A vérgázvizsgálat során általában artériából vett vérmintában mérik többek között a vér oxigén- és szén-dioxid-tartalmát, valamint ez a szervezet sav-bázis egyensúlyáról is tájékoztatást nyújt.
A vérgázvizsgálat indikációi
Általában azoknál a kórképeknél szükséges a vérgázvizsgálatot elvégezni, amikor fennáll a veszélye annak, hogy a vér oxigén-szén-dioxid egyensúlya, illetve sav-bázis egyensúlya felborul. Ezen kívül az oxigénterápia hatásosságának monitorozására is alkalmazható a vizsgálat.
Néhány példa, melyek beleszólhatnak a szervezet egyensúlyába:
- légzőszervet érintő megbetegedés: pl. tüdőgyulladás, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), légzési distressz-szindróma;
- a szervezet sav-bázis egyensúlyát felborító zavarok: pl. kezeletlen vagy rosszul kezelt cukorbetegség szövődményeként kialakuló diabéteszes ketoacidózis, hosszan tartó hányás, hasmenés miatt felborult egyensúly;
- a vese működésében bekövetkező károsodás: pl. veseelégtelenség.
A vérgázvizsgálat értékei megmutatják az orvos számára, hogy a probléma légzőszervi vagy anyagcsere eredetű (metabolikus).
Légzőszervi megbetegedés esetén az alábbi tünetek jelentkezhetnek:
- nehézlégzés,
- légszomj,
- szapora légvétel (hiperventilláció).
Ezen kívül vérgázvizsgálatot végeznek azoknál az újszülötteknél, akiknél légzési probléma lép fel. Ekkor a köldökartéria és a véna ereiből is vért vesznek, és mindkét eredményt figyelembe veszik.
Továbbá vérgázvizsgálatot végeznek fej-, illetve nyaki sérültek esetén, hiszen ezek a sérülések zavart okozhatnak a légzésben; illetve azoknál a betegeknél szokásos alkalmazni a vizsgálatot, akik olyan műtét előtt állnak (pl. bypassműtét, agyműtét), ami hosszú altatást igényel.
Vérgázvizsgálat előtt
A vérgázvizsgálat nem igényel különösebb előkészületet. Amennyiben a beteg oxigénterápiát kap, 20-30 perccel a vizsgálat előtt szükséges lehet az oxigénterápia felfüggesztése. Ha ez nem megoldható, vagy ha az orvos arra kíváncsi, hogy oxigén mellett miként alakul a beteg vérgázértéke, akkor a terápia felfüggesztése nem indokolt.
A vérgázvizsgálat menete
A mintavétel előtt az érintett területet gondosan lefertőtlenítik, majd a csukló területén lévő artériából (arteria radialis) veszik a vért (kisgyermekek esetén inkább kapillárisból), ezért kellemetlen, illetve kissé fájdalmas lehet. A mintavétel csak kórházi körülmények között végezhető.
A vér az artériás és vénás oldalon eltérő értékeket mutat, ezért fontos, hogy meg kell bizonyosodni a vizsgálatot végző személynek arról, hogy megfelelő helyről veszi a vért.
A vérgázvizsgálat után
A vérvétel helyét a vérgázvizsgálatot követően 5 percig erősen szorítani kell. Az artériában uralkodó nagyobb nyomás miatt a vérzés lassabban áll el. Véralvadásgátló gyógyszert, illetve acetilszalicilsav-tartalmú szereket szedők esetén beletelhet 10-15 percbe is, míg a vérzés eláll. Miután az orvos megbizonyosodik arról, hogy a vérzés elállt, kötést tesz a vérvétel helyére, melyet minimum egy óráig fent kell hagyni.
Milyen értékeket mér a vérgázvizsgálat?
Az alábbi értékekről nyújt információt a vérgázvizsgálat:
- pH: a hidrogénion koncentrációját mutatja, melyből következtethetünk a vér savas, illetve lúgos kémhatására: a vér szén-dioxid és egyéb savak koncentrációjának emelkedésével a vér kémhatása a savas kémhatás felé billen, a szén-dioxid-szint csökkenésével, illetve a bikarbonátszint emelkedésével a vér pH-ja lúgos irányba változik;
- pCO2: az oldott szén-dioxid mennyiségét mutatja a vérben, a pCO2 emelkedésével a vér pH-ja csökken, savasabbá válik, míg a pCO2 csökkenésével a vér pH-ja emelkedik, így lúgosabb lesz;
- pO2: az oldott oxigén mennyiségét mutatja a vérben, gyakran emelkedett pCO2 és csökkent pH mellett észleljük a pO2 csökkent értékét;
- SatO2: az oxigénszaturációt jelöli, ami azt mutatja meg, mennyi oxigén van a vörösvértestben lévő hemoglobinhoz kötve, ezáltal mennyi oxigént szállítanak az artériák, és így mennyi oxigénhez juthatnak a sejtek;
- HCO3: bikarbonát mennyiségét jelzi, melyet a vese kiválaszt és visszaszív a szervezet sav-bázis egyensúlyának megfelelően, a pH-szintre közvetlenül hat: ha a HCO3 emelkedett, a pH is emelkedett, így a vér lúgosabbá válik, míg ha csökken a mennyisége, a pH is csökken, így a vér savasabb lesz.
Az eredmények alapján eldönthető, hogy a probléma akut (rövid időn belül kialakuló) vagy krónikus (hosszú idő alatt kialakuló) eredetű, illetve hogy a szervezet milyen mértékben kompenzálja az eltérést. Így az orvos az eredmények alapján elindíthatja a beteg állapotának megfelelő kezelést.
A PH-eltérések hátterében mind légzőszervi probléma, mind metabolikus probléma (beleértve a vesét is) állhat. Ha az eltérés légzőszervi eredetű, akkor a vese próbál kompenzálni; ha a probléma eredete a vese működéséhez köthető, akkor a tüdő próbál kompenzálni. Ez a kompenzációs hatás rendkívül pontosan szabályozott. A vér pH-ja egészséges körülmények között nem tér ki a 7.35-7.45-ös tartományból.
