A modern képalkotó diagnosztika speciális területe az endoszkópos ultrahang, amely az endoszkópia és az ultrahangos képalkotás kombinálásából jött létre.
Az endoszkópos ultrahang az emésztőrendszeri és tápcsatorna környéki betegségek diagnózisában játszik fontos szerepet, valamint segítségével célzott szövettani mintavételek és akár kisebb beavatkozások is elvégezhetők. Alkalmazási területe folyamatosan bővül a fejlődő eszközöknek köszönhetően.
Az endoszkópos ultrahang felhasználási területe
Az endoszkóp merev vagy hajlékony csőből, saját fényforrásból és üvegszálas optikából álló eszköz. Az endoszkópia segítségével közelről vizsgálható az üreges belső szervek nyálkahártyája, esetleges elváltozásai, és akár kisebb beavatkozások is elvégezhetők.
A diagnosztika területén az endoszkópos ultrahangvizsgálat különösen alkalmas a nyelőcső, a gyomor és a nyombél falának, illetve a körülöttük lévő szövetek, szervek (pl. a hasnyálmirigy) vizsgálatára. Segítségével vizsgálható a nyálkahártya alatt elhelyezkedő elváltozások kiterjedése, illetve pontosabb célzást tesz lehetővé az esetleges szövettani mintavételhez.
Az endoszkópos ultrahangvizsgálat előkészületei
Az endoszkópos ultrahangvizsgálatot endoszkópos laboratóriumokban végzik erre szakosodott gasztroenterológusok. A vizsgálat éhgyomorra történik, ezért a vizsgálat előtt szilárd vagy folyékony étel, illetve folyadék nem fogyasztható. A vizsgálat előtt a kivehető fogsort el kell távolítani.
A vizsgálat kezdetén az orvos érzéstelenítő spray-t fúj a garatba az öklendezési reflex csillapítására, majd az endoszkópot a garaton keresztül a nyelőcsőbe vezeti – ezt megkönnyíti, ha a beteg nyelő mozdulatot imitál. Az eszköz nem kerül a légutakba, ezért a légzést nem akadályozza.
A vizsgálat a gyomortükrözésnél hosszabb időt – mintegy 20 percet – vesz igénybe, de az időtartam függ attól is, hogy milyen elváltozást talál a vizsgáló orvos. A betegek általában jól viselik a vizsgálatot, azonban kérésre a beavatkozás előtt nyugtatót kaphatnak.
Az endoszkópos ultrahangvizsgálat menete
A vizsgálat során az ujjnyi vastagságú, hajlékony endoszkópot a beteg száján át a nyelőcsőbe, majd a gyomron keresztül a nyombélbe vezetik. A vizsgált területre ráhelyezik az ultrahangfejet. Az ultrahang által létrehozott magas frekvenciájú hanghullámokat a különböző szövetek eltérő módon verik vissza, ezeket a különbségeket az ultrahangfej képpé alakítja, amit képernyőre kivetítenek.
A vizsgálatot követően 1 órán belül a betegnek nem szabad étkeznie, mert a garat érzéstelenítése miatt könnyen félrenyelhet, illetve ha nyugtatót kapott, akkor a vizsgálat napján – a gyengébb reakcióképesség miatt – nem vezethet gépkocsit, de gyalogosan sem ajánlatos egyedül közlekednie.
A szokásos napi tevékenységet másnaptól lehet folytatni.
Az endoszkópos ultrahangvizsgálat lehetséges szövődményei
A tapasztalt szakemberek által végzett endoszkópos ultrahangvizsgálat gyakorlatilag szövődménymentes, azonban nagyon ritkán előfordulhatnak az alábbi szövődmények:
- az érzéstelenítőszerre vagy a nyugtatóra adott allergiás reakció,
- a műszer okozta sérülés, torokfájás,
- a szövettani mintavétel után fellépő kisebb vérzés,
- szokatlan panaszok az előkészítéssel összefüggő folyadékvesztés miatt.
Az endoszkópos ultrahang előnyei
Az endoszkópos ultrahang kombinálja az endoszkópia és az ultrahang-diagnosztika előnyeit. A kombinált technológia a hasi CT- vagy MRI-vizsgálatoknál is pontosabb diagnózist adhat. Legfőbb előnye a célzott szövettani mintavétel lehetősége.
Az endoszkópos ultrahang irányításával végzett sebészeti beavatkozások biztonságosak, és a hagyományos sebészeti beavatkozásokhoz képest jóval kisebb megterheléssel és kevesebb szövődménnyel járnak.
