaki szimpatikus idegeket érintő sérülések miatt kialakult – rendellenesség.
A tünetek a szimpatikus idegrendszer érintettsége miatt jelentkeznek, s bár önmagukban nem jelentenek életet veszélyeztető állapotot, hátterükben számtalan tényező állhat (pl. nyaki ütőér disszekció, tüdőcsúcsi tumor stb.), ezért mielőbbi kivizsgálás és kezelés szükséges.
Diagnózisához részletes anamnézisfelvétel, neurológiai vizsgálat, valamint képalkotó vizsgálatok (röntgen-, MRI- és CT-felvételek) szükségesek. Kezelés tekintetében nélkülözhetetlen a kiváltó ok megszüntetése.
Attól függően, hogy a vegetatív idegrendszer melyik részén alakul ki a sérülés, a Horner-szindróma több típusa különíthető el.
Elsődleges (centrális) Horner-szindróma
A hipotalamusz felől az agytörzs és a gerincvelő felé tartó vegetatív idegrostok károsodnak. Kiváltó okai lehetnek: daganat, agytörzsi vérellátási zavar, szklerózis multiplex, központi idegrendszeri fertőzések, syringomyelia, gerincvelősérülések, Arnold–Chiari-malformáció stb.
Másodlagos (preganglionális) Horner-szindróma
A sérülés/megbetegedés a mellkasi, tüdőcsúcsi és a nyaki ütőér (carotis artéria) körüli szakaszon történik. Kiváltó okai lehetnek: tüdőcsúcsi tumor, az adott régiót érintő traumás sérülés, plexus brachialis sérülés, fogtályog.
Harmadlagos (posztganglionális) Horner-szindróma
A vegetatív rostok a nyak és a középfül/szem körüli régióban károsodnak. Kiváltó okai lehetnek: nyaki ütőér sérülései, középfül-fertőzés, koponyaalapi törés/sérülés, migrén, cluster-fejfájás, övsömör, arteritis temporalis stb.
Örökletes szenzoros és autonóm neuropátiák (HSAN)
A genetikai rendellenességek egy csoportja a HSAN, amely gyermekeknél és felnőtteknél kiterjedt idegműködési zavarokat okoz. Az állapot a fájdalom, a hőmérséklet és a tapintás érzékelésének képtelenségét okozhatja, emellett egyéb funkciók széles skáláját is érintheti. A rendellenességet négy csoportba sorolják az életkortól, az öröklődéstől és a tünetektől függően.
Holmes–Adie-szindróma (HAS)
A HAS leginkább a szem izmait irányító idegeket érinti, látási problémákat okozva. Jellemzője lehet, hogy az egyik pupilla nagyobb, mint a másik, és erős fényben lassan összeszűkül. Gyakran mindkét szemet érinti. A mély ínreflexek, például az Achilles-ín reflexei is hiányozhatnak.
A HAS kialakulhat vírusfertőzés miatt, amely gyulladást okoz és károsítja az idegsejteket. A mély ínreflexek elvesztése maradandó, de a HAS nem tekinthető életveszélyes kórképnek. Szemcseppek és szemüveg segíthet a látási nehézségek korrigálásában.
Poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma (POTS)
Közel ötször annyi nő szenved ebben az állapotban, mint férfi. Gyermekeket, tinédzsereket és felnőtteket egyaránt érinthet. Más klinikai állapotokhoz is társulhat, mint például az Ehlers–Danlos-szindrómához. A POTS tünetei az enyhétől a súlyosig terjedhetnek. Jellemzője, hogy hirtelen helyzetváltoztatáskor a pulzus megemelkedik, az agy és a szív vérellátottsága csökken, ami eszméletvesztéshez vezethet. A POTS-ben szenvedő emberek közül akár minden negyediknek jelentős aktivitási korlátai vannak, és állapotuk miatt képtelenek dolgozni.
Vazovagális syncope (ájulás)
A közönséges ájulást vazovagális syncopének is nevezik. Az ájulás az agyba irányuló véráramlás hirtelen csökkenésének következménye, és kiválthatja kiszáradás, hosszú ideig tartó ülés vagy állás, meleg környezet, erős érzelmek. Gyakran émelygés, izzadás, túlzott fáradtságérzet és rossz közérzet tapasztalható az epizód előtt és után.
Multiszisztémás atrófia (MSA)
Az MSA a vegetatív diszfunkció halálos kimenetelű formája. Korai stádiumban a Parkinson-kórhoz hasonló tünetekkel jár. Az ebben az állapotban szenvedő emberek várható élettartama azonban általában csak 5-10 év a diagnózistól számítva. Ritka rendellenesség, amely rendszerint a 40 év felettieknél fordul elő. Az MSA oka ismeretlen, és nincs gyógymód vagy kezelés, amely lassítaná a betegség előrehaladását.
