Gócnak nevezik azokat az idült (azaz elhúzódó, krónikus) gyulladásokat, melyek egyáltalán nem vagy csak nagyon gyengén adnak tüneteket, és a gyulladáskáros melléktermékei (baktériumok és az azok által termelt méreganyagok, illetve ezek hatására a szervezet által termelt anyagok) a vérkeringéssel egy másik szervbe jutnak el, ahol újabb megbetegedést okoznak. Ez utóbbit nevezzük (másodlagos) gócbetegségnek. A háttérben álló okok felfedezése nem mindig egyszerű, az erre vonatkozó szerteágazó és gyakran bonyolult eljárást góckutatásnak nevezik.
Gócbetegségre utaló állapotok, kísérő tünetek
Gócbetegségek esetén – egy „távoli”, krónikus gyulladás által kiváltott másodlagos megbetegedésről lévén szó – csak másodlagos tünetekről beszélhetünk. Ezek az alábbiak lehetnek, az egészen banálistól a komoly problémákig:
- bőrelváltozások (kiütések, pattanások, ekcéma, csalánkiütés),
- ízületi fájdalmak, gyulladások,
- hajhullás foltokban vagy diffúzan,
- hőemelkedés,
- rendellenes (megnövekedett) vörösvértest-süllyedés,
- krónikus szívbelhártya-, vastagbél- vagy vesegyulladás,
- a szem gyulladásos betegségei,
- fáradékonyság,
- idegesség,
- alvászavar.
A gócbetegségek jellemző fajtái
A gócbetegségeknek a következő jellemző fajtái vannak:
- fogászati gócok (fogszuvasodás, gennyes fogínybetegségek, granulóma, „beszorult” bölcsességfog, szakszerűtlen gyökértömés);
- fül-orr-gégészeti gócok (mandula, középfül, orr-melléküregek, arcüregek);
- szemészeti gócok (szemirritáció, fényérzékenység, látásromlás);
- urológiai gócok (prosztata, húgyúti betegségek),
- nőgyógyászati gócok (méhnyak, méhtest, petevezetők gyulladásos betegségei).
Gócbetegségek diagnosztizálása
Gócbetegségre általában akkor érdemes gyanakodni, amikor a betegnek látszólag megmagyarázhatatlan eredetű panaszai vannak (lásd a tüneteket fentebb). Ugyanakkor a gócbetegség diagnosztizálása nem egyszerű feladat, mivel gyakran csak hónapokkal az elsődleges gócbetegség megszüntetése után igazolható.
Gyanú esetén a beteget számos kivizsgálásnak vetik alá az elsődleges (a tüneteket áttételesen kiváltó) gócbetegség feltárása érdekében, elsősorban általában fogászati (szájüregi), fül-orr-gégészeti, urológiai, nőgyógyászati problémákra koncentrálva. Az elsődleges és a másodlagos gócbetegség közötti összefüggés nem feltétlenül nyilvánvaló, de a cél az elsődleges problémák megszüntetése, amelyet követően a másodlagos gócbetegség átmenetileg először felerősödhet, majd gyógyulni kezd.
Gócbetegségek kezelése
Gócbetegség esetén a diagnózis sokszor csak a gyógyulást követően, hónapokkal később, utólag állítható fel nagyobb bizonyossággal. Ennek megfelelően a kezelés sem lehet minden esetben célzott, de gyakori, hogy egy antibiotikumos kezelés vagy egy apróbb beavatkozás (pl. foghúzás) is rendezi a problémát. Ritkább esetben hosszadalmasabb góckutatás szükséges, mely során többféle szakorvosi vizsgálatra, képalkotó eljárásokra, laborvizsgálatokra is sor kerülhet.
Fogászati góc kezelése
Elsődleges (kiinduló) fogászati gócot okozhat fogszuvasodás, krónikus, gennyes fogínybetegségek, granulóma, „beszorult” bölcsességfog vagy akár szakszerűtlen gyökértömés is. A diagnózist szájsebész és fogorvos állítja fel a beteg szájüregi vizsgálata és képalkotó eljárás – például fogászati röntgen – segítségével, amelyet, ha indokolt, gócot megszüntető kezelés – foghúzás, gyökérkezelés, tömés, bölcsességfog-eltávolító műtét – követhet.
A fogorvos rendszeres (évenkénti, félévenkénti) látogatása jelentősen csökkenti a gócbetegség kialakulásának kockázatát.
Fül-orr-gégészeti góc kezelése
Az orr- és a garatmandula, a középfül, az orr-melléküregek, az arcüregek krónikus, elhúzódó gyulladása is kiválthat gócbetegségeket. Gócbetegség gyanúja esetén gyakran elsőként a garatmandulát vetik vizsgálat alá, mert annak akár csak apró gyulladásmaradványa is okozhat ilyen jellegű problémát, ráadásul lokális tüneteket nem produkálva.
A garat gócai általában nem járnak lokális panaszokkal, ezért diagnosztizálásuk a nyirokszövet váladéktenyésztéses vizsgálatával történhet, így megállapítva a kórokozók (baktériumok) esetleges jelenlétét. Ilyenkor az eredménytől függően célzott antibiotikumos kezelés alkalmazható az esetleges góc megszüntetése érdekében.
Amennyiben arc-, orrmelléküreg- vagy például középfülgyulladás okozza a másodlagos panaszokat, úgy irányadók lehetnek a beteg tünetei – ezek ugyanis mind kellemetlenséggel, lokális fájdalommal járnak. A kezelőorvos váladéktenyésztéses, endoszkópos vizsgálattal, esetleg arckoponya-röntgennel (esetleg CT-vel, MR-vizsgálattal) erősíti meg a gyanút, és ír elő antibiotikumos kezelést, amennyiben szükséges.
Szemészeti gócok kezelése
Elsődleges szemészeti gócra a szem krónikus gyulladásos tünetei vagy szemirritáció, fényérzékenység, indokolatlan látásromlás utalhat. A diagnózist a kezelőorvos általában a beteg vizsgálatával felállítja, és megítéli, szükség van-e góckutatásra.
Az orvos a vizsgálatok alapján előírhatja a szem lokális kezelését (szemcseppel vagy kenőccsel, injekcióval), súlyosabb esetben antibiotikum, szteroidos gyulladáscsökkentő szedését rendelheti el. Fontos lehet a szem megbetegedése hátterének feltárása is, ami más területek szakorvosainak bevonását is indokolja.
Urológiai gócok kezelése
Elsődleges urológiai gócok lehetnek a prosztata és a húgyutak krónikus megbetegedései, gyulladásai, de a vese- vagy hólyagkő is okozhat áttételesen más szervekben panaszokat. A jelenlévő kórokozók antibiotikumos felszámolása jelenthet átmeneti vagy végleges megoldást a másodlagos betegség gyógyításában.
Nőgyógyászati gócok
A méhnyak, a méhtest és petevezetők a leggyakoribb gócforrások egyike, éppen ezért fontos a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatokon való részvétel. A nőgyógyászati gócok leggyakrabban gyógyszeresen kezelhetők, de előfordulhat, hogy gyógyszeres és műtéti beavatkozások kombinációjára van szükség.
