A praxisközösség több (legalább öt) háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat szoros együttműködését jelenti.
Ez egyre több esetben kiegészül olyan szakemberek és szolgáltatások biztosításával, ami a lakosság egészségmegőrzését, az egészségben eltöltött életévek számának növelését és a betegségteher csökkentését célozza.
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészség megőrzése, egyre fontosabbá válik a megelőzés (prevenció). Ebben a praxisközösségeknek kiemelt szerepük van. A praxisközösség legfőbb célja – a betegellátáson túl –, hogy segítséget nyújtson az életmódbeli rizikóállapottal, krónikus betegséggel rendelkezők egészségi állapotának javításához. Kiemelten foglalkozik a helytelenül táplálkozók, az elhízottak, a mozgásszegény életmóddal, káros szenvedéllyel élők panaszainak megoldásával.
Az egészségügyi alapellátásban működő többletszolgáltatás többnyire dietetikus, gyógytornász, pszichológus, védőnő, esetleg fizioterápiás asszisztens bevonásával valósul meg.
A praxisközösségek megalakulása
A praxisközösségek az egészségügyi alapellátásban részt vevő hagyományos gyógyító, akut és sürgősségi, valamint a megelőző egészségfejlesztő szolgáltatásokat és beavatkozásokat végző szakemberek összefogásával létrejött, kölcsönös együttműködésen alapuló közösségek.
A praxisközösségekről szóló 53/2021. (II. 9.) Korm. rendelet hatálya kiterjed:
- a háziorvosokra,
- a házi gyermekorvosokra,
- a fogorvosokra,
- a háziorvosi szolgáltatókra,
- a praxiskezelőre.
A praxisközösségek célja
A praxisközösségek megalakulásának legfőbb célja a betegellátáson túl a helyi ellátás színvonalának emelése, az ellátott lakosság egészségi állapotának és egészségtudatosabb gondolkodásának javítása.
A lakosságnak nyújtott új szolgáltatások között kiemelt szerepet kapnak az alábbiak:
- krónikus betegek gondozása,
- prevenciós tevékenység,
- életmód-tanácsadás,
- szervezett és személyre szabott szűrés,
- közösségi színtereken végzett egészségfejlesztés.
A praxisközösségek előnyei
Ha a beteg a háziorvosához fordul panaszával, akkor az orvos – mielőtt beutalná egy kórház megfelelő osztályára – konzultálhat a közösségben részt vevő orvosokkal, vagy akár átirányíthatja a beteget a praxisközösségben dolgozó szakorvoshoz, ha van ilyen, így egyes esetekben már az alapellátásban hozzájuthat a beteg azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokhoz, amelyeket korábban csak a szakellátásban kapott meg.
A beteg tehát egyrészt közvetlenebb és gyorsabb ellátásban vehet részt, másrészt a prevenciós vizsgálatoknak köszönhetően csökkenhet az ellátórendszer más szintjeire – a járó- és fekvőbeteg-ellátásba – kerülő betegek száma.
A praxisközösségek legfőbb előnyei:
- szervezett prevenciós és gondozási ellátás áll a lakosság rendelkezésére, amelyet a háziorvosokat segítő kibővített szakszemélyzet lát el, jelentősen növelve a háziorvos idejét, amelyet a tényleges betegellátásra fordíthat;
- a háziorvosként dolgozó szakorvos hasznosíthatja szakorvosi képzettségét, csökkentve ezzel a szakellátás terhelését;
- a közösen dolgozó egészségügyi szakemberek – a nehezebb eseteknél egymással konzultálva – megalapozottabb döntéseket hozhatnak már az alapellátásban;
- bővülhet az alapellátásban elérhető egészségügyi szolgáltatások köre;
- az integráció javítja a szolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét, színvonalát;
- fokozza a szolgáltató rendszerek hatékonyságát;
- az orvosok közösen szerezhetik be az orvosi eszközöket, az orvosok és az asszisztensek munkaterhelése is egyenletesebb lesz.
A praxisközösség többletszolgáltatásai
A praxisközösség egy integrált szolgáltatás, amely egyesíti a diagnózist, kezelést, ellátást, egészségmegőrzést, illetve a mindezek megvalósításához szükséges szolgáltatásszervezést.
A praxisközösség legfontosabb többletszolgáltatásai:
- megelőző tevékenység – a háziorvos a praxisába tartozó betegek kórállapotának és az életmódjukból fakadó kockázati tényezők ismeretében személyre szabott ellátással segíti betegeit a további ellátáshoz;
- életmód-tanácsadás – az egészséget szolgáló magatartás kialakításának segítése annak érdekében, hogy csökkentsék vagy megszüntessék az egészségügyi kockázatokat (pl. dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, túlsúly, stressz);
- a prevenciós és gondozó tevékenységet segítő szakszemélyzet nem praxisonként, hanem praxisközösségenként való alkalmazása költséghatékonyabb;
- egészségfejlesztés közösségi színtereken – a különféle rendezvények szervezésével igyekeznek a lakosságot aktívan bevonni az egészséggel kapcsolatos tevékenységekbe az egészségtudatosságuk javítása érdekében;
- krónikus betegek gondozása – a háziorvosi gondozásban lévő betegeknek nyújtott célzott többletgondozás: cukorbetegek gondozása, gyógytorna, segítségnyújtás alkoholfüggőknek, táplálkozási problémákkal szenvedőknek.
A praxisközösség formái
Az 53/2021. (II. 9.) Korm. rendelet alapján egy praxisközösség az alábbi formákban működhet:
- egyesült praxisközösség,
- integrált praxisközösség,
- praxisközösségi konzorcium.
Az egyesült praxisközösség több, egy járáson belül működő háziorvosi szolgálat között létrejött szoros szakmai és gazdasági együttműködés, amelyben – az alapellátási feladataik összehangolt ellátása érdekében – valamennyi háziorvosi szolgálatot ugyanaz az egészségügyi szolgáltató működteti.
Az integrált praxisközösség több, egy járáson belül működő háziorvosi szolgálat között létrejött szoros szakmai és gazdasági együttműködés, amelyben az érintett háziorvosi szolgálatban praktizáló háziorvosok vagy a háziorvosi szolgálatokat működtető egészségügyi szolgáltatók – önállóságukat megtartva – egy közösen alapított egészségügyi szolgáltatót hoztak létre alapellátási feladataik összehangolt ellátása érdekében.
A praxisközösségi konzorcium több, egy járáson belül működő háziorvosi szolgálat között létrejött szoros szakmai és gazdasági együttműködés, amelyben az érintett háziorvosi szolgálatokat működtető egészségügyi szolgáltatók – önállóságukat megőrizve – egymással konzorciumi együttműködési megállapodást kötöttek alapellátási feladataik összehangolt ellátása érdekében. Soraikból egy konzorciumvezetőt jelöltek meg, aki képviseli az együttműködést.
