A diagnosztikus laparoszkópia (hastükrözés) a has és a kismedencei szervek vizsgálatát teszi lehetővé, a lehető legkisebb (ún. minimálinvazív) sebészeti technikával.
A beavatkozással a sebész számára – egy apró metszésen keresztül bevezetett kamera alkalmazásával egy képernyőre kivetítve – a teljes hasüreg láthatóvá válik, lehetővé téve ezzel a panaszok okának felderítését. A vizsgálat alkalmas szövettani mintavételre is.
A diagnosztikus laparoszkópia alkalmazása
A diagnosztikus laparoszkópiát főképpen az alábbi kórállapotok esetén alkalmazzák:
- akut és krónikus hasi, valamint kismedencei fájdalom diagnosztikája (okai lehetnek többek között: vakbélgyulladás, bélösszetapadás, kismedencei gyulladás, vérzés);
- nőgyógyászati kórképek (meddőségi kivizsgálás, endometriózis, petefészekciszta);
- ismeretlen eredetű hasűri térfoglaló folyamat (képalkotó vizsgálatok, mint ultrahang, MR, CT bizonytalan eredménye esetén), amely során a vizsgálat szövettani mintavétellel kiegészíthető;
- ascites (hasűri folyadék) okának feltérképezése;
- daganat kemoterápiás kezelése hatékonyságának vizsgálatára, a képalkotó diagnosztika kiegészítése céljából;
- egyéb okok, ahol a kezelőorvos a pontos diagnózis felállításához szakmailag indokoltnak tartja.
A laparoszkópia előnyei
A laparoszkópia előnyei többek között:
- pontos diagnózis,
- kevesebb fájdalom,
- kisebb heg,
- gyors felépülés.
A diagnosztikus laparoszkópia további előnye, hogy amennyiben a felfedezett kiváltó ok sebészileg kezelhető, el is végezhetik a műtétet.
A laparoszkópiás diagnózis menete
A laparoszkópos vizsgálat altatásban történik. A sebész a köldök körül egy apró (kb. 1 cm-es) bőrmetszést követően egy üreges csövet, munkacsatornát (portot) vezet be a hasüregbe, amelybe egy fényforrással ellátott kamerát helyez. A kamera által látott kép egy képernyőre kerül kivetítésre, amelyen a hasüregi szervek jól vizsgálhatók.
A hasüreget gázzal (szén-dioxiddal) fújják fel, a szervek alaposabb átvizsgálhatósága és a nagyobb műtéti terület érdekében. További eszközök szükségessége esetén újabb portok kerülnek bevezetésre a hasfalon keresztül. Ha a vizsgálat során olyan eltérést találnak, amely műtétileg kezelhető, akkor el is végzik a beavatkozást. Ilyenkor már nem diagnosztikus laparoszkópiáról beszélünk, hiszen a műtéttel kezelik is a kiváltó okot.
A vizsgálat végeztével a szén-dioxidot kiengedik a hasüregből, és a hasfali sebeket összevarrják. Ébredést követően a beteg akár már néhány óra múltán otthonába távozhat. Az apró vágásoknak köszönhetően a lábadozás mindössze pár napot vesz igénybe. Ez idő alatt ajánlatos sokat pihenni, szükség esetén fájdalomcsillapítót is alkalmazni.
A varratszedésre általában 10-14 napot követően, további kontrollra pedig 4 hét elteltével kerül sor, addigra általában elkészül az esetlegesen vett szövetminta kiértékelése is. A beavatkozás utáni regenerálódást, a szokásos tevékenységekhez való mielőbbi visszatérést elősegíti a rendszeres testmozgás, amelynek formájáról a háziorvostól vagy gyógytornásztól lehet tanácsot kérni.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a beavatkozás után belázasodik, puffadást érez, a seb körüli bőr duzzadt, piros, a sebből váladékozás figyelhető meg, vagy alhasi fájdalom jelentkezik, akkor mielőbb keresse fel a kezelőorvosát.
A laparoszkópiás vizsgálat kockázatai, szövődményei
Szövődmények – mint minden beavatkozást követően – itt is előfordulhatnak. Ezek leggyakrabban kisebb vérzések vagy a seb felülfertőződései. A beavatkozás során sérülhetnek hasüregi szervek (pl. a vékonybél, vastagbél, máj, gyomor, lép, húgyhólyag), valamint erek is.
Ritka esetekben a laparoszkópiás vizsgálat nem végezhető el, vagy nem folytatható. Ez esetben nyitott hasi feltárásra való váltás történik az operáló sebész döntése alapján, amelynek célja a beteg biztonságos ellátásának garantálása.
A beavatkozást követően előfordulhat enyhe hányinger, kismértékű alhasi fájdalom, esetleg vérzés, de ezek általában pár nap elteltével spontán megszűnnek.
Ritka esetekben előfordulhat a műtéti seb fertőzése, esetleg vérrög kialakulása a lábon vagy a tüdőben (embólia).
A beavatkozás sajátos szövődménye lehet – nagyon ritkán – sérv kialakulása valamelyik vágás közelében, illetve műtét esetén a nőgyógyászati szervek vagy a hólyag fertőzése.
