Az asztigmia egy gyakran előforduló látási rendellenesség, melyet a szemlencse vagy a szaruhártya ívének hibája okoz. Lencsés asztigmia esetében a szemlencse tér el a normál alaktól, míg a szaruhártya asztigmia esetében a szaruhártya görbülete szabálytalan, ezért a szemnek nem csak egy fókuszpontja van. Mindkét típusú elváltozás megváltoztatja a fény útját (törését) a retinába, ami homályos vagy torz látást okoz. Az asztigmia gyakran rövidlátással vagy távollátással együtt fordul elő.
Az asztigmia kialakulásának okai
Az asztigmia bárkinél előfordulhat. Kialakulásának oka nem ismert, gyakran születéskori rendellenesség, de később is kialakulhat, illetve előfordulhat a szemsérülés vagy szemműtét után is. Tévhit viszont, hogy a félhomályban való olvasástól, vagy közelről történő tévénézéstől alakul ki.
Az asztigmatizmus kialakulásának kockázata magasabb lehet az alábbiak fennállása esetén:
- asztigmatizmus vagy más szembetegségek családi előfordulása (például keratoconus, a szaruhártya degenerációja),
- a szaruhártya hegesedése vagy elvékonyodása,
- túlzott rövidlátás, ami homályos távoli látást hoz létre,
- túlzott távollátás, ami homályos közeli látást hoz létre,
- szemműtétek (pl. szürkehályogműtét).
Az asztigmai tünetei
Az asztigmia tünetei személyenként eltérő mértékűek lehetnek, sőt vannak, akiknél egyáltalán nem jelentkeznek. A panaszok megjelenhetnek távol- és közellátáskor is, de az olvasás, a tévénézés vagy egyéb vizuális feladatok a legmegerőltetőbbek az érintettek számára.
Az asztigmia tünetei a következők lehetnek:
- homályos vagy torz látás közelre és távolra egyaránt,
- látási nehézség éjszaka vagy sötétben,
- a szem gyors elfáradása,
- kancsalság, hunyorgás,
- szemirritáció,
- fejfájás,
- kettőslátás,
- nehézség a hasonló alakú számok, betűk megkülönböztetésénél.
A tünetek némelyikét más egészségügyi vagy látási problémák is okozhatják. Felismerését nehezítheti, hogy gyakran csak az egyik szem asztigmiás, a másik viszont tökéletesen jó, ilyenkor az érintett szem szerepét átveszi az egészséges szem, az asztigmiás szem pedig tompalátóvá válik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az asztigmia tüneteivel optometristához vagy szemészorvoshoz érdemes fordulni. Az optometrista fő feladata a szemfénytörési hibának megállapítása és a szükséges korrekció meghatározása megfelelő lencsékkel (vagyis szemüveg felírása), a szemészorvos a látásproblémák és szembetegségek orvosi és műtéti kezelését végzi.
Az asztigmia diagnosztizálása
Az optometrista vagy a szemész többféle szemészeti vizsgálati módszer együttes alkalmazásával diagnosztizálja az asztigmiát:
- Látásélesség-értékelési teszt: a táblán lévő számokat egy adott távolságból kell elolvasni, a számok egyre kisebbek.
- A fénytörés vizsgálata: szemüveg próbalencsék használatával, vagy egy optikai fénytörő készülék (automata refraktométer) segítségével határozza meg az orvos szem fénytörését.
- Keratometria: a szaruhártya görbületének mérésére szolgáló számítógépes módszer.
Az asztigmia kezelése
Az asztigmia mértékét ugyanúgy dioptriában – cilinder dioptriában – adják meg, mint a rövidlátás vagy a távollátás esetében. Az asztigmatizmus enyhe esetei nem igényelnek kezelést.
Kezelési módok a súlyosabb esetekben:
- Szemüveg vagy kontaktlencse használata.
- Ortokeratológia kezelés – a szaruhártya szabálytalan görbületét merev éjszakai kontaktlencsével korrigálják, ami hatására éleslátás alakul ki napközben.
- Lézeres szemműtét, ami véglegesen helyreállíthatja a látást.
Minden műtét magában hordoz bizonyos kockázatot, ezért az előnyöket és hátrányokat érdemes megbeszélni a szemészorvossal.
Az asztigmia megelőzése
Az asztigmia kialakulásának megakadályozására jelenleg nincs ismert módszer.
Asztigmia a gyermekkorban
1 éves kor alatt nagyon gyakori az asztigmia, mely az esetek többségében a gyermek fejlődésével elmúlik. 2 éves kor után viszont már ritkán növik ki a gyerekek. Az asztigmia mértéke idővel változhat, ezért félévenként ajánlatos a gyermekeket szemészeti kontrollra vinni. A megfelelő időben történő gyermekszemészeti szűréssel az asztigmia felismerhető és kezelhető.
