Az orthopoxvírusok a poxvírusok (Poxviridae) víruscsaládjába tartoznak, amelyek emberek és állatok megbetegítéséért is felelősek. A kettős szálú DNS örökítőanyagot tartalmazó orthopoxvírusok legjelentősebb képviselői a variola-, a vaccinia-, a majomhimlő és a tehénhimlő vírusa.
Történelmi jelentőségű a napjainkra már az egész Földön felszámolt (eradikált), a variola vírus által okozott fekete himlő, amely a XX. századig jelentős járványokat okozott. Laboratóriumokban azonban továbbra is fellelhetőek egyes törzsei.
Variola vírus
A magas fertőzőképességű fekete himlő (Variola vera vírus által okozott kórkép) magas halálozással járó légúti megbetegedés volt, amely a nyirokcsomókat, a máj, az agy, a csontvelő és a tüdő egyes immunsejtjeit (retikuloendotéliális rendszer) és generalizált (egész szervezetre kiterjedő) formájában a szájüreg, a felső légutak nyálkahártyáját és a bőrt is érintette.
A bőrön kiütések jelentek meg, amelyeken keresztül a vírus a külvilágba jutott. A bőrkiütéseken bakteriális felülfertőzés alakulhatott ki, ami a bőr elhalásához és heges gyógyulásához vezethetett. A fekete himlő védőoltással történő eradikálása a fertőző betegségek elleni küzdelem egyik legnagyobb eredménye a történelem során.
Vaccinia vírus
A vaccinia vírus elnevezése a tehénből származó készítményre utal, melyet a fekete himlő megelőzésére használtak. Az orthopoxvírusok közötti rokonság (antigén rokonság) miatt volt lehetséges, hogy a vaccinia vírussal történő fertőzést követően életre szóló védettség alakuljon ki a variola vírus ellen is (hasonló, mint a fekete himlőből való felgyógyulás után).
A vaccinia vírust bőrsérülésen keresztül juttatták a szervezetbe, és a jellegzetes himlőkiütés is a vírus szervezetbe való bejutása helyén jelent meg.
Majomhimlő
A fertőzés a főemlősök között endémiás, de a rágcsálóknak is gazdaszerepük van a terjedésében. Az emberi fertőzés kialakulásának valószínűsége csekély, azonban az egzotikus állatok háziasítása és preparálása következtében előfordulhat.
Járványügyi jelentőséggel bír a fertőzés elkülönítése a fekete himlőtől, hiszen a tünetek hasonlóak mindkét megbetegedés esetén. A betegség oltatlan személyeknél akár halálos kimenetelű is lehet. Ritka esetben emberről emberre is terjedhet, ehhez azonban szoros testi kontaktus, jellemzően szexuális érintkezés szükséges.
Lásd még: Majomhimlő
Tehénhimlő
A vírus a szarvasmarhák tőgyének fertőzését okozza. A fertőzés helyén elhaló (nekrotizáló), gennyel telt hólyag fejlődik, melyhez láz és nyirokcsomó-megnagyobbodás is társulhat.
Vírusfertőzés azonosítása
A pontos diagnózis felállításához a tünetek mellett a bőrelváltozásból vett minta laboratóriumi vizsgálata szükséges (direkt elektronmikroszkópos vizsgálat, tenyésztés embrionált tojásban, PCR- és ellenanyag-vizsgálat).