A paracoccidiomycosis a Paracoccidioides brasiliensis nevű élesztőgomba által okozott, kezelés nélkül fokozatosan romló (progrediáló) fertőzés, amely a tüdőt, a bőrt, a nyálkahártyákat, a nyirokcsomókat és a belső szerveket érinti. A legjellemzőbb tünetek között a bőrfekélyek, a nyirokcsomógyulladás és a hasi szervek érintettsége miatt jelentkező hasfájás említendők.
A fertőzés Dél- és Közép-Amerika egyes területein jelentkezik leggyakrabban, és jellemzően a 20-50 év közötti férfiakat érinti; különösen nagy kockázattal alakul ki a kolumbiai-, venezuelai- és brazíliai kávétermesztők körében. Dél-Amerikában megközelítőleg 10 millió ember fertőzött.
A P. brasiliensis gomba természetes előfordulási helye nem ismert pontosan, a feltételezések szerint a talajban lévő flóra és fauna alkotórésze, a fertőzés pedig a spórák belélegzésével alakul ki, amelyek invazív élesztőgombává alakulnak a tüdőkben. A P. brasiliensis gombafertőzés a véráram és a nyirokrendszer révén távolabbi szervekbe is átterjedhet.
A paracoccidiomycosis főbb tünetek
A P. brasiliensis élesztőgomba spóráinak belélegzését követően a kórokozó többnyire tünetmentes formában telepszik meg a tüdőkben. Amennyiben mégis jelentkeznek tünetek, akkor a fertőzés általában akut kezdetű tüdőgyulladás formájában mutatkozik meg, amely spontán gyógyulhat.
A súlyosabb lefolyású, tüneteket mutató fertőzés azonban krónikus formát és progresszív (egyre romló) jelleget is ölthet, de a fertőzés általában nem életveszélyes.
A fertőzés három formája különíthető el a megjelenés alapján, illetve kialakulhat a háromféle megjelenés kombinált formája is.
Bőr- és nyálkahártyákat érintő (mucocutan) forma: leggyakrabban az arcon jelentkezik, főként az orr és a száj bőr- és nyálkahártyafelületeinek határán. Ebben a formában az élesztőgomba számtalan apró, pontszerű bőreltérésként mutatkozik meg, melyek idővel fekélyekké alakulnak. A környező nyirokcsomók megnagyobbodnak és az elpusztult szöveti váladék a bőrfelszínre törhet.
Nyirokrendszert érintő (lymphaticus) forma: a nyaki, a kulcscsont feletti és a hónalji nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodásával jár.
Belső szerveket érintő, zsigeri (visceralis) forma: jellemzően helyi nyálkahártyasérülések (léziók) alakulnak ki a belső szervekben, melyek az érintett szervek (máj, lép, hasi nyirokcsomók) megnagyobbodását okozzák, illetve hasi fájdalmat váltanak ki.
A fertőzés jelentkezhet továbbá akut/szubakut formában, amely általában a 30 év alattiakat érinti és szétterjedt (disszeminált) formában mutatkozik (nyirokcsomók, máj, lép és csontvelő érintettsége), vagy krónikus formában a fertőzés reaktiválódásával jön létre, ami idült tüdőbetegséget okozhat, és a tüdő hegesedésével (tüdőfibrózis), illetve tágulatával (emfizéma), valamint emfizémás bullák (buborékok) megjelenésével járhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a tüdőgyulladás általános tünetei jelentkeznek, vagy a fenti specifikus bőrtünetek és belszervi panaszok jelennek meg, vegye fel a kapcsolatot háziorvosával.
Számoljon be orvosának arról, ha fertőzött területen járt, vagy ha egyéb okból fennáll a gombafertőzés gyanúja.
A paracoccidiomycosis diagnosztizálása
A diagnózis a fertőzés okozta tünetek értékelésén, valamint a mikroszkópos vizsgálati eredményeken alapul. A mikroszkópos vizsgálat alapját a mikrobiológiai tenyésztés és a szövettani mintavétel képezi.
A paracoccidiomycosis kezelése
A kezelés során egyes gombaellenes készítmények, az „azolok” általában hatékonynak bizonyulnak, ami általában szájon át adott gyógyszeres kezelést jelent. A ritka, de súlyos formákban jellemzően intravénás amphotericin B kezelést alkalmaznak.
Néhány országban szulfonamid tartalmú készítményt is széles körben használnak a fertőzés megfékezésére, mivel olcsó és meggátolja az élesztőgomba növekedését, illetve csökkenti a gombatelepek és a szervi érintettség mértékét is. Magát a fertőzést azonban nem gyógyítja, ezért akár öt éven keresztül is alkalmazni kell a gyógyszert.
Kapcsolódó tartalom:
