Az amputáció testrészek (főként végtagok) minden szövetféleségre, illetve szervre kiterjedő mesterséges – rendszerint műtéti – eltávolítását jelenti.
Tekintettel arra, hogy a végtagok eltávolítása az ember fizikai cselekvőképességét, lehetőségeit minden esetben – és véglegesen – korlátozza, ezért amputációra csak végső esetben kerül sor. Ilyen végső eset, amikor az érintett személy egészségi állapota másképp nem állítható helyre, vagy a beavatkozás nélkül nagy az elhalálozás veszélye.
Az amputáció lehetséges indokai
Az amputációk leggyakoribb oka a krónikus betegségek (cukorbetegség, veseelégtelenség, magas vérnyomás, illetve érelmeszesedés stb.) miatt kialakult keringési rendellenesség, amelynek súlyossága már a végtag elhalását idézi elő. Mindezek közül első helyen áll a cukorbetegség következtében kialakult súlyos keringési zavar miatti amputáció.
Ami az elvégzett amputáló műtétek számát illeti, a hazai statisztikák szerint a leggyakoribb okok: érbetegség és diabétesz hozzávetőleg 80 százalék, baleset 17 százalék, daganat, gyulladásos megbetegedés, végtagfejlődési rendellenesség és egyéb okok együtt 3 százalékban indokolnak amputációt.
Az egyéb okok közé tartozhat még: súlyos fertőzések (üszkösödés, gázgangréna), daganatos betegségek, súlyos, semmiféle korrekcióval nem kezelhető sérülések, végtagroncsolódás. Az amputáció típusát az határozza meg, hogy a műtét utáni seb megfelelő vérellátása mennyire garantálja a gyógyulást.
Amputációs műtét előtt
Az amputációt sürgősségi (pl. baleset esetén) vagy tervezett műtétként végzik. A tervezett amputációt a műtétet végző orvossal való konzultáció, alapos orvosi vizsgálat és az egészséges végtag terhelhetőségének felmérése előzi meg.
Amputáció esetében különösen fontos a beteg pszichés felkészítése. A végleges károsodás, a nyilvánvalóan láthatóvá váló, súlyos fogyatékosság átélése a beteget sokkal jobban megviseli, mint bármely egyéb műtéti beavatkozás. A csonkolás tényének feldolgozásában jelentős segítséget adhat a család – ha megfelelően támogatja az érintettet –, ezért mind a beteggel, mind a családdal ismertetni kell a rehabilitáció folyamatát, terveit. Választ kell adni minden, a beteget érdeklő, szociális helyzetét érintő kérdésre is (közlekedés, munkaképesség, a „gyógyulás” időtartama, gépjárművezetés stb.).
Fontos tudatosítani, hogy az amputációs műtét hosszú távon nem rontja a helyzetet, hanem általában jobb viszonyokat hoz létre.
Az amputációs műtét
Amputáció végezhető altatásban vagy – az alsó végtagok esetében – gerinccsatornába adott, epidurális érzéstelenítéssel. Ez utóbbi esetben a beteg éber, de fájdalmat a műtét során nem érez. A végtag eltávolítása után a sebet varrással vagy kapcsokkal zárják össze.
Amputációs műtét után
A műtétet követő néhány napban a seb a legtöbb esetben fájdalmas, a fájdalmat gyógyszerekkel lehet csillapítani. Előfordulhat fájdalomérzet a már nem létező végtagban (fantomfájdalom), ami egyes esetekben hosszan elhúzódhat, így külön kezelést igényel. A fantomfájdalmak azonban legtöbbször nem jelentősek, és egy-két nap elteltével elmúlnak.
Az amputáció esetleges szövődményei
Gyakori eset, hogy az amputációt követően a csonkolt végtag mozgathatósága beszűkül. Ezt az érintett végtag célzott mozgatásával, gyakori pozícióváltással előzik meg. További, műtét utáni teendő a trombózis, illetve az embólia veszélyének megakadályozása. Ennek érdekében a beteg véralvadásgátlót kap. A mielőbb megkezdett gyógytorna is sokat segít.
Előfordulhat, hogy az amputációt csonködéma követi. Ennek kialakulása a csonk rugalmas pólyázásával előzhető meg. Problémát okozhat még az úgynevezett felfekvés (dekubitusz), ami annak következtében jöhet létre, ha a beteg túl hosszú ideig pozícióváltás nélkül fekszik. A mielőbb megkezdett rehabilitáció, illetve gyógytorna ezt is megakadályozhatja. A műtét további, esetleges, ám ritka következményei lehetnek a különféle (seb)fertőzések, a szívroham és a tüdőgyulladás is.
A már említett és ajánlottan minél előbb megindított rehabilitáció végső célja, hogy a beteg mielőbb visszatérhessen a hétköznapi életbe, esetenként megtanulja, hogy az amputációt követően miként tudja korábbi feladatait, munkáját a megváltozott körülmények között elvégezni.
Művégtag használata
Az amputációt követően egyes esetekben szóba jöhetnek különféle művégtagok (protézis). Ezek használata csak megfelelő fizikai-egészségi alkalmasság mellett lehetséges – ráadásul a protézissel való aktív élet csak hosszú tanulás, gyakorlás árán sajátítható el.
