A táplálásterápia olyan gyógyító eljárás, amely a kedvező tápláltsági állapot megőrzését vagy elérését, illetve az alultápláltság (malnutríció) megszüntetését vagy lehetséges mértékig való csökkentését szolgálja az energia-, fehérje- és mikrotápanyag bevitelének biztosításával vagy fokozásával.
Még a kezdetben megfelelő tápláltsági állapotú betegek is a gyógyulási esélyüket vagy akár az életüket veszélyeztető helyzetbe kerülhetnek, ha elégtelen a tápanyagbevitelük, és emiatt kedvezőtlen irányban változik a tápláltsági állapotuk. Ezért minden kórházi felvételre kerülő vagy otthonápolásra szoruló betegnél, különösen a veszélyeztetett betegcsoportokban – emésztőszervi és daganatos betegségek, szepszis, kiterjedt sérülést vagy égést elszenvedett betegek, gyermek- és időskorúak stb. – törekedni kell a fennálló vagy fenyegető alultápláltság kimutatására.
Javasolt az alultápláltság kockázatának szűrése és a tápláltsági állapot felmérése az egészségügyi intézménybe történő felvételkor, illetve az otthonápolás megkezdésekor és azután is, rendszeres időközönként. Ezt követi a tápláltsági állapotuk miatt veszélyeztetett betegek táplálásterápiájának megtervezése és kivitelezése. A táplálásterápiát folyamatosan szükséges ellenőrizni, és annak eredményességét rendszeres időközönként értékelni kell.
A tápláltsági állapotok az alábbiak szerint osztályozhatók:
- Kóros tápláltsági állapot: olyan tápláltsági állapot, amely a testösszetétel kedvezőtlen megváltozása miatt működésromláshoz vezet, és csökkenti a betegségek legyőzésének esélyét.
- Alultápláltság: a kóros tápláltsági állapot azon formája, amely az elégtelen energiabevitel, illetve egy vagy több fontos tápanyag hiányának a következménye.
- Túltápláltság: a kóros tápláltsági állapot azon formája, amely a túlzott energiabevitel, illetve egy vagy több fontos tápanyag nem megfelelő hasznosulásának következményeként alakul ki.
A tápanyag- és energiaigény szerint az alábbi három betegcsoport különböztethető meg:
- metabolikusan stabil alultáplált beteg heveny betegség nélkül: beteg, akinek nincs anyagcserezavara, nem károsodott a tápanyag-hasznosítása, és éhezési anyagcserezavara sincs;
- heveny betegségben vagy idült gyulladásos betegségben szenvedő beteg;
- extrém alultáplált beteg.
Táplálásterápia
A táplálásterápia – más néven mesterséges táplálás – a természetes táplálkozásra képtelen beteg táplálását jelenti. Megvalósítását ún. táplálási munkacsoport végzi, amelynek orvos (sebész, onkológus, intenzív osztályos orvos, belgyógyász, háziorvos), dietetikus, gyógyszerész, ápolók és szükség esetén egyéb szakterületet képviselő szakemberek (gyógytornász, pszichológus, higiénikus stb.) vesznek részt.
A táplálási munkacsoport a betegek tápláltsági állapotának felmérése alapján személyre szabott táplálásterápiát javasol, közreműködik annak szakmai szabályok szerinti megvalósításában, és segíti a betegek táplálásterápiás gondozását.
A mesterséges táplálás időtartama szerint lehet rövid távú (3 hétnél rövidebb ideig tartó), hosszú távú (3 hónapnál hosszabb ideig tartó) és középtávú (3 hétnél hosszabb, de 3 hónapnál rövidebb ideig tartó) kezelés. Táplálásterápia alkalmazása indokolt, ha a beteg előreláthatóan három napon túl sem képes természetes módon, kielégítően táplálkozni. Táplálásterápiában kell részesíteni az elégtelen emésztéssel és felszívóképességgel rendelkező betegeket. A heveny betegségben szenvedő, kritikus állapotban lévő betegek táplálásterápiáját 24 órán belül meg kell kezdeni.
Az alultáplált betegek táplálásterápiájának célja a testtömeg növelése és a testösszetétel javítása (az ideális izom- és zsírarány elérése). Első lépésként az étrend módosítása történik. Ha a magas energia- és fehérjetartalmú étrenddel nem sikerül eredményt elérni, a következő lépés az iható tápszerek adása. Nyelési nehezítettség fennállása esetén az ételek textúrájának és állagának módosítása szükséges.
Szájon keresztüli kiegészítő táplálás
Szájon keresztüli folyékony táplálékbevitel javasolt azoknak az alultáplált vagy tápláltsági állapotuk miatt veszélyeztetett betegeknek, akiknél a biztonságos nyelés biztosított. A nem kielégítően táplálkozó vagy táplálható betegek étrendjét folyékony tápszer adásával vagy az ételek tápszerrel vagy tápanyagmodulokkal történő dúsításával kell kiegészíteni. Amennyiben a beteg újra képessé válik megfelelő mennyiségű hagyományos táplálék elfogyasztására, a folyékony tápszerformula alkalmazása megszüntethető.
A folyékony étrend tartós biztosítása megfelelő tápszerformula alkalmazásával valósítható meg. A szervezet számára könnyen hasznosítható formában tápanyagokat tartalmazó, iható tápszerek lehetnek élelmi rostot tartalmazó és élelmirost-mentes tápszerek. Amennyiben sikerül elérni a kitűzött táplálásterápiás célt, az iható tápszer fokozatosan, szakmai felügyelet mellett elhagyható, és a beteg visszatérhet a hagyományos étrendhez.
Folyadékdiéta alkalmazása javasolt daganatos, fül-orr-gégészeti, fej-nyak sebészeti, bizonyos ideggyógyászati betegségekben, idült gyulladásos bélbetegségben vagy HIV-AIDS-ben szenvedő, valamint időskorú betegeknek, tartósan művesekezelésben részesülő vesebetegek és műtéti előkészítést igénylő betegek számára.
Enterális táplálás
A táplálási támogatás elsőként választandó módja az ún. enterális mesterséges táplálás, amely során szájon át, illetve a tápcsatorna bizonyos szakaszában elhelyezett szondán keresztül juttatják a tápanyagoldatokat a rászoruló beteg szervezetébe. Az enterális tápoldatok a beteg táplálási igényét részben vagy teljességgel kielégítő, természetes táplálkozás helyett alkalmazható oldatok. A különleges táplálási igényt speciális enterális tápoldatok elégítik ki, amelyek a tápcsatorna vagy más szervek működési zavarának ellensúlyozására szolgálnak.
Amennyiben az ép emésztőrendszerrel rendelkező beteg nem képes szájon át ételt és tápszert fogyasztani, vagy a betegsége miatt nem ajánlott számára a szájon át történő táplálkozás, illetve nem képes elégséges mennyiségű táplálékot fogyasztani (természetes táplálkozással az energiaszükséglet 60-70 százaléka biztosítható), úgy szondatáplálás bevezetése válik szükségessé. A tápszonda (5-8 mm átmérőjű műanyag cső) az orron keresztül levezethet a gyomorba (nasogastricus szonda), illetve a vékonybélbe (nasojejunalis szonda). Bizonyos esetekben – a könnyebb táplálhatóság érdekében – tápszonda vezethető egyenesen a gyomorba vagy a vékonybélbe. A cső bevezethető a hasfal bőrén keresztül (perkután endoszkópos gasztrosztóma/jejunosztóma), vagy sebészi úton (sebészeti gasztrosztóma/jejunosztóma) is. A beteg életminőségét jelentősen javító megoldás a hasfalon készített nyílásba rögzíthető sztóma, amelynek csatlakozója leszerelhető a táplálék bejuttatását követően, így nem akadályozza a beteg mozgását.
Az enterális táplálás védi a bél nyálkahártyáját és természetes védekezőképességét, javítja a bél keringését, elősegíti a bélmozgásokat, csökkenti a kórokozók megtelepedésének kockázatát, megelőzi a fekély kialakulását, fenntartja a máj és a májkapu közötti tengely működését, és serkenti a gyomor-bél rendszeri hormonok termelését.
Parenterális táplálás
Amennyiben sem iható tápszerrel, sem szondatáplálással, illetve a kettő kombinációjával sem biztosítható a beteg megfelelő energia-, tápanyag- és folyadékbevitele, ún. parenterális táplálást szükséges alkalmazni. A parenterális mesterséges táplálás során valamely gyűjtőérbe csatlakoztatott vékony csövecskén (vénakanül) vagy a bőr alá ültetett kanülön (vénás port) keresztül juttatják a tápoldatokat a beteg szervezetébe. Az emésztőrendszer működésének súlyos zavara esetén a vénás érrendszerbe adagolható tápoldatok részben vagy teljességgel kielégítik a beteg táplálási igényét. A parenterális táplálás során használt tápoldatok energiahordozókat (szénhidrátokat és zsírokat), esszenciális és nem esszenciális aminosavakat, víz- és zsíroldékony vitaminokat, elektrolitokat és nyomelemeket tartalmaznak. Egyes szervek működésbeli zavarainak ellensúlyozását speciális parenterális tápoldatok szolgálják.
Parenterális táplálás javasolt minden alultáplált betegnél, akinél az enterális táplálás nem kivitelezhető, vagy aki nem tolerálja az enterális táplálást. Ez a táplálási forma ajánlott műtétet követően azoknál a betegeknél, akiknél meghatározott kórokok legalább hét napig lehetetlenné teszik a szájon át történő vagy enterális táplálást. Kiegészítő parenterális táplálás javasolt továbbá, ha a beteg nem táplálható kielégítően a tápcsatornán keresztül (enterális táplálás kezdeti fázisa vagy enterális tápszer iránti intolerancia). A parenterális táplálás javallatai közé tartozik a gyomor-bél rendszer elégtelen működése vagy részleges hiánya, a bél-bőr sipoly (enterokután fisztula), egyéb emésztőrendszeri kórképek, valamint hirtelen (24 órán belüli) kezdetű, gyorsan súlyosbodó, potenciálisan életveszélyes hasi kórképek (ún. akut has).
A parenterális táplálás nemcsak kórházi osztályon, hanem – meghatározott feltételek teljesülése esetén – a beteg otthonában is megvalósítható. Feltétele, hogy a beadást végző személy (akár a beteg vagy hozzátartozója) elsajátította az eljárás egyes fázisait, ismeri a rendszer kezelését és a parenterális táplálás lehetséges szövődményeit, és ezekből sikeres vizsgát tett a kezelőorvosa előtt. A beteg 20-28 naponta kapja meg a tápláláshoz szükséges tápoldatot, vitaminokat, speciális tűket és szereléket az őt ellátó egészségügyi intézménytől.
Visszatáplálási szindróma
A visszatáplálási szindróma az anyagcsere és a folyadékháztartás olyan zavara, amely a táplálásterápia megkezdését követően súlyosan alultáplált betegeknél alakulhat ki. Ezért az ily módon veszélyeztetett betegeknél az energia bevitelét a szakmai irányelvek szerint meghatározott, csökkentett adaggal kezdik, majd fokozatosan emelik a tápanyagbevitelt a keringés stabilizálása és folyadékpótlás mellett.
