Nagyban befolyásolja a majdani testvérek közötti viszony minőségét, hogy a várandósság alatt hogyan alakul az édesanya és elsőszülött gyermeke közötti kapcsolat.
Ha a kilenc hónap során a várandós édesanya idejekorán beavatja gyermekét és bevonja őt a várakozásba, valamint a szülők nyíltan kommunikálnak a családban bekövetkező változásról, nagy eséllyel kedvező lesz a kistestvér fogadtatása.
Megerősítés
Fontos megértetni a gyermekkel, hogy a szülők iránta érzett szeretete nem fog megváltozni attól, hogy kistestvére születik. Tudatosítani kell benne, hogy mindig is ő marad a család elsőszülöttje. Bár a jövőben a szülők már nem csak róla, hanem a születendő kistestvéréről is gondoskodni fognak, az elsőszülöttség előjogát senki nem veheti el tőle.
A várandósság ideje alatt az idősebb gyermek végigkövetheti a magzat fejlődését, az édesanya egyre jobban domborodó hasát látva érzékelheti a magzat növekedését, rátéve kezét az édesanya hasára, érzékelheti a mozgásokat. Mindeközben beszélhet hozzá, énekelhet neki, s ezzel máris kezdetét veszi a kötődés. Fontos elmondani neki: hosszú időnek kell még eltelni ahhoz, hogy a kistestvére a játszópajtása lehessen, de addig is részt vehet a baba gondozásában.
Kerülendőek azok a kijelentések, amelyek azt sugallják, hogy ha megszületik a kistestvér, lesz kivel játszania, hiszen ebben az esetben csalódást fog megélni a magatehetetlen kisbaba láttán. Ehelyett el lehet mesélni, hogy mikor fog majd a kistestvére felülni, felállni, járni és beszélni.
Felkészítés
A kisebb gyermekben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen módon került a kistestvére az édesanyja hasába, és hogyan fog megszületni. Ezeknek a kérdéseknek teret kell engedni: legyen módja a gyermeknek arra, hogy sokat kérdezhessen, és őszinte, egyszerűen megfogalmazott válaszokat kapjon. A fogantatás és világra jövetel kérdéskörét a gyermek életkorának megfelelő szinten, esetleg az erről szóló képeskönyvek segítségével célszerű megközelíteni.
A gyermek ilyen irányú kérdéseinek megválaszolása jó alkalmat teremt arra, hogy a szülők elmeséljék az ő születésének történetét. Előkerülhetnek a családi fényképalbumok, meg lehet mutatni a gyermeknek a róla készült csecsemőkori fotókat, ha van, a várandósság alatt készült ultrahang képeket. Az emlékek felidézését minden gyermek örömmel fogadja, és akár századjára is szívesen meghallgatja azokat a történeteket, amelyek azokat az időket elevenítik fel, amikor ő még „kicsi” volt. Mindez játékos formában is megtehető: a kisgyermek bepelenkázhatja, felöltöztetheti a saját babáját vagy mackóját, eljátszhatja, hogy gondoskodik róla. A játék lehetőséget teremt a gyermek számára, hogy elképzelje, mi fog történni a kistestvére megszületése után, és mindeközben feldolgozza az ezzel kapcsolatban keletkező érzéseit.
Természetesen merőben másfajta kommunikációt igényel, amennyiben a születendő gyermek testvére már a serdülőkorba lépett. Ebben az életszakaszban a kamasz a saját nyiladozó szexualitásával van elfoglalva, és nehezen szembesül azzal, hogy a szüleinek is megvan a saját házaséletük. A kamaszkorú gyermeket akár taszíthatja is az édesanya várandóssága. Mindez sok tapintatot és megértést igényel a szülők részéről. Ajánlatos ilyenkor szabad teret engedni a kamasz érzelmi megnyilvánulásainak. Az empatikus hozzáállás, a gyermek érzelmeinek elfogadása hozzásegíti a kamaszt ahhoz, hogy tudomásul vegye, feldolgozza és befogadja a család életében bekövetkező változást.
Lásd még:
- Serdülőkor lányoknál;
- Serdülőkor fiúknál.
Testvéri érzelmek
Fontos, hogy a szülők ne támasszanak túlzott elvárásokat a testvérek egymás iránti érzelmeit illetően. Ne erőszakolják, és ne siettessék a testvéri szeretetet. Ne tegyék kötelezővé a nagyobbik gyermek számára, hogy örüljön a kistestvér jövetelének. Legyen elegendő, hogy a nagyobbik testvér tudomásul veszi a baba érkezését, és idővel majd kialakulnak a hozzá fűződő érzései is. Ezek az érzések olykor akár negatív töltetűek is lehetnek, ami természetes reakció, és szükség is van arra, hogy a gyermek szabadon kinyilváníthassa a nemtetszését és az indulatait. Empatikus odafordulással előbb-utóbb átfordítható ez a fajta ellenállás.
A szülők könnyebben megérthetik a gyermekük negatív érzelmeit, ha beleélik magukat a helyzetébe, és az ő szemszögéből tekintenek a helyzetre. A felkészülést segíthetik a kortársakkal való szerepjátékok, illetve az olyan baráti családokkal való találkozások, ahol kisbaba van. Érdemes bevonni a gyermeket az előkészületekbe: például a kiságy közös elhelyezése, vagy a babakelengye közös összekészítése jó alkalmat jelent a gyermek számára arra, hogy fokozatosan megbarátkozzon a testvér érkezésének gondolatával.
Lásd még: Testvérek reakciói a babára
