A minket körülvevő kémiai anyagok nemcsak megkönnyítik az életünket, hanem hatással lehetnek az egészségünkre is. A szigorú európai uniós előírások az egészségre káros anyagok használatát korlátozzák, illetve megtiltják. Egy viszonylag új vizsgálattípus, a humán biomonitoring pedig azt vizsgálja, tényleg jelen vannak-e a szervezetben ezek az anyagok. Dr. Szigeti Tamást, a Nemzeti Népegészségügyi Központ szakértőjét a mérési eredményekről és a kerülendő anyagokról is kérdeztük.
Egyelőre kevesek számára ismerős a humán biomonitoring kifejezés. Mit is jelent ez valójában?
A humán biomonitoring vizsgálatok során valamilyen kémiai anyagnak vagy egy metabolitjának a koncentrációját vizsgáljuk biológiai mintákban, vagyis azt, hogy a környezetünkben lévő, legtöbbször mesterséges vegyi anyagok milyen mennyiségben vannak jelen a szervezetünkben. Kémiai anyagok nagyon sokféle forrásból juthatnak be a szervezetbe, például élelmiszerekből, levegőből stb. A szervezetbe kerülve általában átalakulnak, közben kifejtik hatásukat, végül kiürülnek. A monitoring során leggyakrabban vizeletet vagy vért vizsgálunk, de hajból, körömből, anyatejből, nyálból is ki lehet mutatni sok anyagot, attól is függően, hogy gyorsan vagy lassan ürülnek ki a szervezetből. Magyarországon egyébként már a 80-as évek óta folynak ilyen vizsgálatok.
Miért fontos, hogy ezekben a mintákban mérjék az anyagok koncentrációját?
A kémiai anyagok sokféle forrása miatt nehezen lehetne megbecsülni, hogy összességében mennyire vagyunk kitéve egy adott kémiai anyagnak. A humán biomonitoring vizsgálat előnye azonban, hogy a biológiai minták elemzésével a különböző forrásokból az emberi szervezetbe került bevitelt tudjuk vizsgálni, így nem kell az egyes forrásokat (pl. élelmiszer, levegő) külön elemezni. Ha egy példát veszünk: a tökéletlen égés során keletkező policiklikus aromás szénhidrogének megtalálhatók a kipufogógázban, de az élelmiszerekben is előfordulhatnak, ha mondjuk a grillezésnél kicsit túlsül a hús. A mennyiségek összeadódnak, viszont mi nem a forrást nézzük, hanem azt, hogy a különböző forrásokból mennyi jut be a szervezetbe. Amennyiben magas értékeket mérünk, úgy a következő lépésben meghatározzuk, hogy melyik a legjellemzőbb forrás. Ugyanis az nagyon jól szabályozott, hogy az élelmiszerben, egy-egy alapanyagban, tárgyban vagy a környezeti elemekben melyik kémiai anyag milyen mennyiségben fordulhat elő. Nagyon nehéz viszont határértékeket meghatározni arra, hogy mennyi fordulhat elő például a vizeletben. A törekvések most arra irányulnak, hogy meghatározzuk azokat az értékeket, amelyek felett már nem elfogadható egy adott kémiai anyagnak való kitettségünk.
Károsak az egészségre
Eddig általánosságban beszéltünk a kémiai anyagokról, de szögezzük le: itt olyan vegyületekről van szó, amelyek ártalmasak az emberi szervezetre.
Így van. Rengeteg kémiai anyag vesz körbe minket, és egyre újabbak kerülnek a hétköznapi tárgyainkba. Ezek főleg mesterséges vegyületek, amelyek különböző technológiákat szolgálnak ki, ilyenek például a növényvédőszerek, égésgátlók, műanyagokban alkalmazott adalékanyagok (pl. ftalátok, biszfenolok), egyes nehézfémek. Néhányuk természetes eredetű, mint például a régebben Magyarországon is jelentősebb problémát okozott arzén, ami geológiai eredetű, és a vízbázisokba oldódott be. Sok vegyületről csak mostanában derül ki, hogy károsak az egészségünkre. Korábban sok olyan növényvédőszer volt használatban, amelyek ártalmasnak bizonyultak, és ezek még most is a környezetünkben vannak, bejutnak a szervezetünkbe. Attól kezdve, hogy ezek a szerek a természetbe kerülnek, nehéz őket eltávolítani; egy részük elbomlik, egy részük viszont fel tud halmozódni, így bejut a környezetből az élő szervezetekbe, például a halakba, és a táplálkozás során végül elér minket is. Ha a talaj szennyezett, akkor az ott termesztett növények is azok lesznek. Nehéz vizsgálni, hogy ennek milyen következményei lehetnek, mivel általában alacsony a koncentrációjuk, és hosszú távon fejtik ki hatásukat. Ráadásul sokféle kémiai anyag hat hasonlóan, és ezek hatása összeadódik.
Milyen hatásokra kell gondolnunk?
Mi elsősorban olyan anyagokat vizsgálunk, amelyek endokrin diszruptorok, azaz a hormonrendszer működését módosítják. A hatás érintheti a reprodukciós rendszert, például csökkentik a nemzőképességet, vagy húgyúti- és ivarszervi fejlődési rendellenességet idéznek elő, de okozhatják az idegrendszeri fejlődést zavarait, növelik az elhízás valószínűségét; egyesek rákkeltő hatással is bírnak. A szervezetben megjelenő változások egyébként már a konkrét hatás megjelenése előtt észlelhetők a humán biomonitoring vizsgálatokkal, mivel bizonyos mérhető biomarkerek jelzik ezeket.
Mióta folynak ilyen vizsgálatok az NNK-ban?
Az NNK-ban és elődszervezeteinél az 1980-as évek óta folynak vizsgálatok. Kezdetben az ólom volt fókuszban, hiszen akkor még ólmozott benzint használtunk, ami különösen a gyermekekre volt ártalmas. Az ólommentes benzin bevezetése óta a gyermekek vérében kimutatható a csökkenő trend; ebből látszik, hogy egy jogszabályi módosítás hatékonysága is ellenőrizhető a humán biomonitoring vizsgálatokkal.
A padlótól a grillezett húsig
Jelenleg milyen anyagokat vizsgálnak?
Egy európai uniós projektben 2018-tól gyermekeket vizsgáltunk. Az iskolákban gyűjtött vizeletmintákban a lágyítószerek: ftalátok és alternatív lágyítószerek metabolitjainak jelenlétét mértük. Azt láttuk, hogy szinte az összes lágyítószer, és már a ftalátok pótlására bevezetett alternatív vegyület is kimutatható volt. Egy 2012-es, szülő-gyermek párokat vizsgáló felmérés összehasonlítási alapot is adott a témához. A két vizsgálat között jelentősen csökkent a ftalátkoncentráció, ami a két mintavétel között az EU-ban életbe lépett jelentős szigorítások eredménye. Természetesen felmerül a kérdés, hogy elegendő-e ez a csökkenés. Ebben a kérdésben a kockázatbecslés van segítségünkre, hogy eldönthessük, az adott koncentrációértékek már elfogadhatók-e, vagy további intézkedésekre van szükség. A felmérésünk alapján kijelenthető, hogy még mindig vannak olyan ftalát vegyületek, amelyeknek túl magas a koncentrációja, tehát van még tennivaló. A vizsgálatban egyébként a forrást is kerestük, és több összefüggést is találtunk: például azoknál a gyermekeknél magasabb a mért koncentráció, akiknél az osztályterem ftaláttartalmú PVC-padlóval van burkolva. Fontos szerepe van az elfogyasztott élelmiszerek esetleges műanyag csomagolásának, illetve annak, hogy otthon mikrohullámú sütőben, műanyag tányéron melegítik-e az ételt. A parfümökben is előfordulnak ezek a vegyületek, ahogy a régebbi autók belső műanyag alkatrészeiben is. Itt is látszott a különbség: minél régebbi autóban utazik a gyermek, annál magasabb a ftalátszint.
A káros vegyi anyagokat egyáltalán nem könnyű elkerülni. Hogyan csökkenthetjük egyénként a kockázatot?
Ne feledjük, hogy a káros anyagok a felnőttekre is hatnak, de a fejlődő szervezetekre még inkább. Különösen a gyermekek és a várandós kismamák esetében kell figyelni, hogy milyen kémiai anyagoknak vannak kitéve. Mindig nézzük meg a címkéket, a jelölés sok mindent elárul. Válasszunk például ftalát- és biszfenolmentes termékeket, s kerüljük az ellenőrizetlen forrásból származó, jelöletlen árukat.
Melyek a leginkább kerülendő anyagok?
Egyes műanyagokban jelen van a biszfenol-A, vagy BPA, amelyet kerülhetünk, ha BPA-mentes tárgyakat választunk, nem melegítünk és lehetőleg nem is tárolunk műanyag edényben élelmiszert. A műanyagok kerülése részben a ftalátokkal való találkozási esélyeket is csökkenti, bár azok megtalálhatók kozmetikumokban is. A policiklikus aromás szénhidrogének mennyiségének csökkentése és kerülése érdekében ne dohányozzunk, ne vigyük túlzásba a grillezést, és a kibocsátás csökkentése érdekében az autó helyett válasszuk a tömegközlekedést, illetve ne égessünk szemetet, műanyagot. A szintén káros penészgombákat és mikotoxinokat az ellenőrzött forrásból származó gabonafélék fogyasztásával, az aszalványok és magvak túlfogyasztásának kerülésével oldhatjuk meg. Ha egy élelmiszeren penész jelenik meg, azonnal dobjuk ki az egészet. A beltéren megjelenő penészedés ellen is minél hamarabb lépjünk fel. Égésgátló is sok termékben megtalálható (pl. kárpitozott bútorok, matracok, lakástextíliák, házipor); ezek koncentrációját csökkenti a rendszeres szellőztetés, a takarítás és a természetes anyagból készült textíliák használata. Csökkentsük az elektronikai hulladékok mennyiségét, és válasszunk égésgátló-mentes termékeket. Mérsékeljük a növényvédőszerek használatát a káros hatásaik csökkentése érdekében, és megbízható forrásból vásároljunk élelmiszert. További információkat és tippeket az NNK oldalán találhatnak.
Melyik most a leggyakoribb kimutatható káros anyag?
Ezt nehéz megmondani, de az EU is felismerte, hogy ez fontos probléma, és a tagországok is jelzik a prioritásaikat. Az idei évben közel 200 kutatóintézet részvételével indult el egy projekt, mely a kémiai anyagok kockázataival foglalkozik. A közös vizsgálat előnye az is, hogy így a területi szintű eltérések, a főbb források is feltérképezhetők.
