COVID-19 variánsok

A vírusok természetes tulajdonságai közé tartozik az instabil genetikai állomány, amely miatt generációról generációra, folyamatosan képesek változni. A bekövetkező genetikai mutációk felhalmozódásával újabb és újabb variánsok jönnek létre. Bár az új típusú koronavírus más RNS-vírusokhoz (pl. influenzavírus) képest lassabban mutálódó típus, a megjelenő variánsokat folyamatosan számontartják a különböző nemzetközi szervezetek, így az újonnan megjelenő, potenciális közegészségügyi veszélyt okozó variánsokra gyors intézkedésekkel tudnak reagálni a kormányok.

A vírusokban megjelenő mutációk többek között befolyásolhatják:

• a fertőzőképességet, a terjedés sebességét,
• az okozott betegség tüneteit és súlyosságát,
• a fertőzés és a betegség lefolyásának időtartamát,
• a diagnosztikai módszert, amellyel a fertőzés ténye igazolható,
• az alkalmazott oltások vagy gyógyszerek hatékonyságát.

Előfordul az is, hogy bár létrejön a genetikai állományban a mutáció, mégsem okoz lényeges változást a vírus tulajdonságaiban. Ezeket a variánsokat a közegészségügyi kommunikációban nem tartják számon, mivel mennyiségük követhetetlen lenne.

A megjelenő új variánsokat folyamatosan szorosan követik, hogy időben lehessen meghozni a szükséges intézkedéseket. A COVID-19 fertőzés gyanúját keltő tünetekről és a teendőkről COVID-19 betegség esetén külön cikkekben olvashat.

Az ECDC (European Centre for Disease Prevention and Control) szervezete három kategóriába sorolja a megjelenő fontosabb variánsokat:

• érdeklődésre okot adó variánsok (VOI – variants of interest);
• megfigyelés alatt álló variánsok (VUM – variants under monitoring);
• aggodalomra okot adó variánsok (VOC – variants of concern).

Megjelenő új variánsok

Az új koronavírus omikron változata 2021 végén jelent meg, és azóta folyamatosan mutálódik. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy családfát, ahol az azóta megjelenő alvariánsok genetikailag az omikron-variánsok közé tartoznak, még akkor is, ha némelyik új nevet kap a médiában a könnyebb követhetőség érdekében.

Hazánkban jelenleg a JN.1 leszármazási vonal alvariánsai, elsősorban a KP.3 dominálnak, de 2024 35. hetétől az Európában egyre gyorsabban terjedő, rekombináns XEC variáns is kimutatható. Az XEC az omikron két korábbi alváltozatának, a KS.1.1-nek (FLiRT) és a KP.3.3-nak (FLuQE) a hibridje. Mindkét alváltozat a vírus tüskefehérjéjében bekövetkezett mutációkkal rendelkezik, amelyek hatékonyabbá teszik a kötődést az emberi sejtekhez. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezek a variánsok már nem okoznak olyan súlyos megbetegedéseket, mint a korábbi változatok, tünetei pedig megegyeznek a felső légúti fertőzések szokásos tüneteivel. A leggyakoribb tünetek közé tartozik: magas láz, hidegrázás, fej-, izom- és torokfájdalom, orrnyálkahártya-gyulladás, köhögés.

Az érdeklődésre okot adó variánsok (VOI)

A VOI-kategóriába tartozó variánsok közé azok a vírustörzsek tartoznak, melyek ellen a korábbi védőoltások és a fertőzöttségen való átesés általi immunizálás, vagy az ellene alkalmazható diagnosztikai tesztek és kezelések hatékonysága csökkent, emellett pedig feltételezhetően gyorsabb a terjedésük és súlyosabb az általuk okozott betegség lefolyása is.

Az érdeklődésre okot adó variánsok közé jelenleg az alábbi törzsek tartoznak:

A jelenleg megfigyelés alatt álló variánsok (VUM)

A szorosabb megfigyelés alatt álló törzsek (VUM) jellemzően a korábban nagyobb járványokat okozó (VOC) variánsokból származtatható genetikai leszármazottak. Ezek a vírusvariánsok jelenleg alacsony szinten keringenek a népesség körében, de potenciálisan közegészségügyi veszélyt jelenthetnek, ha hirtelen megnő a hordozók száma. Mutációikat és terjedésüket ezért folyamatosan figyelik és vizsgálják, mivel korábbi változataik voltak felelősek a járvány kialakulásáért, melynek veszélye továbbra is fennáll.

A jelenleg monitorozás alatt álló variánsok jelenleg az alábbi törzsek:

Az aggodalomra okot adó variánsok (VOC)

Jelen pillanatban nincsen olyan terjedő vírustörzs, amely aggodalomra adna okot, vagyis a VOC-kategóriába tartozna.

Az aggodalomra okot adó variánsok közé azok a vírustörzsek tartoznak, amelyek nagy valószínűséggel globális közegészségügyi jelentőséggel bírnak.

Az aggodalomra okot adó variánsoknak (VOC) az alábbi kritériumoknak szükséges megfelelniük:

• genetikai profil meghatározott irányba tolódik el: a mutációkat folyamatosan nyomon követik, a mutációk pontos adataiból pedig előre jósolható, hogy egy törzs nagy valószínűséggel a VOC kategóriába kerül-e vagy sem;

• gyorsabb terjedést mutat: az immunrendszer védekezőképessége alól könnyen „elbújik” az adott törzs, így gyorsabban és könnyebben fertőz (jellemzően a tüskefehérje mutációi esetén, mivel ilyenkor az immunrendszer antitestjei nem ismerik fel a módosult tüskefehérjét);

• az általa okozott betegség lefolyása az eredeti COVID-19-hez képest súlyosbodik (halálesetek számának növekedése, a kórházi ápolás hosszának növekedése stb.);

• a korábbi fertőzés vagy oltás során keletkezett immunvédelem jelentősen gyengébb az új variánssal szemben;

• a kezelés vagy a védőoltások hatékonysága csökken;

• a diagnosztikai eljárások hatékonysága csökken (már nem mutatható ki a korábbi eljárásokkal az új variáns).

A korábban VOC-kategóriába tartozó variánsokat a WHO az alábbi kritériumok miatt minősítette vissza:

• a variáns aktivitása jelentősen csökkent, vagy már nem is detektálható a jelenléte;

• a variáns régóta hasonló mennyiségben detektálható, azonban közegészségügyi jelentősége csökkent.

A korábban aggodalomra okot adó legfontosabb variánsok az alábbiak voltak:

A veszélyesebb tulajdonságokkal rendelkező (VOC) variánsok megjelenése az egész világon okot adhat újabb intézkedések bevezetésére vagy szigorítására (maszkviselés, zenés-táncos események látogathatósága és rendezése, kijárási tilalom stb. – az intézkedések mértéke általában a variáns potenciális veszélyével függ össze). Ezen kívül szükségessé válhat új diagnosztikai eljárások, kezelések vagy oltóanyagok kifejlesztése is.

Variánsok elnevezése

Az új típusú koronavírus különböző genetikai mutációinak elnevezésére a WHO egyszerű, könnyen kimondható és megjegyezhető neveket használ.

Mivel a vírus folyamatosan változik, és a létrejövő variánsok száma követhetetlenül sok, ezért „köznyelvi” elnevezést csak néhány, egészségügyi szempontból aggodalomra okot adó variáns kapott. Ezeket a köznyelvben, médiában, kommunikációban az egyszerűség és közérthetőség érdekében alkalmazzák.

A variánsok eredeti (kód)nevei megtalálhatók az alábbi adatbázisokban:

• PANGO – A Pango nevezéktan a járványügyi jelentőségű koronavírus törzseinek azonosítására szolgáló rendszer. Kevésbé tudományos nyelvezetű és alkalmazású az adatbázis, sokkal inkább szemléletes – térképek mutatják, hogy melyik variáns hol terjed.

• GISAID (Global Initiative On Sharing Avian Influenza Data) – Tudományos forrás, amely nyílt hozzáférést biztosít az influenzavírusok és a COVID-19 járványért felelős koronavírus genomi adataihoz. Jelenleg több millió az adatbázisban elérhető variánsok száma.

• Nextstrain – Nyílt forráskódú projekt, amellyel a kórokozók genomadatainak elemzéseit lehet elvégezni. A nyilvánosan elérhető adatokat rendszerezi, és a közösség számára használható, hatékony analitikai- és vizualizációs eszközöket biztosít. Célja a járványügyi megértés elősegítése.

A tudományos neveket nehéz kimondani és felidézni, könnyű a tévesztés lehetősége. Ennek eredményeképpen terjedt el először az a rendszer, hogy a megjelenés helye szerint nevezték el a variánsokat – ez azonban kirekesztő és megbélyegző. Ennek elkerülésére a WHO az általa kijelölt fantázianevek (jelenleg a görög ábécé betűi) használatára ösztönzi a nemzeti hatóságokat, a sajtót és az állampolgárokat is – a könnyebb követhetőség érdekében azonban csak a VOC-kategóriába tartozó variánsok kapnak ilyen elnevezést, a globális járványt nem okozó variánsoknak csupán kódneve marad.

Ezek az elnevezések azonban nem helyettesítik a meglévő tudományos (kód)neveket, amelyek fontos tudományos információkat közvetítenek, és a kutatásban továbbra is alkalmazzák őket.

Kapcsolódó tartalom: COVID-19 elleni emlékeztető oltások