A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (hiperkinetikus zavar) az egyik leggyakoribb gyermek- és serdülőkori viselkedési zavar, ami jellemzően koncentrációs nehézségekből, a figyelem hiányából és/vagy a folytonos mozgolódásból (hiperkinézis), illetve impulzív tünetek megjelenéséből állhat.
A betegségre gyakran hivatkoznak az angol nevének rövidítésével: ADHD (attention-deficit hyperactivity disorder).
Az ADHD főbb tünetei
A betegség jellemző tünetei két csoportra oszthatók: az egyik csoportba a figyelemzavarral kapcsolatos figyelmetlenség jelei tartoznak, a másik csoportba a túlmozgékonysággal (hiperaktivitással) és impulzivitással (hirtelen, meggondolás nélküli cselekvéssel) kapcsolatos tünetek.
A figyelemzavar vezető tünetei:
- a gyermek gyakran nem figyel a részletekre, vagy gondatlanságból hibákat vét az iskolai és egyéb tevékenységben;
- a külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét;
- nehézséget jelent számára az odafigyelés a feladat- vagy játéktevékenységen belül;
- gyakran úgy tűnik, hogy nem figyel, amikor beszélnek hozzá;
- gyakran nem követi az utasításokat, vagy elmarad az iskolai és egyéb feladatok, kötelességek befejezésében;
- nehézségei vannak a feladatok és a tevékenységek megszervezésével;
- elkerüli, nem szereti vagy ellenáll annak, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek tartós erőfeszítést igényelnek (iskolában vagy otthon);
- gyakran elveszít dolgokat (játékokat, iskolai felszerelést);
- a napi tevékenységek végzésében gyakran feledékeny.
A túlmozgékonyság és az impulzivitás vezető tünetei:
- a gyermek gyakran babrál, izeg-mozog, fészkelődik ülés közben;
- nehézséget okoz számára az egy helyben maradás – pl. gyakran elhagyja a helyét az osztályban vagy olyan helyzetekben, amikor elvárt az ülve maradás;
- gyakran rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló;
- nehézséget jelent számára a csendes, nyugodt játéktevékenység vagy az abban való részvétel;
- gyakran túl sokat beszél;
- gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna;
- gyakran nehézséget okoz számára a várakozás;
- gyakran félbeszakít másokat, például beszélgetéseket vagy játékokat.
Mikor forduljon orvoshoz?
A gyermekek esetében sokszor előfordulnak a fenti tünetek, melyek hátterében az ADHD mellett számos egyéb ok is állhat. Ha a figyelemzavarra vagy túlmozgásra utaló tünetek olyan súlyosak, amelyek hátráltatják vagy zavarják a gyermek tanulását, szociális kapcsolatait, akkor mindenképpen szakember segítségét kell kérni.
Ha a gyermeket a fenti problémák zavarják a mindennapi életben és tevékenységekben, gyermekorvos segítségét kell kérni, aki gondoskodik a megfelelő szakemberhez vagy intézethez történő beutalásról.
Az ADHD lehetséges okai
Az ADHD-t kiváltó okokat az orvostudomány jelenleg nem ismeri. A megfigyelhető családi halmozódás miatt feltételezhetően genetikai hajlam és környezeti hatások együttesen vezethetnek a kialakulásához. Fiúk esetében az előfordulás sokkal gyakoribb.
A környezeti tényezők esetében az alábbiak jelenthetnek fokozott kockázatot:
- környezeti ólomterhelés,
- anyai alkoholfogyasztás terhesség alatt,
- anyai dohányzás terhesség alatt,
- terhességi és szülés alatti szövődmények (pl. koraszülöttség, alacsony születési súly),
- pszichoszociális tényezők (pl. hátrányos társadalmi helyzet).
Az ADHD diagnosztizálása
Az ADHD diagnózisa elsősorban a tünetek és panaszok alapos felmérésével, értékelésével és a gyermek megfigyelésével történik. Emellett figyelembe kell venni a szülőktől és a pedagógusoktól kapott információkat, visszajelzéseket is. A gyermek kivizsgálását és későbbi kezelését egészségügyi szakemberekből álló csapat végzi, amelyben megtalálható:
- gyermekpszichiáter,
- gyógypedagógus,
- logopédus,
- pszichológus,
- konduktor, mozgásfejlesztő.
A kivizsgálás és a diagnózis felállítása szigorú követelményrendszer alapján történik. A diagnózis felállításának feltétele, hogy az első tünetek már 7 éves kor előtt megjelenjenek. A legtöbb esetben ezek már 5 éves kor előtt, sőt gyakran már 2 éves kor előtt jelentős problémát okoznak a gyermeknek és a szülőknek egyaránt.
Az ADHD diagnózisára felnőttkorban is van lehetőség, ha a kivizsgálás gyermekkorban elmaradt. Ilyen esetekben is feltétel, hogy a panaszok és a tünetek gyerekkorban kezdődjenek.
Az ADHD kezelése
Sokféle kezelés segíthet a betegséggel küzdők tüneteinek enyhítésében. Vannak gyógyszeres és nem-gyógyszeres terápiás lehetőségek, illetve kombinációjukkal sokszor nagyobb sikereket érnek el, mint külön-külön.
Fontos hangsúlyozni, hogy nincsen egységes, mindenkire alkalmazható kezelési stratégia, azt mindig a gyermek igényeire kell szabni, a szülők és a tágabb társas környezet bevonásával. Mindegyik kezelési stratégia esetében szükséges a szülők beleegyezése az előzetes, mindenre kiterjedő tájékoztatás mellett.
Gyógyszeres terápia esetében bizonyos serkentő hatású szereket (stimulánsokat) adnak, hogy fokozzák az olyan agyi területek aktivitását, amelyek az ADHD-ban gátoltak vagy alulműködést mutatnak. Emellett lehetőség van a kezelés kiegészítésére szorongásoldó és hangulatzavarokat ellensúlyozó szerekkel, ha az ADHD mellé hangulatzavar is társul.
A nem-gyógyszeres terápia igen sokrétű lehet:
- pszichoedukáció,
- szülők, tanárok oktatása,
- kognitív viselkedésterápia,
- viselkedésterápia,
- beszédterápia,
- mozgásterápia, szenzomotoros fejlesztés.
