Az epidurális érzéstelenítés rendkívül hatékony érzéstelenítési és fájdalomcsillapítási módszer, melyet leginkább műtétek során, szülés alatt, illetve krónikus fájdalmak enyhítésére alkalmaznak. Az eljárás során, egy kanülön keresztül gyógyszert juttatnak az epidurális (a gerincvelőt határoló) térbe.
Az epidurális fájdalomcsillapítás alkalmazása
Az epidurális érzéstelenítés fő alkalmazási területe a szülési fájdalmak csillapítása, a műtéti érzéstelenítés – különösen az alsó végtagokat, medencét, alhasi szerveket, a mellkast érintő beavatkozások esetén –, valamint krónikus fájdalmak enyhítése (daganatos betegségek, különböző neurológiai rendellenességek).
A testben keletkező fájdalomingereket érzőidegek szállítják a gerincvelőbe, ahonnan az idegpályák közvetítésével az agyba jutnak. A gerincvelő a csigolyák által alkotott csontos gerinccsatornában helyezkedik el és kemény agy-gerinchártya (dura mater) határolja. Az ezt körülvevő – zsírszövetet és vénákat tartalmazó – terület az epidurális tér. Az epidurális fájdalomcsillapítás során ide hatolnak be egy speciális tűvel, majd egy műanyag csövön – kanülön – keresztül fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszereket adagolnak. A gyógyszerek a gerincvelőbe lépő érzőidegekbe jutnak, ahol kifejtik hatásukat.
Epidurális fájdalomcsillapítás nem javasolt az alábbiak esetén:
- gyógyszerérzékenység (pl. lidokain),
- vérzékenységgel járó véralvadási zavarok,
- gyulladásos elváltozás az injekció beadásának területén,
- bőrfertőzés,
- emelkedett koponyaűri nyomás,
- bizonyos szívbetegségek,
- súlyos vérzés,
- kiszáradás,
- magas vérnyomás,
- bizonyos neurológiai betegségek,
- előre látható technikai problémák (pl. nagyfokú elhízás).
Az epidurális érzéstelenítés menete
A beteg ülő, vagy oldalt fekvő helyzetében az aneszteziológus-szakorvos megkeresi a megfelelő csigolyák közti rést, az alsó gerincszakasz középvonalában. A terület fertőtlenítése, és helyi érzéstelenítő injekció beadása után speciális tűt szúrnak az epidurális térbe, melybe kanült vezetnek, majd a tűt eltávolítják, a kanült pedig a háthoz rögzítik. A kanül helyzetének ellenőrzését követően kezdődhet a gyógyszerek adagolása. Az epidurális injekció beadása – az előkészületekkel együtt – mintegy 20-30 percet vesz igénybe.
Az epidurális injekció szövődményei
Mint minden orvosi beavatkozásnak, az epidurális fájdalomcsillapításnak is lehetnek szövődményei, de súlyos következmények nagyon ritkán fordulnak elő. A szúrás helyén jelentkező hátfájdalom ártalmatlan, rövid időn belül spontán szűnik.
- Az epidurálisan adott gyógyszerek hatással vannak a vegetatív idegrendszerre is, ami egyes betegeknél vérnyomáseséshez, lassú szívveréshez vezethet. Következtében felléphet: szédülés, hányinger, rossz közérzet.
- Az injekció beadásánál az agy-gerincvelői burok véletlenszerű megsértése fejfájást idézhet elő, ami megfelelő kezeléssel megszüntethető.
- Ha a kanül az epidurális térben vénába kerül, a beadott gyógyszer túladagolási tüneteket – szájzsibbadás, görcsök, eszméletvesztés – okozhat.
- Allergiás tünetek (a beteg előtt nem ismert gyógyszerallergia miatt).
- Neurológiai tünetek: zsibbadás, érzéketlenség, mozgás zavara (rendkívül ritka).
- Idegkárosodás: alsó végtagi bénulás, a vizelet- és székletürítés szabályzásának képtelensége (elenyésző számban fordul elő).
Az epidurális érzéstelenítés előnye:
- Teljes fájdalommentességet biztosít;
- beadását nem követi az érzéstelenítésekre általánosságban jellemző kábultság;
- a beteg állapota, közérzete a beavatkozás után rövid időn belül helyreáll;
- egyféle gyógyszer alkalmazását igényli (kisebb az esélye az esetleges gyógyszer-kölcsönhatásoknak).
Az epidurális érzéstelenítés hátránya:
- Hatása viszonylag lassan következik be, ezért sürgős vagy rövid ideig tartó beavatkozásoknál nem alkalmazható.
- Az érzéstelenítés beadását követően a vizelési inger is megszűnhet, így a hólyag túlfeszülésének elkerülésére, katéter felvezetése válhat szükségessé.
