Az elmúlt években meghatározó COVID–19-járvány terjedésének megállítására, lassítására az egyik hatékony eszköz az igazolt fertőzöttek és a gyanús esetek elkülönítése volt. Mivel az utóbbi időszak nemzetközi és hazai tapasztalatai alapján elmondható, hogy a világjárvány véget ért, az elkülönítés szabályait is felülvizsgálták.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a SARS-CoV-2 vírus eltűnt az életünkből, hanem azt, hogy sok más kórokozóhoz hasonlóan folyamatosan jelen lehet a közösségeinkben, megbetegedéseket okozhat, de ezek kezelése már hasonló elvek szerint történik majd, mint a többi kórokozónál.
Ennek megfelelően a COVID–19-fertőzés gyanújakor teendők is megváltoztak. COVID-19 esetén más légúti megbetegedésekhez hasonlóan kell eljárni.
Mikor ajánlott az elkülönítés?
A légúti tüneteket mutató beteg számára a tünetek megszüntéig önkéntes karantén ajánlott. A fertőzés továbbterjedésének megelőzése érdekében fontos, hogy a beteg csak a legszükségesebb okokból (pl. egészségügyi ellátás) hagyja el otthonát.
A beteg számára – a hatodik életévét be nem töltött kiskorú, valamint az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal, illetve az autizmus spektrumzavarral élő személy kivételével – javasolt a maszkviselés, ha otthonát elhagyja, a tünetek kezdetétől számított 5 napig akkor is, ha időközben tünetei megszűntek.
A lábadozó beteget és hozzátartózóját orvosának tájékoztatnia kell arról, hogy az állapota és alapbetegségei függvényében milyen tünetek jelentkezésekor, súlyosbodásakor kell a háziorvosával (esetleg kezelőorvosával) a kapcsolatot felvenni (először lehetőleg telefonon vagy internetes kapcsolatfelvétel útján). Különösen fontos ez egyes kockázati csoportokba tartozó személyeknél, például krónikus betegséggel élők vagy várandós nők esetében.
Az otthoni elkülönítés során a tünetek, valamint a szív- és légzőrendszer állapotára utaló vitális paraméterek (pl. vérnyomás, szívfrekvencia, oxigénszaturáció) folyamatos figyelemmel kísérése általánosságban is ajánlott.
Lásd még: Teendők COVID–19-betegség esetén
Közösségbe való visszatérés
A meggyógyult COVID–19-beteg esetén a gyógyulása után nem szükséges tesztelés ahhoz, hogy közösségbe mehessen.
A korábbi szabályok továbbra is irányadóak lehetnek abban, hogy mikortól tekinthető valaki gyógyultnak:
- A legalább 3 napja láztalan, légúti tüneteket nem mutató beteg a tünetek kezdete után 7 nappal gyógyultnak számít, és közösségbe mehet.
- Az elkülönítés negyedik napján már láztalan, légúti tüneteket nem mutató beteg 5 nap után gyógyultnak számít és közösségbe mehet.
Elkülönítés kórházi ellátás során
Amennyiben a beteg az állapota miatt kórházi ellátást igényel, akkor az aktuális beutalási rend és az intézmény szabályai szerint történik a kórházi elhelyezése és elkülönítése. A fekvőbeteg-ellátó intézményben – más fertőző betegekhez hasonlóan – a COVID-19-fertőzöttek ellátása során is úgy kell eljárni, hogy a fertőzés továbbterjedésének megelőzése biztosított legyen (infekciókontroll).
Ha a COVID–19-fertőzés kórházi ellátás során igazolódott, de kórházi ápolásra a betegnek már nincs szüksége, otthonába bocsátható.
Kontaktszemélyeket érintő teendők
A beteggel egy háztartásban élők számára, amikor otthonukat elhagyják, javasolt a maszkviselés – a hatodik életévét be nem töltött kiskorú, valamint az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal, illetve az autizmus spektrumzavarral élő személy kivételével – 5 napig, különösen a tömegközlekedési eszközökön, munkahelyen, köznevelési intézményben, közösségi helyszíneken, egészségügyi és szociális intézményben.
Egyéb esetekben ajánlott a beteggel történő utolsó találkozás napjától számolva 5 napig a COVID–19-betegségre jellemző tünetek kialakulását önmagukon ellenőrizni.
Ha a beteggel szoros kapcsolatba került személynél a COVID–19-megbetegedésre jellemző tünetek jelentkeznek, akkor a Teendők COVID–19 gyanúja esetén cikkben leírtak szerint kell eljárni.
Egészségügyi és szociális intézményekre vonatkozó szabályok
Egészségügyi intézményben vagy szociális otthonban kialakuló, helyi COVID–19-járvány észlelése esetén más kórokozók okozta halmozódásokhoz, járványokhoz hasonlóan kell eljárni, mely magában foglalja az intézményen belül fertőzésveszélynek kitett szoros kontaktok azonosítását az intézmény által. Ilyenkor javasolt az ellátott személyek elkülönítése, melynek szabályairól az intézmény jogszabályi és szakmai keretek közt önállóan rendelkezhet.
A dolgozók esetén a folyamatos maszkviselés ajánlott (pl. az orvosi és nővérszobában is).
Amennyiben a fertőzés továbbterjedésének megállítása, illetve a súlyos lefolyású COVID–19-megbetegedés szempontjából kockázati csoportba tartozók védelme indokolja – az egészségügyi vagy szociális intézmény, illetve a területileg illetékes járványügyi hatóság (kormányhivatal vagy járási/kerületi hivatal) egyéb intézkedés mellett is dönthet.
