A vérlemezkék (trombociták) a vérben keringő apró, 2-3 μm (mikrométer) átmérőjű, sejtmag nélküli, korong alakú sejttöredékek, amelyek a csontvelő megakariocita nevű óriássejtjeiből származnak.
A csontvelőben naponta százmilliárd vérlemezke termelődik. Ezek kétharmada a vérben kering, a maradék pedig a lépben raktározódik. Fiziológiás körülmények között a felnőttek vérében mikroliterenként 150-400 ezer vérlemezke található. A vérlemezkék élettartama 7-10 nap, ezt követően a máj és a lép közreműködésével ürülnek ki a szervezetből.
A vérlemezkék működése
A vér az ép érpályán belül folyékony halmazállapotú, azonban az ér sérülése esetén megalvad a sérülés helyén. A véralvadás az erek belső felszínét borító réteg (endothel), bizonyos plazmafehérjék és a vérlemezkék összehangolt működésével valósul meg. Amennyiben a véralvadási rendszer egyensúlya megbomlik, vérzékenység vagy fokozott véralvadási hajlam alakul ki, illetve bizonyos betegségekben a két jelenség együtt is előfordulhat.
Ha az érfal megsérül, a vérlemezkék a sérült endothelréteg alatti kötőszövethez tapadnak és aktiválódnak, megváltoztatják az alakjukat, és olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek aktiválják a vérben lévő alvadási faktorokat. Ebben a több mozzanatból álló folyamatban (koagulációs kaszkád) fibrinszálakból álló fehérjeháló jön létre, amely a hálóban tapadt egyéb elemekkel együtt véralvadékot képez.
Míg a vérlemezkék aktiválódása és kitapadása az érfal sérülésének helyén igen hasznos, addig ha esetleg ép területen következik be, az nemkívánatos. Ennek érdekében az ép érfelszínnek olyan a szerkezete, és olyan anyagokat termel, amelyek gátolják a véralvadás folyamatát.
A vérlemezkék az immunrendszer egyes folyamataiban is fontos szerepet játszanak.
A vérlemezkéket érintő elváltozások
Alacsony vérlemezkeszám
Ha a vérlemezkék száma túlzottan lecsökken (mikroliterenként 20 ezer alá esik), spontán vérzés, akár elállíthatatlan vagy kórosan hosszú ideig tartó vérzés alakulhat ki. A vérlemezkék mennyiségének jelentős csökkenése (thrombocytopenia) előfordulhat a vérképző rendszer daganatos betegségeiben, idült vérző gyomorfekélynél és egyes autoimmun betegségek esetében is, mint amilyen a szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy az immuneredetű, csökkent vérlemezkeszámmal és bőrelváltozásokkal járó immunthrombocytopeniás purpura.
A vérlemezkék számának csökkenése bekövetkezhet egyes gyógyszerek (például kemoterápiás szerek) mellékhatásaként is. A vérlemezkeszám csökkenésének fiziológiás magyarázata is lehet: a jelenség megfigyelhető nőknél a menstruációt megelőzően.
Magas vérlemezkeszám
Az emelkedett vérlemezkeszám (thrombocytosis) hátterében nem feltétlenül áll valamilyen rendellenesség, hiszen például nagy magasságban és megerőltető fizikai aktivitást követően átmenetileg megnőhet a mennyiségük. Ugyanakkor a vérlemezkeszám emelkedése bekövetkezhet a vér alakos elemeinek kóros szaporulatával járó, ún. myeloproliferatív betegségek következtében is. Mivel a vérlemezkék száma emelkedett, a trombociták összecsapzódhatnak, majd vérrögöt képezhetnek, amely fennakadhat az erekben, elzáródást hozva létre. Az elzáródás helyétől függően igen súlyos állapot jöhet létre. Bizonyos gyógyszerek – például a fogamzásgátló tabletták és egyéb hormonkészítmények – mellékhatásaként is megnövekedhet a vérlemezkék száma.
A vérlemezkék működési zavarai
Előfordulhatnak olyan állapotok, amikor a normál vérlemezkeszám ellenére sem működik megfelelően a véralvadási rendszer. Ennek oka a vérlemezkék működési zavara. Az ok lehet valamilyen ritka, genetikai betegség. Okozhatja továbbá valamilyen gyógyszer (pl. acetilszalicilsav, NSAID), immunglobulinokat érintő betegség, májbetegség vagy urémia.
A működési zavarok közös jellemzője általában, hogy spontán vérzéssel többnyire nem járnak, hanem csak sérülés vagy műtét kapcsán jelentkezik a véralvadási zavar.
A vérlemezkék vizsgálata
A vérlemezkék vizsgálatának legegyszerűbb módja a vérlemezkeszám meghatározása a teljes vérkép részeként. Bizonyos esetekben külön vizsgálhatják a csontvelőt is, amennyiben arra van gyanú, hogy a vérlemezkék betegségének hátterében valamilyen csontvelői folyamat áll. Lehetőség van a vérlemezke-működés (trombocitafunkció) vizsgálatára is. Ennek jelentősége az örökletes vagy szerzett működési rendellenességek diagnosztikájában van.
A vérlemezkék gyermek- és időskori, illetve várandóssággal kapcsolatos vonatkozásai
Az 1–10 év közötti gyermekek körében előfordulhat az ún. idiopathiás thrombocytopenia purpura, amely kimutatható ok nélküli alacsony vérlemezkeszámot jelent. A betegség gyermekeknél főként vírus okozta fertőzést követően alakul ki, és általában néhány hét alatt magától gyógyul. A 15 hónapos korban adandó MMR-oltást (lásd: Kötelező gyermekkori oltások) követően is kialakulhat thrombocytopenia, ez azonban szintén ártalmatlan, és a leggyakrabban magától rendeződik.
A várandós nők akár 5 százaléka is thrombocytopeniássá válhat a terhesség végére. Az érintettek egy részében keringő antitestek pusztítják el a vérlemezkéket. Ezek az antitestek aztán átjuthatnak a magzatba is a vajúdás és szülés alatt, és ezáltal veszélyeztethetik a magzat egészségét is. Ezért ilyen esetekben gyakran végeznek császármetszést. Előfordulhat, hogy vérlemezke-transzfúzió vagy a várandós anya lépének eltávolítása is szükségessé válhat.
Az életkor előrehaladásával a vérlemezkék mennyisége egyre csökken, számuk időskorban gyakran az élettani tartomány alsó határa közelében vagy alatta van.
