A talaromycosis a Talaromyces marneffei nevű gomba által okozott fertőző betegség. A kórokozót korábban Penicillium marneffei-nek nevezték, ezért a betegség régi elnevezése penicillosis volt.
A fertőzés a T. marneffei gombák környezetből való belélegzésével alakulhat ki, azonban a pontos forrása ismeretlen. Thaiföldön az esős évszakokban fordul elő leggyakrabban, mely azzal állhat összefüggésben, hogy az esős idő kedvező a gomba növekedése szempontjából. A gombát a bambuszpatkányokban és fészkeikben is kimutatták; a fertőzés a fertőzött bambuszpatkány érintését vagy fogyasztását követően alakulhat ki az emberekben. A betegség emberről emberre nem terjed.
A fertőzés a Délkelet-Ázsiában, Kínában, Kelet-Indiában élő vagy odalátogató embereket érintheti. Egészséges emberek ritkán kapják el, jellemzően a gyengült immunrendszerű betegek fertőződnek meg, pl. a HIV-fertőzöttek, az AIDS-es betegek vagy egyéb okból immunkárosultak (szervtranszplantáltak, daganatos- vagy autoimmun-betegek). A fenti régiókban élő mezőgazdászok körében is gyakrabban fordul elő a betegség.
A talaromycosis főbb tünetei
A fertőzés a gombával való találkozást követően hetekkel, de akár évekkel később is kialakulhat. Gyakori tünet az apró, fájdalmatlan csomók megjelenése a bőrön, melyek általában az arcon és a nyakon jelentkeznek, de a test egyéb területein is előfordulhatnak.
További tünetek lehetnek:
- láz,
- általános rossz közérzet,
- fogyás,
- köhögés,
- nyirokcsomó-megnagyobbodás,
- nehézlégzés,
- máj- és lépmegnagyobbodás,
- hasmenés,
- hasi fájdalom.
A talaromycosis súlyosabb formát ölthet a HIV-fertőzött betegekben, akiknél a véráram útján az egész szervezetet érintő, úgynevezett szisztémás (generalizált) fertőzést alakíthat ki. A nem-HIV-fertőzött egyénekben a tüdőt, a májat, a szájat érinti a fertőzés, de ritka esetben náluk is kialakulhat a generalizált forma.
Néhány HIV-es beteg talaromycosis fertőzésekor a bőrön kialakult csomók közepén bemélyedés alakul ki, míg a nem HIV-fertőzötteknél a csomók felszíne sima. Láz és lépmegnagyobbodás is gyakrabban alakul ki a HIV-fertőzöttek megbetegedésekor.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben nem múló bőrelváltozást észlel a testén, melynek kiváltó oka ismeretlen vagy kétséges, keresse fel a területileg illetékes bőrgyógyászati rendelőt.
Ha a fent leírt bőrcsomók megjelenését és a fentebb részletezett tüneteket észleli magán, azonnal forduljon háziorvosához vagy kezelőorvosához. Különösen fontos ez a HIV-fertőzött betegek esetében!
A talaromycosis diagnózisa
A pontos diagnózis felállításához a fertőzött testrészről származó minta vétele szükséges (pl. csontvelő-, bőr-, vér-, tüdő-, nyirokcsomó-minta). A mintát ezt követően laboratóriumi körülmények között tenyésztik és mikroszkópos vizsgálatnak vetik alá.
A talaromycosis kezelése
A talaromycosis gombaellenes szerekkel gyógyítható. A leggyakoribb erre alkalmazott gyógyszer a több héten keresztül, intravénás formában alkalmazott amfotericin B, melyet a szájon át szedett itraconazol követ 10 hétig. Az intraconazol önmagában is alkalmazható terápia gyanánt, valamint a voriconazol is hatásos kezelés lehet.
Az endémiás régióban (ahol a fertőzés előfordulása gyakori) élő, legyengült immunrendszerű betegek fertőzésének megelőzésére az itraconazol a leggyakrabban alkalmazott gyógyszer, de egyéb gombaellenes szerek is alkalmazhatók.
A talaromycosis megelőzése
Az általános óvintézkedések (pl. védőruházat, maszk viselése) mellett kerülendő a patkányokkal és azok élőhelyével való érintkezés, különösen akkor, ha érintett területen jár.
