Veseátültetést végstádiumú veseelégtelenségben szenvedőkön végeznek, akik korábban dialízis kezelésre szorultak és jelentkeztek a hazai transzplantációs listára.
A betegek gyakorlatilag a rendszeres dialízist (és az azzal járó megannyi kellemetlenséget) cserélhetik fel immunszupresszív (az immunrendszert elnyomó) gyógyszerek szedésére, mely gyógyszerekre azért van szükség, hogy a szervezet immunrendszere ne támadja meg a beültetett, számára idegen szervet.
Veseátültetés egy-egy betegen akár többször is végrehajtható annak függvényében, hogy a beültetett vese meddig funkcionál megfelelően a szervezetében. A transzplantáció két úton lehetséges: agyhalott donortól és élődonortól.
- Az agyhalott donoroktól származó transzplantálható szerveket és az ezzel összefüggő várólistát az Eurotransplant (www.eurotransplant.org) szakmai közösség hangolja össze, melynek hazánk is tagja. Az agyhalott donoroktól származó egészséges vese annál a várólistás betegnél kerülhet beültetésre, akinek vércsoportja és immunológiai típusa (HLA) a leginkább illeszkedik a donorhoz. Az Eurotransplant nyolc országból származó donorveséket ajánlhat fel a nyolc ország várólistás betegei számára. A közösség rendszere minden esetben a lehetséges maximális szervi egyezőségre törekedve párosít donort és beteget, nem pedig annak függvényében, hogy az illető várólistás mióta várakozik donorra.
- Az élődonortól kapott vese (többnyire közeli hozzátartozó, vagy a beteghez igen közel álló személy felajánlásának jóvoltából) ugyanolyan immunológiai és vércsoportbeli egyezőségeknek kell, hogy megfeleljen, mint az agyhalott donortól származó (lásd még: Szervadományozás).
A vesetranszplantációra átlagosan 2-2,5 évet szükséges várni.
A keresztdonáció mint megoldás
Gyakran előfordul, hogy a közeli hozzátartozó, illetve az általa felajánlott egészséges vese valamely szükséges egyezési paraméternek nem felel meg; miként az sem ritka, hogy a beteg és a donor közt jelentős életkorbeli különbség van – ami szintén kétségessé teheti a transzplantációt (például: egy idős, de egészséges hozzátartozó ajánlaná fel veséjét egy ifjú rokonának). Ezekben az esetekben lehet megoldás a keresztdonáció, vagyis egy olyan párral való együttműködés, ahol a helyzet szintén megnehezíti a beavatkozást, ám a felállás épp fordított. Az iménti példánál maradva: olyan párt kell találni, ahol egy egészséges ifjú ajánlaná fel veséjét az idősebb hozzátartozónak, így a kölcsönös felajánlás jóvoltából mindkét beteg hozzájuthat a számára megfelelő donor veséjéhez.
A keresztdonációhoz való „párkeresés” nem a betegek dolga, a nefrológiai központok – nyilvántartásaiknak köszönhetően – végzik a kutatómunkát.
A veseátültetés menete
A műtét során a nem működő veséket – ha csak egyértelműen nem indokolt – nem távolítják el. Az új vesét a medenceárokban helyezik el, ahol a megfelelő erekkel bekötik a vérkeringésbe, majd pedig húgyvezetékkel összekötik a hólyaggal. A beavatkozás mintegy 2-3 óráig tartó, teljes érzéstelenítésben (altatásban) végzett műtétet jelent.
Az agyhalott donortól kapott vese általában lassabban kezd dolgozni, hiszen – a szállítás miatt – hosszabb oxigénhiánynak volt kitéve, így előfordulhat, hogy a transzplantált beteg még egy ideig művesekezelésre szorul. Az élő donortól származó szerv viszont szinte azonnal működésbe lép, megindul a vizeletkiválasztás.
Általában a műtét után egy nappal a beteg felkelhet, és két hét elteltével a kórházat is elhagyhatja.
A veseátültetés lehetséges szövődményei
Mint minden műtéti beavatkozásnak, a veseátültetésnek is lehetnek szövődményei, az alábbiak szerint:
- beültetett vese kilökődése,
- vérzések,
- sebfertőzés,
- vérrögképződés (embólia),
- az altatás következtében szívműködési zavarok.
Annak érdekében, hogy a beültetett vesét a beteg immunrendszere ne támadja meg (ne lökje ki), folyamatos gyógyszerszedésre van szükség (immunszupresszió). A gyógyszerek által csökkent működésű immunrendszer miatt azonban a páciens jóval fogékonyabbá válik a különféle fertőzésekre. Emiatt a betegnek:
- Kerülnie kell minden olyan társaságot, helyzetet, ahol valamilyen fertőzést elkaphat.
- Fokozott figyelemmel kell lennie a személyi higiéniára.
- Bárminemű sérülés esetén sebét azonnal, szakszerűen el kell látni, be kell kötni.
A transzplantált egyénnek mindezeken túl tartózkodnia kell a túlzott alkoholfogyasztástól, sóbeviteltől, illetve minden olyan tevékenységtől, élelmiszertől, amely tartósan megemelheti a vérnyomást, károsítva az új vesét. A vérnyomás egészséges étrenddel, megfelelő mozgásmennyiséggel, és az elhízás megelőzésével normál keretek között tartható.
Fontos, hogy az immunszupresszáns terápiában alkalmazott gyógyszert mindig sok folyadékkal vegye be. Egyes készítményeket ajánlott tejben vagy gyümölcslében (pl. almalé) feloldani. A grapefruitlé fogyasztása viszont kerülendő, mert ez a citrusféle nem kívánt módon emelheti a gyógyszer szinjét a vérben.
A veseátültetésen átesett betegeknek rendszeres időszakos orvosi ellenőrzésen kell megjelennie.
