A Bartholin mirigyek a hüvely nedvesítéséért felelős legnagyobb mirigyek, amelyek a nagyajkak belső oldalán, kétoldalt, a gáthoz közel helyezkednek el, és a kisajkak belső felszínén nyílnak a hüvelybemenet két oldalán. A mirigyek kivezető csövei kb. 2 cm hosszúak, lefelé és befelé vezetnek. Élettani körülmények között e mirigyek nem tapinthatók, de kivezető csövük nyílása gyakran látható. E kivezető csövek egyikének (vagy mindkettőnek) elzáródása esetén alakul ki a Bartholin-ciszta, amely körülbelül tízéves kortól bármely életkorban kialakulhat.
A Bartholin-ciszta főbb tünetei
A Bartholin-ciszta tünetei 3-10 nap lappangási idő elteltével mutatkoznak. Komolyabb általános tünetek nincsenek, esetleg rossz közérzet jelentkezhet. Elsősorban a helyi idegentest-érzés, bőrpír és a nagyajak alsó harmadában a hüvelybemenetet deformáló, egyoldali duzzanat hívja fel rá a figyelmet. A hüvelyből általában folyás észlelhető, ami az alapbetegséget jelentő fertőzést jelzi. A nagyra nőtt ciszta a közösülés fájdalmasságát okozhatja. Ha a ciszta megfertőződik, másodlagosan tályog alakulhat ki, amelyet helyileg égő fájdalom, bőrpír és nyomásérzékenység jelez.
Először cseresznye, majd dió nagyságú, fájdalmatlan, feszes duzzanat tapintható, amely általában tovább növekszik, ritkán magától kiürül és eltűnik. Időnként viszont a duzzanat akár almányira is megnőhet, a hüvelyfal és a nagyajkak felé terjedően. Bár a tünet ijesztő, nem mindig okoz panaszt.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fentebb leírt tüneteket észleli, mielőbb forduljon nőgyógyász szakorvoshoz.
A Bartholin-ciszta kiváltó okai
A Bartholin-ciszta rendszerint fertőzés, trauma vagy gátmetszés során bekövetkezett sérülés következményeként alakul ki. Többnyire kevert fertőzés, amelyet mind aerob, mind anaerob (oxigén jelenlétében szaporodásra képtelen) baktériumok okozhatnak. Leggyakrabban az E. coli baktérium okoz Bartholin-cisztát. A Bartholin-mirigyek cisztáját és fertőzését előidézheti a húgyivar-rendszer alsó szakaszának kankós fertőzése (gonorrea) és a külső nemi szervek bakteriális gyulladása (vaginitis) is. A kórképre hajlamosító tényező a fiatal felnőttkor, az aktív nemi élet a kórelőzményben, a prostitúció és a szexuális partnerek gyakori váltogatása (promiszkuitás).
A Bartholin-ciszta lehetséges szövődményei
Ha a Bartholin-ciszta gennykeltő baktériummal fertőződik és genny szaporodik fel benne, feszítő, fájdalmas érzés jelentkezik. A gennyel teli tályog (Bartholin-mirigy tályog) olyan komoly fájdalmat okoz, hogy a beteg ülni egyáltalán nem képes, és a járás igen nehezítetté válik számára. A folyamat legtöbbször egyoldali, de kezelés hiányában a másik oldalra is átterjedhet.
Sokszor néhány nap alatt alakul ki az elváltozás, általában nagyon intenzív fájdalmat, gyakorta lázas állapotot okozva. Ritkán a tályog újból kialakulhat. A szövődmények gyakoriságát emelhetik bizonyos betegségek, például a húgycsőgyulladás, a méhkürt és petefészek heveny gyulladása, a méhnyak gyulladásos betegsége, a genny felgyülemlése a petevezetékben (pyosalpinx), valamint a kóros nyílás (sipoly) a női nemi szervek és a bőr között. Hajlamosító tényező lehet továbbá az élvezeti szerek fogyasztása, az elhízás, cukorbetegség és az előzményben szereplő műtétek és azok szövődményei.
A Bartholin-ciszta diagnosztizálása
A Bartholin-ciszta kórisméjének felállítása a látott klinikai kép (kisajak ödémája, bőrgyulladás a külső nemi szerven, a vaginából ürülő zöldes-sárgás folyás) alapján történik. A kórokozó kimutatása a méhnyakból, a húgycsőből, a fertőzött ciszta váladékából vagy a Bartholin-tályog tartalmából kinyert minta laboratóriumi vizsgálatával lehetséges. Posztmenopauzában lévő nő kiújuló panasza esetén biopsziával nyert szövetminta szövettani vizsgálata szükséges a Bartholin mirigy rosszindulatú daganatának kizárása céljából.
A Bartholin-ciszta kezelése
A Bartholin-ciszta kezelésének célja a panaszok megszüntetése és a mirigy működésének megtartása, ami a ciszta kivágásával vagy kivarrásával (marsupialisatio) lehetséges. Ez utóbbi beavatkozás során új nyílást biztosítanak a vezeték számára úgy, hogy kifordítják a ciszta belsejét, és kivarrják a környező bőrhöz és nyálkahártyához. A cisztafal eltávolítása után tisztító dréncsövet helyeznek a ciszta üregébe, hogy a váladék néhány napon keresztül azon keresztül távozhasson.
Mit tehet Bartholin-ciszta esetén?
A sebészi beavatkozás megtörténtéig párakötést alkalmazható, a fájdalom nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerrel enyhíthető. Műtétet követően a beteget rövid kórházi megfigyelés után otthonába bocsátják. Ebben az időszakban ügyelni kell a műtéti terület tisztán tartására (tusolással, tiszta betét használatával), és kerülni kell a fizikai megterhelést. Varratszedésre a műtét utáni ötödik napon kell jelentkezni a kezelőorvosnál. Az átlagos gyógyulási idő 2-3 hét, ezt követően nőgyógyászati kontrollvizsgálat szükséges.
A Bartholin-ciszta megelőzése
A Bartholin-ciszta megelőzése nem minden esetben lehetséges, azonban a kialakulás kockázata csökkenthető a meglévő hüvelyi fertőzés mielőbbi szakorvosi kezelésével. A nemi úton terjedő fertőzések a biztonságos szexuális élet – kondomhasználat – révén előzhetők meg.
Bartholin-ciszta gyermek- és időskorban illetve várandósság idején
Gyermekekre vonatkozóan nincs releváns információ a témában.
Várandósság ideje alatt a Bartholin-ciszta tűvel történő leszívása javasolt, a sebészi kivágást a szülés utáni időszakra kell halasztani.
Idősebb korban, a menopauza után keletkezett ciszta falából kimetszést végeznek, és a kinyert mintát szövettani vizsgálatra küldik.
