A perifériás neuropátia a perifériás idegek fokozatos károsodását és funkcióvesztését jelenti.
Azok az idegek érintettek (perifériás idegek), amelyek kapcsolatot teremtenek a központi idegrendszer és a test többi része (pl. a végtagok) között.
A perifériás neuropátiának 3 csoportját különböztethetjük meg az érintett ideg funkciója szerint:
- szenzoros (érző) idegi érintettség: a tapintás, ízérzékelés, szaglás, látás vagy hallás lehet károsodott;
- motoros (mozgató) idegi érintettség: az izomműködés, a mozgás lehet károsodott;
- autonóm vagy vegetatív idegi érintettség: károsodott lehet például a hőszabályozás, a vizeletürítés, a vérnyomás-szabályozás, az emésztés.
A szenzoros neuropátia esetén főleg a kezek, lábfejek, karok és lábak érintettek, de sokszor csak egy kis területe a testnek, például az ujjak vagy a talp.
Gyakran előfordul, hogy egyszerre többféle ideg is érintett, érző- és mozgatóideg egyaránt.
A perifériás neuropátia főbb tünetei
A perifériás neuropátia esetén az alábbi tünetek jelentkezhetnek az érintett területen:
- szenzoros neuropátia:
- fájdalom,
- érzéskiesés (paraesthesia),
- zsibbadás,
- bizsergés,
- égő érzés,
- sajgó fájdalom,
- egyensúly-, illetve koordinációs zavar.
- motoros neuropátia:
- izomgörcs,
- izomgyengeség,
- izomsorvadás,
- járászavar.
- autonóm neuropátia:
- székrekedés, hasmenés (főként éjszaka),
- rossz közérzet, puffadás, böfögés,
- alacsony vérnyomás,
- szapora szívverés,
- hőszabályozási zavar,
- szexuális diszfunkciók, pl. merevedési zavar,
- nehéz vizeletürítés.
A tünetek mértéke változó lehet, az egészen enyhétől a súlyos formáig. A tünetek időtartama szintén változó, lehet állandó, azonban gyakran időszakosan megjelenő. Legtöbbször a tünetek éjszaka erőteljesebbé válnak.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha az imént felsorolt tüneteket észleli, és felmerül a perifériás neuropátia gyanúja, keresse fel háziorvosát, aki – ha indokoltnak tartja – továbbutalja neurológushoz.
Fontos, hogy a cukorbetegek, akiknek nagyobb a rizikójuk a perifériás neuropátia kialakulására, rendszeresen járjanak kontrollvizsgálatra.
Az időben észlelt és kezelt perifériás neuropátiának kedvezőbb a kimenetele, ezért lényeges, hogy a tünetek észlelését követően mihamarabb orvoshoz forduljon.
A perifériás neuropátia kiváltó okai
A perifériás neuropátia leggyakoribb oka az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség, ekkor diabéteszes neuropátiáról beszélünk. Minél régebb óta áll fenn a cukorbetegség, annál nagyobb esély van a perifériás neuropátia kialakulására. Cukorbetegség esetén a magas vércukorszint károsítja az idegek vérellátásáért felelős apróbb ereket.
További lehetséges okok:
- hosszan tartó alkoholizmus,
- sérülés vagy műtét közben bekövetkező idegsérülés,
- B12-vitamin vagy egyéb vitamin hiánya,
- pajzsmirigy-alulműködés,
- fertőzéssel asszociált megbetegedés, pl. Lyme-kór, övsömör, diftéria, HIV,
- krónikus máj-, illetve vesebetegség,
- rosszindulatú betegségek, pl. limfóma, mielóma multiplex,
- Charcot–Marie–Tooth-betegség,
- Guillain–Barré-szindróma,
- autoimmun betegségek, pl. rheumatoid arthritis, lupus, vasculitis, Sjögren-szindróma,
- amiloidózis,
- bizonyos gyógyszerek (pl. amiodaron, phenytoin, metronidazol), kemoterápiás szerek alkalmazása,
- ólom, higany, arzén, egyéb mérgező anyagok.
A perifériás neuropátia lehetséges szövődményei
A szenzoros perifériás neuropátia esetén az érzékelés zavarának következtében a beteg könnyen megsérülhet, akár meg is éghet. Az egyensúlyzavar, illetve a koordinációs zavar következtében eleshet.
Ha a perifériás neuropátia kiváltó oka kezeletlenül marad, súlyos szövődmények jelentkezhetnek. Ilyen például a fekély, amely elfertőződhet, ez többnyire a lábon jelenik meg. Később gangrénássá válhat, amely előrehaladott esetben a végtag amputációjához vezethet.
Ezenkívül a szív- és érrendszer is érintve lehet, ami alacsony vérnyomást (ez szédüléssel, gyengeséggel járhat), illetve szívritmuszavart eredményezhet.
A perifériás neuropátia diagnosztizálása
A perifériás neuropátia diagnosztizálása során az anamnézisfelvételt, a tünetek részletes kikérdezését, illetve a fizikális és az általános neurológiai vizsgálatot követően vérvételre és vizeletvizsgálatra kerül sor a cukorbetegség és a vitaminhiány kizárása céljából.
Ezután elektroneurográfiás (ENG), elektromiográfiás (EMG) vizsgálat során megvizsgálják az ideg vezetési sebességét, illetve az izom–ideg kapcsolatot. Ritkább esetben a gerincvelői folyadék vizsgálatára vagy idegbiopsziára is szükség lehet. Ezeken kívül képalkotó vizsgálatok (pl. röntgen-, CT- vagy MR-vizsgálat) segíthetnek fényt deríteni a betegség hátterében álló okra. Speciális UH-vizsgálat is közelebb vihet az okok felderítéséhez.
A perifériás neuropátia kezelése
A perifériás neuropátia kezelését a kiváltó ok határozza meg.
Bizonyos esetben a kezelés egyszerű. Cukorbetegség vagy vitaminhiány okozta perifériás neuropátia esetén a kiváltó ok kezelésével kezelhetjük a neuropátiát is. Cukorbetegség esetén javasolt a cukorháztartás rendezése, a diéta követése, a dohányzás abbahagyása, az alkoholfogyasztás mérséklése és a testsúly optimalizálása. Vitaminhiány esetén a vitaminpótlás, gyógyszer indukálta neuropátiánál a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztése jelentheti a terápiát.
Ritkább esetekben szükség lehet szteroid, immunszupresszáns szerek vagy immunoglobulinok alkalmazására.
Előfordul azonban, hogy a kiváltó ok ismeretlen, illetve a kiváltó okot nem lehet kezelni. Ebben az esetben tüneti kezelést alkalmaznak. A gyakran használatos fájdalomcsillapítók (pl. paracetamol, ibuprofen) az esetek nagy százalékában nem vagy csak nagy dózisban (ami számos mellékhatással jár) csillapítják a fájdalmat – ezekben az esetekben antiepileptikumokat (pl. pregabalin, gabapentin), duloxetint vagy triciklikus antidepresszánsokat (pl. amitriptilin) lehet alkalmazni.
Ezt fizikoterápiával, transzkután elektromos idegi stimulációval, illetve szükség esetén sebészi terápiával vagy pszichoterápiával lehet kiegészíteni.
