A ganglion egy gyakran előforduló, jóindulatú ciszta, mely általában kézen és csuklón jelenik meg, de előfordulhat lábon, bokán és térden is. Pontos oka bizonytalan, ám kialakulását általában kisebb trauma előzi meg, melynek következtében az ízülettok vagy ínhüvely apró sérülést szenved, helyén tömlőszerű kitüremkedés alakul ki.
A ganglion általában panaszokat nem okoz, de előfordulhat miatta többek között zsibbadás, fájdalom, valamint izomgyengeség is. Mérete erősen változó, terhelés hatására növekedhet, ám idővel akár spontán vissza is húzódhat. A duzzanat okozta esetleges kellemetlenségeket lecsapolással, illetve újraképződését műtéttel – a ciszta kimetszésével – szüntetik meg.
A ganglionciszták kialakulásának oka
A ganglion folyadékot tartalmazó duzzanat, mely általában az ízületek közelében vagy ínhüvelyek mentén képződik, nagy megerőltetést, ínhüvelygyulladást, porckopást vagy sérülést követően. Az ínhüvelyek savós hártyája ízületi nedvet termel a benne csúszkáló inak számára. Amikor valamilyen ok miatt – túlterhelés, gyulladás – több folyadék termelődik, fokozódik a nyomás az ínhüvelyben, ami az ínhüvelyt a leggyengébb pontján kiboltosíthatja. Ezt a kiboltosulást nevezzük ganglionnak. A ganglion jóindulatú elváltozás, nagysága a borsótól a golflabda méretéig terjedhet, de előfordul, hogy szemmel nem is látható.
Az esetek egy részében magától is visszahúzódhat, illetve csökkenhet a fájdalom, ha a kiváltó ok megszűnik, de jellemzőbb, hogy a dudor megmarad, és a benne lévő folyadék megkocsonyásodik.
A ganglionciszták tünetei
A ganglionok többsége nem okoz tüneteket, de ha terhelés éri az érintett területet, a falának feszülése, valamint a környező idegek nyomása miatt fájdalmat okozhat.
Jellemző tünetei:
- fájdalom vagy bizsergés,
- feszülésérzés,
- izomgyengeség,
- duzzanat növekedése terhelést követően,
- ízület mozgásának korlátozása.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a duzzanat esztétikailag zavaró, vagy ha erős fájdalmat, esetleg mozgáskorlátozottságot okoz, javasolt a sebészi úton történő eltávolítása – ilyenkor ortopéd szakorvoshoz kell fordulni.
A ganglion diagnózisa
A diagnózist ortopéd szakorvos állapítja meg a ganglion elhelyezkedése, alakja és tapintása alapján, mely jellemzően elegendő a diagnózis felállításához. Kérhet ultrahangvizsgálatot a duzzanat belsejének elemzéséhez (szilárd vagy folyadékkal töltött), esetleg MRI-vizsgálatot a nem látható ciszták felderítésére.
A ganglion kezelése, műtéte
A ganglion kezelése csak akkor szükséges, ha a dudor fájdalmat okoz vagy megnehezíti az érintett testrész mozgatását.
A kisebb panaszokat nyugalomba helyezéssel, rögzítők alkalmazásával, borogatással, jegeléssel, fájdalomcsillapító- és gyulladásgátló gyógyszerekkel lehet csökkenteni.
Az orvos javasolhatja a duzzanatban lévő folyadék leszívását is, ami fájdalommentes eljárás. Az így kezelt ganglionciszták egy része viszont újraképződik.
Ha a kezelések nem hoznak eredményt, javasolt a ciszta sebészi eltávolítása. Az időben végzett ganglionműtétek esetében a ciszta jellemzően maradéktalanul eltűnik, és nem alakul ki ismételten ezen a területen. A műtétet általában egynapos sebészeten végzik, helyi vagy vezetéses érzéstelenítésben. Az érzéstelenítést követően a sebész elválasztja a gangliont a közeli inaktól, idegektől és erektől.
A ganglionműtét lehetséges szövődményei
Mint minden orvosi beavatkozásnak, a ganglionműtétnek is lehetnek szövődményei, melyek többségében rövid ideig tartanak, nem súlyosak és jól kezelhetők. Kis számban, de előfordul, hogy a műtétet követően továbbra is fájdalmas és merev marad az érintett ízület.
A műtéti beavatkozás lehetséges szövődményei:
- utóvérzés,
- hegesedés a bőrön,
- a műtéti seb elfertőződése,
- a heg duzzanatának, érzékenységének fennmaradása (egyénenként különböző mértékben),
- ér- és idegkárosodás.
Ganglionműtét utáni teendők
A ganglionműtétet rövid ideig tartó megfigyelés követi a hazamenetel előtt. Fájdalomcsillapításra általában nincs szükség, a varratokat egy-két hét elteltével szokták eltávolítani. Csuklótáji ganglion eltávolítása után csuklórögzítő viselését ajánlják.
Javasolt a rendszeres, fizikailag nem megterhelő testmozgás, ami elősegíti a normál életvitelhez való mielőbbi visszatérést. A mozgásprogram elkezdése előtt a műtétet végző szakorvostól vagy háziorvostól lehet tanácsot kérni.
