A megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízhez való hozzáférés az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által megnevezett emberi alapjogok között szerepel. Az ivóvíz folyamatos biztosítása egyes területeken azonban már most is kihívást jelent – a klímaváltozással összefüggő vízhiányos időszakok gyakoribbá válása miatt pedig a probléma feltehetően egyre nagyobb területeket érint a jövőben.
Az ivóvízellátás legbiztonságosabb módja a közműves vízellátás, amely fogyasztása alkalmas minőségű vizet biztosít a lakosság számára (lásd még: Ivóvízbiztonság). A háztartások azonban vízellátásuk mindössze 3-3%-át fordítják ivásra és főzésre, így az egyéb célú vízfogyasztás más forrásból történő fedezése jelentősen csökkentené a közműrendszer terheltségét. Ennek régóta ismert és alkalmazott módja az esővíz összegyűjtése.
Hazánkban az összegyűjtött esővizet elsősorban locsolásra, esetenként WC-öblítésre használják, de felhasználható egyéb háztartási célra is (pl. mosás, medencék feltöltése, autómosás, melegvízrendszerek ellátása, épületek szellőzőrendszereinek nedvesítése, tűzivíz). Megfelelő kezeléssel és körültekintéssel szerepe lehet a közműves ivóvízellátáshoz hozzá nem férő lakosság egyéb háztartási célú vízellátásában is.
Az esővízgyűjtés szabályozása Magyarországon
Magyarországon alapvetően nem tiltott a csapadékvíz felhasználása sem háztartási célra, sem ivóvízként. Bár tiltás nem vonatkozik rá, de ivásra és ételkészítésre való felhasználása nem javasolt az esővíz minőségének változékonysága és a rendszeres kontroll hiánya miatt. Egyéb háztartási célú felhasználás elfogadható a népegészségügyi szerv hozzájárulása mellett (melynek során megállapítják, hogy az esővíz adott célból való felhasználása jelent-e kockázatot a felhasználók egészségére). Ebben az esetben a minőségi- és ellenőrzési követelményeket a népegészségügyi szerv állapíthatja meg.
Az ivóvízre és ivóvíz-előállításra vonatkozó szabályozások Magyarországon az alábbiak:
- 5/2023 (I. 12.) Kormányrendelet, mely az ivóvízminőség szabályozásáról és az ellenőrzés rendjéről szóló előírásokat tartalmazza;
- 147/2010. (IV. 29.) Kormányrendelet, mely a saját célú ivóvízműből történő vízellátásra a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokat tartalmazza.
A csapadékvíz minősége Magyarországon
Az esővizek minőségét számos tanulmányban vizsgálták, melyek alapján a minősége területtől és évszaktól függően is nagyon változó lehet; elsősorban a környéktől és az ott végzett tevékenységektől (pl. ipari kibocsátás), a levegőminőségtől, valamint a gyűjtő- és tárolórendszer kialakításától függ.
Az esővíz szennyeződését okozó tényezők az alábbiak lehetnek:
- mikrobiológiai kórokozók: a környezetben található baktériumok, vírusok, egyéb egysejtűek könnyen belekerülhetnek;
- a levegő szennyezettsége: nehézfémek, nitrogén-oxidok, kén-oxidok az esővizet is szennyezik;
- szennyeződés a begyűjtés során: a tetőn végigcsorgó esővíz alacsony pH-ja (<6,5) miatt korrozív a szerkezeti anyagokra, szennyezőanyagokat moshat le, oldhat ki belőlük;
- szennyeződés a tárolás során: állatok ürüléke, esővíztartályba fulladó állatok és rovarok, az esővíztartályból szennyező- és káros vegyi anyagok kioldódása.
A csapadékvízhasználat egészségügyi kockázatai
Az esővízfelhasználással összefüggő felismert megbetegedések viszonylag ritkák. Az egyes rendszereket kevesen használják, így a megbetegedések is kevés embert érintenek, ezért a tényleges előfordulás jellemzően alul- vagy egyáltalán nem jelentett.
Az esővíz mikrobiológiai szennyeződéseinek kockázatértékelése során az alábbiakat érdemes figyelembe venni:
- a humán megbetegedést okozó kórokozók kisebb arányban találhatók meg az esővízgyűjtés szempontjából kockázatot jelentő kisállatok és madarak ürülékében;
- a fertőzéshez 1-10 vírusrészecske vagy protozoa (egysejtű) szervezet elegendő, míg baktériumok esetében 1000-100 000 is szükséges lehet.
Megjegyzendő, hogy az esővíz rendszeres fogyasztása esetén a jelenlévő kórokozókkal szemben bizonyos fokú immunitás is kialakulhat, és az immunis emberek esetében nagyobb dózisú szennyezés esetén alakul csak ki megbetegedés, vagy a megbetegedéseket enyhe tünetekkel vészelik át.
Az esővíz kémiai szennyeződéseinek kockázatértékelése és csökkentése során az alábbiakat érdemes figyelembe venni.
- Külső forrásból származó: a tulajdonos, felhasználó hatáskörén kívül eső – pl. közlekedésből, ipari szennyezésből vagy kibocsátásból, mezőgazdasági tevékenységből eredő – szennyezés. Kockázatcsökkentő beavatkozások bevezetése csak országos szinten, központilag lehetséges (pl. az ipari kibocsátások szigorúbb ellenőrzése, a peszticidhasználat ellenőrzése és szabályozása stb.).
- Belső forrásból származó: a tulajdonos által befolyásolható kockázatok (pl. a tetőszerkezet kialakítása és a tető-, az eresz-, a csövek- és a tartály anyaga, fűtési rendszerek égéstermékei stb.).
Esővízgyűjtő-rendszerek kialakítása és üzemeltetése
A legtöbb esetben az esővízgyűjtő-rendszer telepítése – tetővízgyűjtőfelület, ereszcsatorna, csővezeték és esővíztartály(ok) – viszonylag egyszerűen kivitelezhető. A tervezéshez és a kivitelezéshez viszont mindenképpen szakképzett vállalkozó felkeresése javasolt! A fizikai- és kémiai kockázatok kezelése technikailag egyszerűbb, az esővíz mikrobiológiai védelme bonyolultabb folyamat. Az üzembe helyezett esővízgyűjtő-rendszereket, hasonlóan minden közműves és egyedi vízellátási módhoz, rendszeresen szükséges ellenőrizni. Az ellenőrzés elsősorban az egyes elemek szemrevételezését jelenti, ezt támogatják szükség esetén a laboratóriumi vizsgálatok.
Fontos! Az esővízgyűjtő-rendszer semmilyen módon nem köthető össze a közműves ivóvízhálózattal. Az összekötés még a visszaáramlást gátló eszközök beépítésével sem megengedett.
Kapcsolódó tartalom:
