A halláscsökkenés (hypacusis) a köznyelvben a nagyothallást, vagyis a normálisnál rosszabb, gyengébb hallást jelenti. Lehet átmeneti vagy állandósult állapot.
Általában a kor előrehaladtával gyakran alakul ki nagyothallás. A halláscsökkenés hátterében genetikai tényezők és/vagy káros külső hatások (pl. jelentős zajártalom) is állhatnak.
A halláscsökkenés főbb tünetei
A halláscsökkenés hallószervi, ritkábban idegrendszeri eredetű is lehet. Fülünk külső, közép- és belső fülből áll – ezek bármelyikében lehet olyan zavar, amely halláscsökkenést okoz.
Nagyothalló az a beteg, akinél a halláskárosodás mértéke mindkét fülön 30–70 dB között van. Súlyosan nagyothalló vagy siket az a beteg, akinek 80 dB fölötti hallásvesztesége van.
A halláscsökkenés gyakori tünetei:
- a beszéd és más zajok tompábbnak tűnnek;
- nehézséget jelent a szavak megértése, különösen nagyobb háttérzaj esetén;
- beszélgetés során gyakran vissza kell kérdezni;
- fel kell hangosítani a televíziót vagy a rádiót;
- gyermeknél megkésett beszédfejlődés jelentkezik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Általánosan elmondható, hogy ha úgy érzi, hogy a hallása romlott, egy beszélgetés során nehezebben tudja megérteni a hallottakat, különösen, ha háttérzaj is van, vagy ha tévénézés vagy rádióhallgatás közben a hangok elkenődnek, és az adást a korábban megszokotthoz képest fel kell hangosítani, gondoljon a halláskárosodás lehetőségére, és feltétlenül forduljon orvoshoz.
A területileg illetékes fül-orr-gégészeti rendelő beutaló nélkül felkereshető.
A halláscsökkenés lehetséges okai
A halláskárosodásnak sokféle oka lehet. A halláscsökkenés jelentkezésének helyétől függően (egyoldali vagy kétoldali) több forma is megkülönböztethető.
A halláscsökkenés formái és gyakoribb lehetséges okai:
- az egyik fület érintő hirtelen halláskárosodás: fülzsír, fülfertőzés, kilyukadt dobhártya, vadászok dörejártalma vagy Ménière-betegség következménye lehet;
- hirtelen halláskárosodás mindkét fülben: nagyon erős zajártalom vagy bizonyos gyógyszerek hatására;
- az egyik fül fokozatos hallásvesztése: a fül belsejében lehet például felgyülemlett folyadék, csontos kinövés;
- fokozatos halláscsökkenés mindkét fülben: az öregedés vagy a zajártalom miatt alakulhat ki hosszú évek alatt.
A fentieken túl megkülönböztethetők úgynevezett vezetéses halláscsökkenéshez, illetve szenzoros és idegi eredetű halláscsökkenéshez vezető állapotok is.
A vezetéses típusú halláscsökkenés okai például:
- a hallójáratot eltömítő fülzsír vagy idegen test,
- hallójárati csontkinövés,
- középfülgyulladás,
- a dobhártya kilyukadása (perforáció).
Középfülgyulladás esetén, amikor a zárt fülkürt miatt a dobüregben felgyülemlő folyadék a torok felé nem tud lefolyni, a folyadék gátolja a hallócsontlánc mozgását és a hangátvitelt.
Szenzoros és idegi típusú halláscsökkenés esetén a hallóideg károsodik. Leggyakoribb oka a krónikus zajártalom (pl. túl hangos zenehallgatási szokások vagy munkahelyi zajártalom), illetve a korral járó halláscsökkenés. A 65 év felettiek 30%-a szenved korhoz kötött halláscsökkenésben. Az időskori halláscsökkenésben a magas frekvenciák vesznek el leggyakrabban.
A halláscsökkenés lehetséges szövődményei
A fel nem ismert és kezeletlen gyermekkori nagyothallás súlyos következményekkel járhat. A gyermek beszédfejlődése a halláskárosodás miatt elmarad a kortársaitól, fennáll a veszélye annak, hogy nem tanul meg rendesen beszélni. Amiatt, hogy a gyermek nem tud jól kommunikálni, elmaradhat az általános fejlődésben is.
A felnőttkorban, főleg időskorban kialakuló halláscsökkenés miatt szintén nehezebb a kommunikáció, ez akár a magány érzését is erősítheti, és depresszióra hajlamosít. Ez főleg akkor igaz, ha a nagyothallást a környezet nem kezeli kellő türelemmel.
A halláscsökkenés diagnosztizálása
A halláscsökkenés diagnosztizálásának első lépése egy általános szűrővizsgálaton való részvétel. Ennek során az egyik fül letakarásával fülenként vizsgálható, hogy a beteg mennyire hallja a különböző hangerősséggel mondott szavakat, zajokat.
Ezt követően a halláskárosodás súlyosságának megítélésére audiológiai kivizsgálás szükséges, ahol különböző hallásvizsgálatokat végeznek.
A halláscsökkenés hátterében a kivizsgálás ellenére sem mindig lehet egyértelmű okot azonosítani.
A halláscsökkenés kezelése
A vezetéses típusú halláscsökkenés gyakran teljes mértékben visszafordítható folyamat, ami fülészeti kezelést igényel. A szenzoros és idegi halláscsökkenés legtöbbször nem gyógyítható. Ebben az esetben a hallás esetenként hallókészülékkel javítható.
A halláscsökkenés megelőzése
Nagyon fontos a zajártalom kerülése, tartós zajártalom esetén megfelelő zajvédő felszerelés viselése. Ajánlott emellett komolyan venni a hosszabb ideig tartó vagy visszatérő felső légúti megbetegedéseket, illetve az orrmandula-gyulladás kezelését.
A korai felismerés és a szövődmények megelőzése érdekében csecsemőkorban már mindenhol végeznek hallásszűrést, és a műszeres szűrés is egyre szervezettebben történik az újszülöttosztályokon.
Az alábbiakban felsoroltak hallásproblémára utalhatnak:
- a gyermek nem riad meg a hangos zajtól, illetve nem fordítja a fejét a hang irányába;
- a beszédtanulás késik, a beszéd érthetetlen (a hasonló korú gyerekekhez mérten);
- 4-8 hónapos korukban még nem értik meg az egyszerű szavakat sem (pl. „szia”);
- a gyermek nem hallja vagy nem érti a szülő utasításait.
Ha kisgyermekkorban, akár későbbi életszakaszban is felmerül a gyanú, hogy gyermeke hallásproblémával küzd, mielőbb kérje házi gyermekorvosa segítségét a kivizsgálás megszervezésében.
