A mycetoma baktérium vagy gomba által okozott fertőzés, amely meleg éghajlaton, fejlődő országokban fordul elő, és kezeletlen esetben testi fogyatékosságot okoz. Az emberi szervezetbe legtöbbször bőrsérülésen keresztül jut be.
A kórokozók leggyakrabban Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egyenlítői területén lelhetők fel, ezeket a területeket mycetoma-övnek is nevezik. Az érintett országokban a fertőzés komoly népegészségügyi probléma.
A betegség bármely korcsoportot érintheti, és a betegek nagyobb része férfi.
A mycetoma főbb tünetei
A betegség tünetei a kórokozótól függetlenül azonosak: mindkét esetben először fájdalmat nem okozó kemény csomók jelennek meg a bőrfelszín alatt. A csomók általában a lábon találhatók, de a test más részein is megjelenhetnek.
Idővel a csomók nőnek, és nedvedző sebek jönnek létre belőlük. A betegség megtámadja az adott területen lévő izom- és csontszövetet is, ezzel maradandó szövődményeket, testi fogyatékosságot okozva.
Mikor forduljak orvoshoz?
Amennyiben a fenti tüneteket észleli és mycetoma-fertőzéstől érintett területen járt, mihamarabb forduljon háziorvosához, vagy keresse fel a területileg illetékes bőrgyógyászati rendelést. Kezelőorvosát tájékoztassa utazásának részleteiről is.
A mycetoma kiváltó okai
A mycetomát talajban vagy vízben élő baktérium (actinomycetoma) vagy gomba (eumycetoma) is okozhatja, amely a szervezetbe legtöbbször a lábon keletkezett bőrsérülésen keresztül jut be. A mycotema kórokozói emberről emberre nem terjednek.
Az actinomycetoma fontosabb kórokozói a Nocardia baktériumcsalád tagjai (N. brasiliensis; N. asteroides; N. otitidis-caviarum; N. transvalensis), a Streptomyces somaliensis, az Actinomadura (A. madurae; A. pelletieri), illetve már újabb Nocardia-fajokat is azonosítottak (N. harenae, N. takedensis). Emellett okozója lehet az emberi- és állati szervezetben is megtalálható Actinomyces israelii baktérium is, ha a bőr alatti szövetekbe kerül.
Az eumycetomás esetek kb. felét az ún. Madurella gombafajok (M. mycetomatis, M. grisea) és a Scedosporium apiospermum okozzák, de számos más gombafajt is azonosítottak már a bőrelváltozások vizsgálata során (Acremonium falciforme, A. kiliense, A. recifei, Cylindrocarpon nescens, C. destructans, Exophiala jeanselmei, Scytalidium dimidiatum, Aspergillus nidulans, Neotestudina rosatii, Leptosphaeria senegalensis, Pyrenochaeta romeroi és Phialophora verrucosa). Ezek előfordulási gyakorisága területileg változó. Az M. mycetomatis jellemzően trópusi területeken fordul elő, míg az S. apiospermum a mérsékelt égövi területeken gyakori.
A mycetoma lehetséges szövődményei
Kezelés nélkül a bőr alatti csomók megjelenése után a fertőzés továbbterjed, és megtámadja az adott területen lévő izom- és csontszövetet is, ami maradandó izom- és csontkárosodást okoz. A szövődmények akadályozzák a munkát és a mindennapi életet is, ráadásul a betegeket sok közösség stigmatizálja és kirekeszti.
A mycetoma diagnosztizálása
A mycetoma diagnózisa a jellegzetes tünetek értékelését követően a kialakult csomóból való mintavétellel és laboratóriumi vizsgálattal történik.
A betegség korai diagnózisa és mihamarabbi kezelése megelőzheti a maradandó szövődmények kialakulását, és megőrzik az egyén munkaképességét.
A mycetoma kezelése
A szükséges kezelést a kórokozó határozza meg. Ha a mintavétel baktérium jelenlétét igazolja, akkor antibiotikummal, ha gombáét, akkor gombaellenes szerrel kezelik a mycetomát.
A mycetoma megelőzése
A betegség megelőzésének legfőbb módja a megfelelő cipő-, illetve védő- vagy túraruházat viselése, mivel így nem alakulnak ki a lábon olyan sérülések, amelyek kapuként szolgálnak a kórokozók számára.
Fontos! Amennyiben érintett területre utazik, ne járjon mezítláb. Ha mégis sérülés éri, ügyeljen a megfelelő sebkezelésre, és figyelje az esetleges csomók kialakulását.
