A súlyos, de ritkán előforduló Murray-Valley-agyvelőgyulladást (Murray Valley encephalitis) egy szúnyogfaj (Culex annulirostris) által hordozott vírus okozza. A fertőzésben szenvedők többsége tünetmentesen átvészeli a fertőzést, másoknál enyhe tünetek jelentkezhetnek.
Az esetek kisebb hányadában viszont súlyos, gyakran életveszélyes agyvelőgyulladás alakulhat ki. A Murray-Valley-agyvelőgyulladást okozó vírust először 1951-ben azonosították emberi mintákból az ausztráliai Murray-völgyben. Főleg a betegséget terjesztő szúnyog élőhelyére utazókat érinti a megbetegedés.
Az ausztrál agyvelőgyulladás tünetei
A vírussal fertőzöttek többségénél nem jelentkeznek tünetek. Az enyhe tünetek közé tartozik a láz, fejfájás, hányinger és hányás. A súlyosabb esetekben álmosság, hidegrázás, zavartság, nyakmerevség, illetve görcsrohamok jelentkezhetnek; gyermekeknél megfigyelhető az ingerlékenység és álmosság. A fertőzöttek nagyon kis hányadában – 1-2 hét lappangási idő elteltével – kialakulhat az agyvelőgyulladás, ami halálos kimenetelű lehet.
Az agyvelőgyulladás tünetei lehetnek:
- magas láz,
- izomfájdalom,
- émelygés, hányás,
- fejfájás,
- koordinációs zavar,
- nyaki merevség,
- zavartság,
- görcsrohamok (különösen kisgyermekeknél),
- delírium, kóma.
A becslések szerint 800-1000 fertőzés közül csak egy vezet klinikai betegséghez, és a betegek kb. negyede hal meg a fertőzésben. A betegség emberről emberre nem terjed.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fenti tüneteket tapasztalja, és korábban távoli utazáson (Ausztrália, Fülöp-szigetek stb.) vett részt, mielőbb vegye fel a kapcsolatot háziorvosával.
Az ausztrál agyvelőgyulladás diagnosztizálása
A Murray-Valley-agyvelőgyulladást laboratóriumi vizsgálattal lehet megerősíteni, a vírusellenes antitestek kimutatásával. A kezelőorvos kérheti az agygerincvelői folyadék (liquor) vizsgálatát (lumbálpunkció), sor kerülhet CT- vagy MRI-vizsgálatra, valamint az agy elektromos tevékenységét feltérképező EEG-vizsgálatra is.
Az ausztrál agyvelőgyulladás oka
A vírust hordozó szúnyogfaj, a Culex annulirostris Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, a Fidzsi-szigeteken, Mikronéziában, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában a csípésével adja tovább a fertőzést az embernek.
A leginkább veszélyeztetettek a gyermekek, illetve az ezekre a területekre utazó turisták. Akik hosszú ideje élnek a vírus által érintett régiókban, idővel védettséget szereznek a vírussal szemben.
Az ausztrál agyvelőgyulladás kezelése
A betegség ellen jelenleg nem létezik védőoltás, és specifikus kezelési módszere sincs, ezért csak a tüneteket lehet kezelni. Súlyos formában kórházi intenzív osztályos ellátást igényel.
Az ausztrál lehetséges szövődményei
Az időben felismert és szakszerűen kezelt agyvelőgyulladás általában szövődménymentesen gyógyul. Késői felismerés esetén, illetve kezelés nélkül visszafordíthatatlan agyi károsodás léphet fel (pl. személyiségváltozás, epilepszia).
Az ausztrál agyvelőgyulladás megelőzése
A betegség egyetlen megelőzési módja a szúnyogcsípés elleni védekezés. A védekezés különösen fontos a füves, vizes, mocsaras területeken és környékén.
A védekezés egyik eszköze a célzott biológiai szúnyogirtás, de a következő védőintézkedésekkel turistaként is sokat tehet a szúnyogcsípések elkerülése érdekében:
- közvetlenül naplemente előtt és egész éjjel, amikor a szúnyogok a legaktívabbak, maradjon zárt, védett helyen;
- viseljen laza, világos színű, hosszú ujjú ruhát, hosszú nadrágot és zoknit (a szúnyogokat jobban vonzza a sötét színű ruházat, és a szorosan illeszkedő ruhákon keresztül is csíphetnek);
- használjon szúnyogriasztó szereket a szabad bőrfelületein (olvassa el a használati utasításukat, mert általában csak pár órán keresztül adnak védelmet);
- használjon a szúnyogok távoltartására alkalmas eszközöket, riasztószereket (párologtatás, füstölő stb.);
- szereltessen fel szúnyoghálót az ablakokra, ajtóra, vagy ügyeljen arra, hogy olyan szállást foglaljon, ahol a szúnyogokkal szembeni védekezés feltételei adottak.
