Az életmentő szervátültetésekhez (transzplantáció) szervekre van szükség. A transzplantációs célú szerveltávolítást szervadományozásnak (szervdonáció) nevezzük. Hazánkban a jogszabály szerint minden agyhalott donor szervei felhasználhatók szervátültetési célokra, ha az illető korábban nem tett tiltakozó nyilatkozatot írásban az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban. Bizonyos esetekben pedig élő donorból származó szervadományozásra is sor kerülhet.
A szervátültetés előnyei és hátrányai
A szervátültetés az adományozó (donor) és a befogadó (recipiens) között történik. A szervátültetés célja a befogadó beteg életének megmentése, illetve hosszabb és jobb minőségű élet biztosítása. Transzplantációval olyan betegségeket kezelnek sikeresen, amelyeket más módon alig vagy egyáltalán nem lehet. A máj, a tüdő és a szív végstádiumú elégtelenségénél a beteg életének megmentésének egyetlen módja a szervátültetés.
A szervátültetésnek vannak kockázatai, pl. az átvihető betegségek átadásának kockázata, de ezeket szaktudás és a fejlett orvosi technológia megfelelő alkalmazása mellett jelentős mértékben csökkenteni lehet.
A hazai szervátültetés története
Hazánkban az első transzplantációt – élődonoros veseátültetést – Dr. Németh András végezte 1962-ben. 1994-ben nyílt meg Budapesten a Transzplantációs és Sebészeti Klinika Perner Ferenc professzor vezetésével, és a következő évben megindult az azóta is sikeresen működő májtranszplantációs program. Az első szívátültetést 1992-ben végezte Dr. Szabó Zoltán, kombinált vese- és hasnyálmirigy-beültetést pedig 1998-ban Dr. Kalmár Nagy Károly. A legfrissebb magyarországi szervátültetési program a tüdőátültetés: az első beavatkozást 2015-ben Dr. Lang György és Dr. Rényi Vámos Ferenc végezték el.
2001-ben az Egészségügyi Minisztérium megalapította a Hungarotransplant Kiemelten Közhasznú Társaságot a szervtranszplantációs riadók koordinálására. A munkát 2007-ben az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája vette át.
Hazánkban is – mint mindenhol a világon – szervhiány van, a hazai várólistákon közel háromszor annyian várnak a különböző szervekre, mint amennyi átültetést végeznek egy évben. A szervhiányra való tekintettel 2012-ben az Országos Vérellátó Szolgálat előzetes együttműködési megállapodást kötött az Eurotransplant International Foundation (ETI) nemzetközi szervcsere szervezettel, aminek 2013-ban a tagja is lett. Az Eurotransplant összefogás célja, hogy a rendelkezésre álló donorszervek – amennyire lehetséges – a leginkább megfelelő beteghez jussanak el. Az együttműködésnek köszönhetően jelentősen javult a várólistán lévők kezelésének lehetősége.
Jelenleg hazánkban vese-, máj-, szív-, tüdő-, hasnyálmirigy- és hasnyálmirigyszigetsejt-, valamint csontvelő-átültetéseket végeznek.
Donortípusok
A szervadományozási szándékról minden nagykorú és cselekvőképes személynek joga van döntést hozni (kiskorú elhunyt esetén a törvényes képviselő dönthet a gyermek szerveinek sorsáról), amit a hozzátartozóknak tisztelniük és képviselnünk kell.
A donorok két típusát különböztetjük meg:
- agyhalott donor: aki agyhalál állapotába kerül, és előzetesen nem tiltakozott írásban az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban vagy magánokiratban – annak szervei eltávolíthatók;
- élő donor: jelenleg a vese, a máj és a csontvelő esetében van erre lehetőség.
A szervadományozási rendszer típusai
A szervdonáció esetében világszerte kétféle szabályt alkalmaznak:
- pozitív beleegyezés elve,
- feltételezett beleegyezés elve.
Pozitív beleegyezés elve
A pozitív beleegyezés elvét alkalmazó országokban a szervkivételhez az elhunyt donor még életében leírt beleegyező nyilatkozata szükséges. Donorkártyarendszer működik az alábbi országokban: USA, Egyesült Királyság, Kanada, Németország, Hollandia, Svájc, Új-Zéland, Ausztrália, Japán, Dél-Korea, Thaiföld, Írország, Dél-Amerika, Latin-Amerika és az arab országok többségében.
Feltételezett beleegyezés elve
Feltételezett beleegyezés elve azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltakozott szervei transzplantációs célra való felhasználása ellen, akkor szervei felhasználhatók, tehát az írásos nyilatkozat hiányában feltételezik a szervdonációhoz való hozzájárulást. A feltételezett beleegyezés elvét alkalmazó országokban tiltakozó nyilatkozattal lehet az adományozást megtiltani, amit egy nyilvántartásban vezetnek. Magyarországon is ez a forma működik.
A szervadományozás általános szabályozása
A szervet kapó beteg kiválasztása az Országos Vérellátó Szolgálat Központja által működtetett központi várólistáról történik, kifejezetten orvosi-szakmai szempontok alapján.
A beteget a kezelőorvosnak kell tájékoztatnia az adott ellátás esetében létező transzplantációs várólistára való felkerülés lehetőségéről, és ő kezdeményezi a transzplantációra való alkalmasság kivizsgálását is az illetékes Transzplantációs Bizottságnál.
Élő donoros szervadományozás
A központilag irányított és szabályozott szervadományozási rendszeren túl, ami idegen donor szerveit juttatja el a várólistán lévő betegekhez, létezik az élő donoros szervadományozásnak egy speciális formája is, ami családtagok számára ad lehetőséget az életmentő orvosi beavatkozásnál. Ilyenkor a szervadományozás akkor történhet meg, ha az élő donor a recipiens testvére, testvérének egyeneságbeli rokona, egyeneságbeli rokona vagy egyeneságbeli rokon testvére, és az orvosi vizsgálatok alapján az átültetéshez szükséges egészségügyi és szövettani követelmények (pl. májátültetés esetén vércsoportegyezés) is teljesülnek.
Kivételesen a fenti rokoni kapcsolatok hiányában is sor kerülhet szerv adományozására. Ilyenkor viszont a donor és a recipiens együttes kérelmét egy kórházi etikai bizottság vizsgálja meg, és csak akkor járulnak hozzá a szervkivételhez, ha a felek közt szoros érzelmi kapcsolat áll fenn, és ha az adományozás ellenérték nélküli, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt. A donor beleegyezését ilyenkor minden esetben közokiratba kell foglalni.
A szervadományozás jogszabályi háttere:
- 46/2006. (XII.27.) EüM rendelet
- 287/2006. (XII.23.) Korm. rendelet
