A hallásvizsgálat célja a halláscsökkenés okának, a károsodás helyének és mértékének megállapítása. A hallászavar kivizsgálására többféle módszer is alkalmazható.

Gyermekeknél különösen fontos a rendszeres hallásvizsgálat annak érdekében, hogy korán fel lehessen ismerni a hallásromlást, mert a korai fejlesztés nagyban javíthatja a gyermek későbbi életminőségét. Felnőttek esetében 50 év felett, illetve rendszeres zajártalomnak való kitettség esetén különösen érdemes elmenni hallásvizsgálatra.

Az ún. szubjektív vizsgálatok során a beteg jelzései alapján végzik a méréseket, míg az ún. objektív méréseknél nincs szükség a beteg közreműködésére.

A halláscsökkenés tünetei

Az emberi fül érzékeny szerv, mely elsősorban a túlzott igénybevétel (pl. munkahelyi szélsőséges nagy hangerőnek való kitettség) és az életkor miatt veszíthet teljesítményéből.

Halláscsökkenésre utaló jelek lehetnek, ha az érintett:

• két méter távolságról nem érti meg az elsuttogott szavakat;
• a beszédet elég hangosnak érzi, mégsem hallja tisztán;
• gyakran gondolja azt, hogy mások motyognak vagy érthetetlenül beszélnek;
• gyakran kell megkérnie beszélgetőpartnereit, hogy ismételjék meg az elmondottakat;
• nehezen érti meg a beszédet a telefonban;
• nagyobb társaságban nehezére esik követni a beszélgetést, különösen háttérzaj esetén;
• nem hallja meg a csengőt vagy a telefont;
• gyalogosként megijesztik az elhaladó autók, mert nem hallja meg időben;
• néha vagy akár állandóan zajt hall a fülében (fülzúgás).

Korlátozott hallástól gyermekek és fiatal felnőttek is szenvedhetnek, de a halláscsökkenés első jelei általában 50 éves kor felett jelentkeznek.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha hallásproblémája van, különösen, ha fülcsengés, szédülés, egyensúlyzavar is társul hozzá, forduljon mielőbb fül-orr-gégész szakorvoshoz. Szükség esetén a szakorvos elrendeli a hallásvizsgálatot, melyet szakorvos vagy audiológus szakasszisztens végez.

A fül-orr-gégészeti rendelés beutaló nélkül felkereshető.

A hallásvizsgálatok típusai

Alapvetően kétféle hallásvizsgálatot különböztetünk meg. Az ún. objektív hallásvizsgálatok a beteg közreműködése nélkül is kivitelezhetők, ezért elsősorban gyermekeknél alkalmazzák őket, de bármely életkorban elvégezhetők. A szubjektív hallásvizsgálatok során pedig szükséges a beteg együttműködése a halláskészség kiértékelésében.

Az objektív hallásvizsgálat típusai:

• timpanometria – megmutatja, hogyan működik a középfül és a dobhártya, illetve a segítségével megállapítható, hogy van-e folyadék a fülben, vagy lyukas-e a dobhártya;

• reflexen alapuló vizsgálatok;

• akusztikus válaszvizsgálatok: csak normálisan halló fülön mérhető, elsősorban újszülöttek szűrővizsgálatára használják;

• akusztikus kiváltott potenciál vizsgálatok – a középfülben lévő izom működését vizsgálja hangos zajok segítségével, egy füldugó behelyezésével a külső hallójáratba.

A szubjektív hallásvizsgálat típusai:

• tájékozódó vizsgálatok – beszédvizsgálat, hangvillavizsgálatok;
• hallásküszöb-mérés;
• beszédteszt: a hallásküszöb (számpróba) és a beszédértési képesség (szópróba) vizsgálata.

A hallásvizsgálat menete

A hallásvizsgálatot általában hangszigetelt helyiségben végzik. Először feltesznek néhány kérdést a panaszokkal kapcsolatban, majd megtekintik a külső fület, hallójáratot, a dobhártyát, hogy van-e eltérés az ép viszonyokhoz képest.

Ezt követően fejhallgatón keresztül különböző frekvenciájú hangokat játszanak le a mélyektől a magasokig (125 és 8000 Hz közötti frekvenciatartományban). A vizsgálat nagyon halk (a nem hallható tartományba tartozó) hangokkal kezdődik, majd fokozatosan emelkedik a hangerő. A páciensnek egy gomb megnyomásával kell jeleznie, amikor először észleli a hangot.

A hallásvizsgálatokat mindkét fülön külön elvégzik. A fejhallgatós vizsgálat után a tesztet elvégezhetik vibráció segítségével a koponyacsonton is, hogy meg lehessen állapítani a középfül esetleges károsodását.

A hallásvizsgálat eredményét audiogramon értékelik ki, mely egy skálán jeleníti meg a hangokat, ezzel ad képet a hallásküszöbről decibelben. Az audiogramról leolvasható, hogy mely frekvenciákon észlelhető eltérés az ép hallással szemben, ami segít a hallászavarok típusának diagnosztizálásában és a megfelelő hallókészülék kiválasztásában. Az audiogram akkor mutatja a legpontosabb eredményt, ha kiegészítik a beszédértési vizsgálat eredményével is.

A hallásvizsgálatot befolyásoló tényezők

Az érintettek gyakran izgulnak a hallásvizsgálat előtt, mert nem tudják pontosan, hogy mi vár rájuk, illetve félnek az eredménytől. A vizsgálat eredményét viszont az idegesség, valamint az aktuális közérzet (stressz, fáradtság, kialvatlanság) negatívan befolyásolhatja.

Néhány tanács a hallásvizsgálat előtti feszültség oldására:

• lehetőség szerint nyugodtan és kipihenten érkezzen a vizsgálatra;

• vizsgálat előtt kérje, hogy magyarázzák el a vizsgálat menetét;

• vizsgálat előtt próbálja ki a gombokat;

• ügyeljen arra, hogy a fejhallgató jól illeszkedjen a fejére;

• lélegezzen nyugodtan, helyezkedjen el kényelmesen;

• kérheti, hogy lassabban haladjon a vizsgálat (a hangerő növekedésének tempója csökkenthető, az egyes hangok lejátszása közötti idő pedig növelhető);

• kérheti a vizsgálat megismétlését.

Hallásvizsgálat csecsemő- és gyermekkorban

Az újszülöttek és a kisgyermekek hallásvizsgálata teljesen különbözik a felnőtteknél alkalmazott szubjektív vizsgálati módszerektől. A vizsgálat típusát alapvetően a gyermek kora határozza meg. Az objektív hallásvizsgálat nem igényli a gyermekek közreműködését, vagyis nem kell válaszolniuk a vizsgálat során.

Gyermekeknél végezhető hallásvizsgálatok:

• újszülöttkor: a csecsemők az erős, hirtelen hangingerre különböző reflexekkel válaszolnak (átkarolási reflex, szemhéjak összeszorítása, pupillaszűkülés, majd -tágulás). Újszülöttkori vizsgálatnak tekinthető az otoakusztikus emissziós vizsgálat is, amelynek során egy készülék megmutatja a hallószőrök viselkedését a hallás során.

• 0,5 éves kor felett: hang irányába forduló orientációs reflex mérhető (szemüket vagy fejüket a hang irányába fordítják);

• 1-1,5 éves kor felett: stapedius (kengyelizom) reflex mérhető, vagyis, hogy a hallásban szerepet játszó izmok mennyire húzódnak össze hangos zajok hatására;

• 2 éves kor felett: játékaudiometriás vizsgálatok végezhetők (p ha a gyermek hallja a hangot, akkor kivehet egy építőkockát és tornyot építhet);

• 5 éves kor felett: küszöbaudiometriás vizsgálatok végezhetők (különböző frekvenciákon növekvő intenzitású hangingereket kap a fülére, és jelzi, amikor hallja).

Kapcsolódó tartalom: Hallás szűrése