A röntgenvizsgálat az egyik legrégebbi diagnosztikai képalkotó eljárás. Törések, sérülések, elzáródások, gyulladások, a testen belüli térfoglaló folyamatok, valamint a testbe jutott idegen tárgyak elhelyezkedésének diagnosztizálására szolgál.
A vizsgálat során keletkező röntgensugarak áthatolnak a test felszínén, és a testet alkotó különböző szövetek sűrűségétől függően eltérő mértékben szóródnak vagy nyelődnek el a szervezetben. Az olyan sűrűbb anyagok, mint a csontok, a szervekben keletkező meszesedések vagy egyes fémalapú implantátumok jellemzően fehérek a felvételeken. A levegő (így például a tüdőkben lévő levegő) jellemzően fekete, míg az izmok és a zsír szürkén rajzolódnak ki a felvételeken.
Néhány röntgenvizsgálathoz kontrasztanyag használata is szükséges lehet, melyet intravénásan, belélegezve vagy nyeléssel juttatnak a páciens szervezetébe. A kontrasztanyag általában valamilyen jódtartalmú vegyület, mely a röntgenfelvételen jól kirajzolja az általa elfoglalt teret a testben. A kontrasztanyagos vizsgálat előtt fontos tájékoztatni a szakembereket a kontrasztanyaggal szembeni allergiáról, illetve fennálló vesebetegségről.
A röntgenvizsgálatok fájdalommentesek és néhány perc alatt elvégezhetők. A felvétel készítése ideje alatt nem szabad mozogni. Az érintett testfelületen semmiféle fémtárgy (ékszer, óra) nem viselhető.
A röntgenvizsgálatok típusai
A röntgenvizsgálatok számos típusa használatos az orvosi diagnosztikában:
- Egyszerű röntgenfelvétel – törések, ficamok, sérülések, gyulladások, elváltozások vizsgálatához (például: mellkasröntgen, fogászati röntgen, mammográfia).
- CT-vizsgálat (komputertomográfia), HRCT (nagyfelbontású komputertomográfia) – a röntgen egy speciális, összetettebb, időigényesebb formája. „Szeletenként” alkot térbeli képet a vizsgálandó szervről (például: koponya-CT). A nagy felbontású CT-t (HRCT) többek között a tüdő rendkívül részletes vizsgálata során alkalmazzák. A CT-vizsgálat során esetenként kontrasztanyag használatára is sor kerülhet.
- Angiográfia – az erek vizsgálata kontrasztanyag segítségével.
- Átvilágítás – gyakorlatilag mozgóképet ad a testről (például nyelési folyamatok megfigyeléséhez).
A röntgenvizsgálattal kapcsolatos nem kívánt események
A röntgenvizsgálatok során kismértékű radioaktív sugárzás éri a szervezetet, amely csekély mértékben ugyan, de növeli a későbbiekben esetlegesen kialakuló rosszindulatú daganatok kockázatát. A röntgensugaras képalkotó eljárások közül a CT-vizsgálat, illetve az angiográfia jelent a szervezetre nézve nagyobb sugárterhelést. Mindazonáltal a diagnosztika esetleges hiánya általában véve nagyobb veszélyt jelent az érintett személy egészségi állapotára nézve, mint egy röntgenfelvétel sugárterhelése.
Terhesség alatt röntgenvizsgálatok alkalmazása ellenjavallt, mert a sugárzás megzavarhatja a magzat fejlődését.
A vizsgálat során jelentkező nem kívánt események másik része a kontrasztanyag használatához kapcsolódik. Az intravénás beadást követően egyes esetekben az alábbiak jelentkezhetnek:
- melegség érzése,
- fémes szájíz,
- szédülés,
- hányinger,
- viszketés és/vagy bőrkiütés.
Nagyon ritkán súlyosabb szövődmények is előfordulhatnak, mint például:
- vérnyomás nagyfokú csökkenése,
- anafilaxiás sokk vagy
- szívmegállás.
