A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan formája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól. A nárcisztikus személyiségzavar a teátrális (színpadias) személyiségzavarok csoportjába tartozik.
A nárcisztikus személyiségzavar olyan jellemvonásokkal és viselkedési formával jár, ami kora felnőttkortól kezdve a csodálat igényében, az empátia hiányában és nagyzásban nyilvánul meg, akár fantáziában, akár viselkedésben. Az enyhén nárcisztikus egyének ambiciózusak, jobban tolerálják a szorongást, sikeresek lehetnek, hiányzik azonban belőlük a mások érzelmi megértésének képessége.
A „nárcisztikus” kifejezés a görög mitológiából ered: a legenda szerint Narkisszosz belepusztult saját arcképe vízből visszatükröződő bűvöletébe.
A nárcisztikus személyiségzavar főbb tünetei
A nárcisztikus személyiségzavarral élők viselkedésének legfontosabb ismérve a bizalmatlanság és a gyanakvás. Ennek megfelelően az alábbi viselkedésformákat követik:
- a saját fontosság nagyzoló érzése: a saját teljesítmény vagy tehetség eltúlzása, az elismerés elvárása megfelelő teljesítmények hiányában is;
- sikerről, szépségről, hatalomról, éleselméjűségről vagy ideális szerelemről való fantáziálás;
- meggyőződés önmaguk különlegességéről;
- túlzott mértékű csodálat elvárása;
- indokolatlanul kedvező bánásmód vagy az elképzeléseikkel való együttműködés elvárása;
- önzőség: mások kihasználása a saját célok elérése érdekében;
- a külvilág megítélésének központjában önmaga áll;
- az empátia hiánya: képtelenek felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit;
- gyakran éreznek irigységet, illetve mások által irigyelt személynek hiszik magukat;
- gőgös, fennhéjázó magatartás;
- a kudarcot rosszul tolerálják.
A fentiek közül öt jellemző tünet megléte esetén nárcisztikus személyiségzavar áll fenn.
Az átmeneti nárcisztikus gondolkodás és viselkedés tizenéves korban természetes jelenség, megjelenése az esetek többségében nem vezet felnőttkori személyiségzavar kialakulásához.
Időskorban egyes demenciaformákban, főleg a frontális lebeny érintettségénél előfordulnak szélsőségesen nárcisztikus magatartásformák.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fentebb felsorolt jellemzők közül legalább öt tünetben magára ismer, és ez jelentős szenvedést, boldogtalanságot, örömtelenséget okoz a hétköznapokban, problémákat tapasztal a társas kapcsolataiban, vagy gyakran fordulnak elő munkahelyi konfliktusai, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáter szakorvoshoz.
A megfelelő szakember felkeresésében kérheti háziorvosa segítségét is, vagy közvetlenül felkeresheti a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelést.
A nárcisztikus személyeknek általában nincs betegségtudatuk, nehezen ismerik be, hogy segítségre szorulnak. Többnyire csak akkor fordulnak orvoshoz, ha a személyiségzavarra ráépülő egyéb pszichiátriai zavar, illetve betegség – többnyire a depresszió – miatt rákényszerülnek. Ezért a személyiségzavarban szenvedő környezetében élő barátok és családtagok segítségére is szükség lehet abban, hogy a betegségbelátás és a szakszerű segítségkérés időben megtörténjen.
A nárcisztikus személyiségzavar okai
A nárcisztikus személyiségzavar kialakulásának hátterében kisebb részben öröklődő, nagyobb részben neveltetési – a korai gyermek–szülő kapcsolat hiányosságai (deficitjei) vagy szülői túlértékelés – és bizonyos társadalmi tényezők is állhatnak.
A neveltetés során az érintett személy olyan szemléletmódot és hozzáállást sajátíthat el, amelyek miatt felnőttként torzult módon észleli az őt körülvevő világot és benne saját magát. Így válhat meggyőződésévé, hogy utánozhatatlan és egyedi, ezért különleges bánásmód illeti meg. Ennek megfelelően társas viszonyrendszereiben a manipuláció, a versengés, mások kihasználása és a szabályokon való túllépés kerül előtérbe.
- A korai szülő–gyermek kapcsolat deficitje. Az anyai gondoskodás hiánya vagy hiányosságai miatt negatív irányban torzul a gyermek önmagáról kialakított képe. Nem képes megtapasztalni saját maga nagyszerűségét, amit nagyzásos fantáziákkal és viselkedéssel próbál ellensúlyozni.
- Szülői túlértékelés. A szülők túlzó módon hangsúlyozzák gyermekük különleges, megismételhetetlen és tökéletes voltát – főként, ha egyedüli vagy elsőszülött gyermek –, akinek emiatt illúziói alakulnak ki önmagával kapcsolatban. A hamis énkép következtében gyakran kerül ellentmondásba a külvilággal, önismerete szétesik.
A személyiségzavar kialakulásához és fenntartásához hozzájárulhatnak egyes társadalmi tényezők is, például a szélsőségesen individualista, én-központú tendenciák terjedése.
A nárcisztikus személyiségzavar szövődményei
A nárcisztikus személyiségzavart egyéb pszichés társbetegségek, például depresszió kísérhetik. A nárcisztikus és egyben depressziós egyének öngyilkossági kockázata többszörösére növekszik mind az egészséges populációhoz képest, mind azon betegekhez képest, akik csak személyiségzavarban, vagy csak depresszióban szenvednek.
A nárcisztikus személyiségzavar diagnosztizálása
A személyiségzavar diagnosztizálása a gyermekkortól felvett kórelőzmény, a tünetek együttes jelenléte alapján, illetve az érintett társas, munkahelyi kapcsolatai terén tartósan jelentkező problémák feltérképezésével, magatartásának megfigyelésével történik. A kórisme megerősítését speciális interjú és kérdőív segíti. Az önkitöltős kérdőív az egyes személyiségzavarokra leginkább jellemző vonásokat veszi számba.
A nárcisztikus személyiségzavar diagnózisának felállításakor kiemelten fontos az egyéb személyiségzavaroktól – főként a hisztrionikus és az elkerülő személyiségzavartól – történő elkülönítés.
Előfordulhat, hogy a beteg – felismerve a számára előnytelen személyiségjegyeket – megpróbálja hamis válaszadással manipulálni a végeredményt. Azonban a szakember az ilyen irányú törekvéseket általában felismeri. Az eredmények befolyásolásának kísérlete megerősítik a személyiségzavar gyanúját.
A nárcisztikus személyiségzavar kezelése
A gyógyítás folyamatában elengedhetetlen a komplex, egyéni kezelést is magában foglaló pszichoterápia alkalmazása. A kognitív viselkedésterápia során a terapeuta rávezeti a klienst a mások véleményére való odafigyelésre, valamint az őt érő kritikák eredményesebb értelmezésére, az empátiás készségének fejlesztésére.
Mit tehet személyiségzavar esetén?
A nárcisztikus személyiségzavarral élők általában nincsenek tudatában annak, hogy gondolkodási vagy viselkedési mintáik nem megfelelők, ezért önállóan képtelenek változtatni berögzült magatartásukon. Emiatt családtagjaik nehezen vagy egyáltalán nem képesek rávenni őket arra, hogy szakember segítségét fogadják el.
Mégis, amennyiben családtagján a nárcisztikus személyiségzavar fentebb részletezett tüneteit vagy azok valamelyikét észleli, igyekezzen mielőbb pszichológust vagy pszichiátert bevonni a probléma megoldásába. Ha a nárcisztikus személyiségzavar jeleit mutató hozzátartozója nem hajlandó tudomást venni a problémáról, és elzárkózik a kezelésbe vonástól, kérje szakember tanácsát arra vonatkozóan, hogy milyen módon motiválhatná az érintett személyt a segítség elfogadása irányában.
A személyiségzavar megelőzése
MIvel a személyiségzavarok kialakulásának hátterében csak kisebb hányadban húzódnak meg örökletes tényezők, kialakulásuk megelőzésében fontos szerepe lehet a csecsemő- és gyermekkorban biztosított szeretetteli, támogató szülői odafordulásnak és az érzelmi biztonságnak.
