Az érzéstelenítés (anesztézia) fő célja a fájdalom, a fájdalomérzékelés megszüntetése, általában gyógyászati beavatkozások (kezelések, vizsgálatok, de főként műtétek) során.
Érzéstelenítéskor a beteg olyan hatóanyagok kombinációját kapja, amelyek átmenetileg és visszafordítható módon
- részben vagy teljesen blokkolják az érzékelését (fájdalomérzetét),
- blokkolják az izomreflexeket (egyes beavatkozások során fontos a beteg mozdulatlansága),
- eszméletlenséget okoznak (altatás, narkózis),
- emlékezetkiesést okoznak.
Az érzéstelenítés fajtái
Az érzéstelenítésnek az alábbi fő fajtáit különböztetjük meg:
- lokális (helyi) érzéstelenítés: a rövidebb műtét, beavatkozás helyén vagy a körül alkalmazzák, blokkolva az idegek működését, így a beteg nem érez fájdalmat;
- általános érzéstelenítés: a teljes testre kiterjedő, mély alvást előidéző érzéstelenítés, amely során a fájdalomérzékelést közvetlenül az agyban blokkolják. Alkalmazásakor a beteg nincs tudatában annak, ami vele történik, és a gyógyszerkombináció hatásának elmúlta után sem emlékszik semmire;
- regionális érzéstelenítés: adott testrészre hat; az érzéstelenítést a testrész és a fájdalomingert az agyba továbbító gerincvelő közötti kapcsolat blokkolásával érik el. Idesorolhatók a gerincközeli érzéstelenítések, így a gerincvelői, vagyis a spinális érzéstelenítés is.
A gerincvelői érzéstelenítés alkalmazása területei
Gerincvelői érzéstelenítést általában a test alsó részét érintő beavatkozásoknál alkalmaznak, pl. kismedencei vagy egyéb hasi (hasfali) műtéteknél és császármetszésnél.
A gerincvelői érzéstelenítés működése
A fájdalomingerek érzőidegek közreműködésével továbbítódnak a gerincvelőbe, onnan pedig idegpályákon keresztül az agyba, amely „tudatosítja” a fájdalmat elszenvedőben a fájdalom helyét, karakterisztikáját (pl. tompa, éles, lüktető, szúró, görcsös) és erősségét.
A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el, azon belül is egy gerincfolyadékkal (liquor) teli „zsákban”, amelyet gerinchártya határol. A spinális érzéstelenítés során ebbe a gerincvelőt körülvevő gerincfolyadékba adják az érzéstelenítőszert – általában lidocaint vagy bupivacaint. A fájdalomcsillapító hatás 5-15 percen belül alakul ki, a hatás a beadott gyógyszerkombináció összetételétől és töménységétől függően 1-4 órán keresztül tart, majd szűnni kezd.
A spinális érzéstelenítés során a beteg először zsibbadást, majd teljes érzéketlenséget tapasztal az érintett területen. Érzéketlenné válnak az alsó végtagok, ellazul a hasi és a gáttájéki izmok egy része. Utóbbi miatt előfordul, hogy katéterezésre is szükség van.
Az érzéstelenítő hatása fokozatosan szűnik meg, ezért a beteg eleinte csak segítséggel próbálkozhat meg a lábra állással.
A gerincvelői érzéstelenítés menete
A spinális érzéstelenítési beavatkozás során – az epidurálissal ellentétben – nem helyeznek kanült a gerinccsigolyák közé, hanem egyetlen szúrás történik, egyszeri gyógyszeradagolással. A szúrást a beteg ülő vagy oldalfekvő testhelyzetben kapja, helyi érzéstelenítést követően, vékony tűvel, így a beavatkozás kellemetlen lehet, de általában nem fájdalmas.
Az érzéstelenítő beadása előtt a betegre felhelyezik a rutin-monitoreszközöket: a vérnyomásmérőt, pulzoximétert, EKG-t. Az altatóorvos bevezeti a tűt a csigolyanyúlványok között a spinális térbe, és amikor meggyőződik arról, hogy a tű a megfelelő helyzetben van, befecskendezi az érzéstelenítőt – általában annyit, hogy annak hatása a műtét (beavatkozás) várható időtartamánál tovább tartson. A szúrás helyét ezután lefedik.
A gerincvelői érzéstelenítés kockázatai és szövődményei
A spinális érzéstelenítés általában biztonságos és hatékony fájdalomcsillapítási módszer műtét vagy más beavatkozások előtt, alatt és után.
Előforduló kockázat lehet:
- vérnyomásesés,
- fejfájás,
- hátfájás,
- váratlanul magas gerincvelői blokk (amennyiben a lokális anesztetikum terjed),
- nehézkes vizeletürítés,
- fertőzés a gerinckörnyéki szúrás helyén,
- a keringés összeomlása, szívleállás,
- átmeneti idegsérülés,
- vérrögképződés,
- bénulás.
Spinális érzéstelenítés után előfordulhat:
- gennyesedés, bőrpír, érzékenység vagy fájdalom a szúrás helyén,
- láz,
- fényérzékenység,
- tarkómerevség,
- nehézkes mozgás,
- inkontinencia (széklet és vizelet).
A gerincvelői érzéstelenítést kizáró esetek
- érzékenység a helyi érzéstelenítőkre (pl. lidocainra),
- véralvadási zavarok (veleszületett vagy szerzett),
- súlyos fertőzéses állapot,
- emelkedett koponyaűri nyomás,
- agyi térfoglalás,
- bizonyos szívbetegségek (aortabillentyű-szűkület),
- kiszáradásos állapot,
- súlyos, kezeletlen magas vérnyomás,
- egyes neurológiai betegségek,
- jelentős túlsúly,
- allergia,
- a gerinccsatorna anatómiai rendellenességei.
