Sok emberből viszolygást váltanak ki a denevérek, pedig ezek az emlősállatok létfontosságú szerepet töltenek be az ökoszisztémában: egy példány naponta több mint ezer szúnyogot is megehet, ami akár 15 évig is tartó élete során közel 3 millió szúnyogot jelent.
A denevérek veszélyeztetett állatok, minden fajuk védett, vagyis egyedeik és szálláshelyeik elpusztítása tilos. A denevérek közelsége viszont egészségügyi kockázatot jelenthet, ezért ajánlott – humánus módon – távol tartani őket közvetlen környezetünktől.
Ne féljünk a denevérektől!
Sokakban keltenek félelmet az emberre teljesen ártalmatlan denevérek. A repülő életmódhoz alkalmazkodott, nagyrészt rovarevő emlősállatok neve az elmúlt évszázadokban sokat változott, hívták őket szárnyasegérnek, púpdenevérnek, cickelevélnek, de legismertebb nevük a bőregér. Bár a denevérnek semmi köze az egérhez, a név jól jelzi, hogy repülő életmódjuk ellenére nem a madarakhoz, hanem az emlősökhöz tartoznak.
A denevérek jellegzetességei közé tartozik a különleges tájékozódási képességük: az emberi fül érzékenységénél magasabb rezgésszámon kibocsátott, majd visszaverődő ultrahangjukat érzékeny és nagyra nőtt fülükkel fogják fel, melynek köszönhetően a barlangjáratokban is rendkívül gyorsan és nagy biztonsággal tudnak közlekedni.
A denevérek mintegy 1400 faja ismert, Európában 46 fajuk őshonos, ebből 28 hazánkban is megtalálható. Kiemelkedően fontos szerepük van az ökoszisztémában: a rovarok gyérítésével segítenek a természetes egyensúly fenntartásában, másrészt a gyümölcsökön, virágporon és nektárokon élő denevérfajok számtalan növény beporzását végzik. Hasznosságuk miatt hazánkban természetvédelmi oltalom alatt állnak, ami azt jelenti, hogy tilos az egyedeiknek zavarása, elpusztítása, szaporodásának veszélyeztetése, táplálkozó- vagy búvóhelyeinek károsítása. Számos Natura 2000 terület is a denevérfajok fokozott jelenléte miatt került a hálózatba, melynek eredményeképpen hazánkban európai szinten is jelentős állományok élnek.
A denevérek téli álmot alszanak, ezért jelenlétük kora tavasszal, valamint nyár végétől tél közepéig okozhat gondot. Elsősorban a ragadozók ellen védelmet nyújtó helyeket kedvelik, szívesen bújnak meg barlangokban, elhagyott bányákban, pincékben és padlásokon, tetőereszekben, az épületek állagromlásával kialakuló repedésekben, résekben. A panelépületek különösen jó szálláshelyet biztosítanak nekik, így nem ritka, hogy a hiányos szigetelésű panelhézagokban, a lemezborítások alatt, sőt az épület lakóhelyiségeiben, az erkélyen vagy a redőnytokokban telepednek meg.
A denevérek megtelepedése ellen védekezni kell, mert zoonózisos betegségeket (állatról emberre átterjedő fertőzés) terjesztenek, illetve veszettséget is hordozhatnak, ürülékük pedig fertőző lehet; ráadásul az általuk kibocsátott hang erőssége, frekvenciája az emberi fül számára kellemetlen lehet.
Eltévedt, sérült denevérek védelme
Előfordulhat, hogy egy eltévedt denevér berepül a házba. Ilyen esetben tegyük teljesen szabaddá a menekülőutat: tárjuk ki teljesen az ajtót, ablakot, húzzuk el a függönyt, és kapcsoljuk le a villanyt. Az állatot semmiképpen ne próbáljuk elfogni, mert valószínűleg kitalál majd az ablakon.
Ha a denevért a földön találtuk, akkor bőrkesztyű, törülköző, esetleg kislapát segítségével óvatosan tegyük az ablakpárkányra, és engedjük szabadon. Kidobni nem szabad, mert akkor az esetleg sérült állat elpusztulhat. Fontos, hogy ne fogjuk meg szabad kézzel, mert a megrémült állat védekezik: agresszívvé válhat és haraphat.
Az épületbe tévedt denevérnek az a legjobb, ha visszatesszük az eredeti lakhelyére. Amennyiben ez nem megoldható, például a sérülése miatt, akkor tegyük az állatot egy lefedett kartondobozba, és értesítsük a területileg illetékes természetvédelmi szervet.
Legjobb védekezés a megelőzés
A védekezés legjobb módja a megelőzés, vagyis annak megakadályozása, hogy a denevérek bejuthassanak az otthonunkba. Jó megoldás lehet, ha a lehetséges búvóhelyeket – például az ablakok, ajtók, kémények körül a repedéseket, a csövek és vezetékek belépési pontjait – befedjük hálóval, tömítőanyaggal, záróráccsal. Ez a munka nagy figyelmességet kíván, mert az állat a saját termeténél sokkal kisebb résen is be tud bújni.
Érdemes a lehetséges élelmiszerforrásokat is eltávolítani a ház környékéről. Egyes denevérek rovarokat – bogarat, lepkét és különösen szúnyogokat – esznek, mások gyümölcsöket, illetve a kettő keverékét. A rovarok ellen rovarölő szerek használhatók (olyat kell választani, amelyik nem károsítja a denevéreket vagy a közelben lévő más állatokat), a kertben lévő gyümölcsökhöz való hozzáférést pedig madárhálóval lehet megakadályozni.
A denevérek orra nagyon érzékeny, az erős illatok elriasztják őket, ezért hasznos lehet naftalingolyók vagy illóolajok (például fahéj, eukaliptusz, szegfűszeg, menta, borsmenta) vízzel való keverékének kihelyezése a denevérek lehetséges fészkelési helyeire. Ezekkel a módszerekkel az élelmezési forrásaikat és a megfelelő fészkelési helyüket is megszüntetjük.
Együttélés a denevérekkel
A denevérek nagyon hasznosak a ház körül a rovarok és más kártevők elpusztítása miatt, ezért érdemes megfontolni egy csali denevérház telepítését, ami lehetővé teszi, hogy továbbra is a ház körül maradhassanak, de ne a közvetlen közelünkben. A mesterséges denevérodúk – a madárodúkhoz hasonlóan – felszerelhetők irodaépületek, panelházak falára, erkély- és ablakbeugrókba, vagy felakaszthatók faágakra.
Védekezési lehetőségek a denevérek ellen
Ha időben észrevesszük, hogy a denevérek közvetlen környezetünkben keresnek fészkelőhelyeket, az alábbi megoldások segíthetnek az eltávolításukban.
Ultrahangos repeller: a denevérek távoltartásának hatékony módja lehet egy ultrahangos repeller használata. A különféle hosszúságú és folyamatosan változó frekvenciájú riasztó által kiadott ultrahang akusztikailag kedvezőtlen környezetet teremt, ami annyira megzavarja a denevéreket, hogy szinte képtelenek lesznek a ház közelébe menni. A riasztót a padlótól 20-100 cm távolságra kell elhelyezni abban a helyiségben, ahol a denevérek fészekhelyet keresnek. A készülék biztonságosan használható gyermekek, kutyák, macskák közelében is.
Naftalingolyók: a denevérek fészkébe helyezzünk naftalingolyókat egy gézből készített tasakban. A naftalin szublimálódása során keletkező szag szédülést és hányingert okoz a denevérek esetében, ezért máshol készítenek maguknak fészket. A naftalingolyókat helyezzük magasra, egyrészt mert a denevérek ott gyűlnek össze, másrészt hogy ne férhessenek hozzá gyerekek és háziállatok.
Alufóliacsíkok: az alufólia fényvisszaverő felületének és zörgő hangjának köszönhetően jó denevérriasztó. A fóliacsíkokat célszerű a denevérkolónia otthonába vezető bejárat közelébe felakasztani, hogy visszatükrözzék a kültéri lámpák fényét, illetve zörögjenek, ha fúj a szél.
Denevérriasztó spray: a szintetikus vegyi anyagokból vagy természetes összetevőkből készült denevérriasztó spray-k nem károsítják az állatokat és az embereket, de kellemetlenek a denevérek számára. A spray-t a belépési pontokon, pihenőhelyeken és üreges helyeken kell használni, hogy elriassza a denevéreket a fészkeléstől, pihenéstől.
Denevérháló felszerelése: a denevérháló felszerelésével megakadályozható a denevérek visszatérése fészkükbe. Figyeljük meg, hogy a házba hol jönnek be, és a belépési pontok fölött néhány centiméterrel rögzítsük a denevérhálót, és hagyjuk lelógni. Ez lehetővé teszi, hogy a denevérek kirepüljenek a háló alól, de visszajutni nem tudnak, mert a háló megzavarja őket. Előfordulhat, hogy denevérek beleragadnak a hálóba, ilyenkor a biztonság kedvéért hívjunk szakembert a csapdába esett állat kiemelése érdekében.
Erős fény: a denevéreket az erős fény is elűzheti. Tegyünk villogó lámpákat a fészkük közelébe, és irányítsuk felfelé, mivel a denevérek gyakran lógnak a mennyezetről. A fények irritálják őket, megzavarják a pihenésüket, alvásukat, ezért más szálláshelyet keresnek.
Mikor kérjünk segítséget szakemberektől?
Ha egy denevérkolónia szilárdan betelepedett az épület padlásán, pincében vagy egyéb helyen, ahol nem maradhatnak, akkor nem szabad megzavarni az állatokat, hanem segítséget kell kérni a területileg illetékes szakhatóságoktól vagy a nemzeti parkok területileg illetékes intézményeitől, melyek munkatársai megfelelő felszereléssel és szakértelemmel rendelkeznek az eltávolításukhoz.
