A védőoltásoknak köszönhetően számos fertőző, az emberiségre különösen veszélyes betegség vált mára igen ritkává, vagy tűnt el szinte teljesen. Ennek is köszönhető, hogy a 20. században jelentősen megnőtt a várható élettartam. Ez is mutatja, hogy mennyire fontos a fertőző betegségek megismerése és a vakcinák folyamatos kutatása, fejlesztése, hogy az emberiség lépést tudjon tartani a megjelenő új fertőzésekkel.
Számos védőoltással kivédhető kórokozó folyamatosan jelen van a környezetünkben, de a kialakult egyéni védettség és nyájimmunitás miatt már nem képesek tömeges betegséget okozni. Ha ezen betegségek ellen felhagynának az immunizálással, azok újból visszatérnének (lásd még: Védőoltással megelőzhető betegségek).
Az új típusú koronavírus-fertőzés elleni védekezés során a világ számos pontján indult meg egyszerre többféle oltás fejlesztése. A vakcinák mindegyike elősegíti, hogy az immunrendszer (a szervezet természetes védekezőképessége) antitesteket (ellenanyagokat) és a vírus ellen ható sejteket termeljen, így nyújtson védelmet a COVID-19 ellen. Az oltások közös tulajdonsága, hogy a vírust alkotó egy vagy több fehérje (ezek az antigének) indítja be a szervezet védekezőmechanizmusát, azonban az eltérő vakcinák esetében más-más módon jutnak be ezek a vírusfehérjék a szervezetbe.
A COVID-19 elleni vakcinák általános jellemzői
A hagyományos oltások esetében maga a vakcina tartalmazza ezeket a fehérjéket – elölt (innaktivált vagy bizonyos vakcinák esetében gyengített) vírusrészek formájában. Az újabb fejlesztésű oltásoknál a vírus felszínén található tüskefehérje genetikai kódját juttatják be egy vírusvektor segítségével vagy átírási előanyag (mRNS) formájában.
Mint minden vakcinánál, a COVID-19 vakcinák esetében is előfordul, hogy az oltás nem biztosít 100%-os védelmet a megfertőződéssel szemben. A védőoltások hatékonyságát az egyéni adottságok és a kórokozó idővel történő változásai egyaránt befolyásolják, ezért azok eredményességét a súlyos betegségtől, a kórházi kezelés szükségességétől és a halálos kimeneteltől való védelemben mérjük.
A világjárvány és az oltási program óta tapasztaltak alapján kijelenthető, hogy bármely vakcina felvételéről is legyen szó, a védőoltás hatására kialakul a COVID-19 elleni specifikus immunválasz, és jelentősen csökken a valószínűsége a súlyos tünetekkel vagy szövődményekkel járó fertőzés kialakulásának, illetve a kórházi kezelés szükségességének. A védettség hosszának meghatározását illetően az adatok begyűjtése és feldolgozása folyamatos. Az oltási akciók első másfél éve alapján elmondható, hogy az alapimmunizációt (lásd lentebb) követően fél év elteltével válik szükségessé az immunvédelmet megerősítő ún. booster oltás felvétele (lásd még: Emlékeztető oltások).
Az emlékeztető oltások szükségessé válása szintén nem újdonság az egészségügy területén, számos egyéni és környezeti tényező járulhat hozzá ahhoz, hogy ismétlő oltások váljanak szükségessé. Ilyen tényezők például az immunmemória korlátozott kapacitása, mely az életkor előrehaladtával is csökken, illetve az adott kórokozó tulajdonságainak megváltozása is (lásd még: COVID-19 variánsok). Az emberi immunrendszer becslések szerint kb. 1000 kórokozóra vagy idegen anyagra jellemző mintázattal (antigénnel) szemben képes tartós immunitást kialakítani, ez átlagosan 30 új antigént jelentene évente. Ebből is következik, hogy számos védőoltás gyermekkorban alkalmazva mutatkozik a leghatékonyabbnak. Egy átlagos egészségi állapotú felnőtt esetében a tartós immunitásra való esély már alacsonyabb.
Magyarországon elérhető oltóanyagok
Magyarországon jelenleg 6 COVID-19 elleni oltóanyag érhető el, amelyek típusaik szerint az alábbi csoportokba oszthatók:
mRNS típusú vakcinák
A COVID-19 mRNS típusú vakcina egy információközvetítő rendszer. Az mRNS-be kódolt információ tartalmazza a koronavírus (SARS-CoV-2) felszínén található tüskefehérje szerkezeti felépítésének leírását, amely – miután bejuttatják a szervezetbe – az oltás környékén lévő sejtekbe jutva „utasítást ad” a tüskefehérje termelésére. Az emberi szervezet ezt a tüskefehérjét idegenként ismeri fel, és antitesteket (ellenanyagot) termel ellene – így alakul ki az immunválasz.
A COVID-19 mRNS típusú oltás célja, hogy a vírus szervezetve juttatása nélkül megismertesse ezt a tüskefehérjét az immunrendszerrel, hogy az fel tudjon készülni egy jövőbeni valós fertőzésre. Így a valós fertőzéssel történő találkozásnál a szervezet már könnyebben képes legyőzi a vírust, és betegség nem vagy enyhébb formában alakul ki az oltatlanok első fertőződéséhez képest.
Jelenleg két mRNS típusú vakcina érhető el:
- alapimmunizáció: 2 oltás;
- 5 éves kortól alkalmazható;
- krónikus betegség esetén is adható.
- alapimmunizáció: 2 oltás;
- 6 éves kortól alkalmazható;
- krónikus betegség esetén is adható.
Vírusvektor típusú vakcinák
A vírusvektor-vakcina a test saját sejtjeivel termeltet meg egy, az adott vírushoz tartozó fehérjét. Az új koronavírus (SARS-CoV-2) esetében ez a vírus felszínén található tüskefehérje. A vírusvektor típusú vakcinák esetében a tüskefehérje kódját egy úgynevezett „hordozó”, fertőzést okozni képtelen adenovírussal juttatják be a szervezetbe, amely – miután bejutott a sejtekbe – „utasítást ad” a sejteknek a tüskefehérje termelésére. Az emberi szervezet ezt a tüskefehérjét idegenként ismeri fel, és antitesteket (ellenanyagot) termel ellene – így alakul ki az immunválasz.
A COVID-19 vírusvektor-vakcina célja, hogy a vírus jelenléte nélkül megismertesse ezt a tüskefehérjét az immunrendszerrel, hogy az fel tudjon készülni egy jövőbeni valós fertőzésre. Így a valós fertőzéssel történő találkozásnál a szervezet már könnyebben képes legyőzi a vírust, és betegség nem vagy enyhébb formában alakul ki az oltatlanok első fertőződéséhez képest.
Jelenleg elérhető vírusvektor típusú vakcinák:
- alapimmunizáció: 2 oltás;
- 18 éves kortól alkalmazható;
- krónikus betegség esetén megfelelő kezelés mellett adható.
- alapimmunizáció: 2 oltás;
- 18 éves kortól alkalmazható;
- egyes krónikus betegségek esetén elővigyázatossággal adható.
- alapimmunizáció: 1 oltás;
- 18 éves kortól alkalmazható;
- krónikus betegség esetén is adható, ha nem áll fenn az oltandó személynél egyéb ellenjavallat.
Elölt vírust tartalmazó vakcinák
Az elölt vírust tartalmazó vakcina beadásakor elölt koronavírust juttatnak a szervezetbe. Az "életképtelen" vírus betegséget már nem képes okozni, de az immunrendszer úgy reagál rá, mintha betegséget okozó vírussal találkozott volna.
A COVID-19 elölt vírust tartalmazó vakcina célja, hogy a vírus jelenléte nélkül megismertesse ezt a tüskefehérjét az immunrendszerrel, hogy az fel tudjon készülni egy jövőbeni valós fertőzésre. Így a valós fertőzéssel történő találkozásnál a szervezet már könnyebben képes legyőzi a vírust, és a betegség nem vagy enyhébb formában alakul ki az oltatlanok első fertőződéséhez képest.
Elölt vírust tartalmazó vakcina:
- alapimmunizáció: 2 oltás;
- 18 éves kortól adható;
- krónikus betegség esetén a megfelelő kezelés mellett adható.
Mint minden védőoltás vagy gyógyszer esetén, úgy a COVID-19 elleni vakcináknál is előfordulhatnak enyhe mellékhatások, nem kívánt panaszok (pl. érzékenység, fájdalom az oltás helyén, hőemelkedés, átmeneti gyengeség), melyek az immunrendszer oltásra adott természetes válaszának tünetei, és rövid időn belül elmúlnak (lásd még: Oltási reakciók). A lehetséges mellékhatásokról való részletes tájékozódás érdekében olvassa el a hivatalos betegtájékoztatót vagy kérdezze háziorvosát, oltóorvosát!
További információk az egyes oltóanyagokról:
Pfizer-BioNTech COVID-19 vakcina
Az alapimmunizáción túli ismétlő oltások szükségességéről és szabályairól külön cikkben olvashat!
Mivel a beoltott személyek is megfertőzhetnek a vírussal (különösen magas vírusterheléssel járó munkahelyi és életkörülmények között), ezért az oltások beadását követően továbbra is fontos a higiénés szabályok és egyéb óvintézkedések betartása, mint például a maszkviselés – ezekkel kapcsolatban mindig az érvényben lévő jogszabályok előírásai az irányadók. Az általános óvintézkedésekről külön cikkben olvashat.
