A szülés normál esetben a terhesség 37–42. hetében indul meg. A betöltött 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után pedig túlhordásról beszélünk.
A koraszülésnek számos veszélye van. A koraszülött babák nemcsak kisebbek, de a szervezetük is éretlenebb, mint a betöltött 37. hét után született újszülöttek esetében. A koraszülés bárkinél előfordulhat, de azon terheseknél nagyobb az esélye, akiknél fennáll valamilyen rizikófaktor, vagy már volt korábban koraszülésük.
Magyarországon a gyermekek 8-9%-a koraszülött (minden 10 újszülött közül 1 koraszülött). Általában elmondható, hogy a fejlett országokban a koraszülés előfordulása az elmúlt 20 évben változatlan. Magyarországon a minden előjel nélküli koraszülés egyre kevesebb, köszönhetően az orvostudomány és a technika fejlődésének.
A koraszülés előjelei
A koraszülés spontán kezdődik, és ugyanúgy jelentkezik, mint a normál szülés. Az alábbi jelek esetén (amennyiben a 37. terhességi hét előtt fordulnak elő) koraszülésre kell gondolni:
- a méh rendszeres összehúzódása,
- a méhnyaknál található nyákdugó távozása,
- magzatvízfolyás,
- enyhe hüvelyi vérzés,
- székelési, illetve vizelési inger,
- tompa deréktáji, illetve medencefájdalom, amely a comb irányába kisugárzik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a koraszülés jelei észlelhetők, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt! A mentő kiérkezéséig kerülni kell a fizikai terhelést.
A koraszülés kiváltó okai
Az esetek mintegy 50%-ában nincs azonosítható ok, a koraszülés spontán bekövetkezhet.
Az alábbi tényezők fokozottan emelik a koraszülés kockázatát:
- megelőző koraszülés: a koraszülések ismétlődési kockázata akár 50%-is lehet;
- korábbi spontán vagy művi vetélés (művi abortusz);
- méh rendellenességei: a méh szerkezete, helyzete és a méhlepény tapadása eltér a szabályostól, például fejlődési rendellenesség vagy korábbi beavatkozás miatt;
- méhszáj-elégtelenség;
- dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás: a függőséget okozó szerek gyakori fogyasztása szintén fokozza az idő előtti szülés megindulásának rizikóját;
- stressz, lelki tényezők;
- anyai társbetegségek: belgyógyászati és pszichiátriai betegségek befolyásolhatják a magzat fejlődését és a koraszülés kockázatát;
- anyai fogágybetegség (parodontitis);
- fertőzések: az anya felől bekövetkező fertőzések fokozzák a koraszülés kockázatát (például nemi úton szerzett fertőzések, hüvelyi vagy húgyúti fertőzések).
Egyes terhességgel összefüggő állapotok szintén vezethetnek koraszüléshez. Ezek lehetnek például:
- magzat fejlődési rendellenességei,
- ikerterhesség,
- méhlepény-rendellenesség,
- fokozott méhfalfeszülés,
- terhességi toxémia (praeeclampsia).
A koraszülés lehetséges szövődményei
A koraszülés következtében az újszülöttek egy részénél maradandó károsodások alakulhatnak ki, mivel idő előtt, még bizonyos mértékben fejletlen állapotban jönnek a világra. Ennek számos hosszú és rövid távú hatása lehet.
Rövid távon az egyik leggyakoribb probléma az újszülöttkori légzési distressz szindróma (IRDS), ami a légutak fejletlen állapota miatt alakul ki. Ezenkívül a koraszülöttek keringési rendszere, hőszabályozása, immunrendszere és anyagcseréje szintén fejletlen, ami megnehezíti alkalmazkodásukat a méhen kívül élethez.
A koraszülötteknél hosszabb távon is maradhatnak egészségi szövődmények:
- idegrendszeri problémák,
- látás-, illetve hallászavarok,
- személyiség- és tanulási zavarok,
- mozgáskoordinációs zavarok,
- alkalmazkodási nehézségek,
- szív- és érrendszeri megbetegedések.
A koraszülés diagnosztizálása
Fenyegető koraszülés esetén a kórtörténet felvételét követően számos vizsgálatot rendelhetnek el a koraszülés kivizsgálása céljából.
- Fizikális vizsgálat: a koraszülés fizikálisan észlelhető jeleit vizsgálják.
- Vérvétel: tűszúrással vért vesznek. A vérmintából különféle vizsgálatokat végeznek el, kiszűrve a terhességi toxémiát. Szükség esetén kiegészítik vizeletvizsgálattal.
- Hüvelyi vizsgálatok: hüvelyi úton meggyőzödnek a magzatburok állapotáról, illetve fertőzés lehetőségéről.
- Nőgyógyászati ultrahangvizsgálat: hanghullámok segítségével felvételt készítenek a magzatról és a méhről. Külső (hasfalon keresztül) és belső (hüvelyi) módon végezhetik el.
- Kardiotokográfia (CTG): a magzat pulzusának és a méh összehúzódásának papírszalagon történő rögzítése.
- Magzati fibronectin meghatározása (foetalis fibronectin, fFN): a hüvelyváladékból mintát vesznek. Ez az úgynevezett fibronectin a méhlepény és a terhes méh fala között található. Mintavételt követően 99,2% biztonsággal megállapítható a koraszülés veszélye.
Az elvégzett vizsgálatok után a kezelőorvos értékeli a kapott eredményeket, és kiválasztja a legjobb kezelési módot.
A koraszülés kezelése
A rendelkezésre álló kezelési módok közül egyik sem a koraszülés okát, hanem annak tüneteit kezeli. Magas rizikófaktorú terhesek esetében javasolt a minél előbbi ágynyugalom, a mérsékelt fizikai aktivitás és a nemi aktusok kerülése.
Koraszülés esetén elsődlegesen gyógyszeres kezelés (tokolitikum) jön szóba. Ennek célja a méhösszehúzódások csökkentése, valamint megszüntetése. Alkalmazhatnak antibiotikumot is megelőző céllal. A 35. terhességi hét előtt ún. szteroidprofilaxis is szükséges az újszülöttkori légzési distressz szindróma (IRDS) megelőzése céljából.
Előrehaladott állapot esetén már megindult koraszülésről van szó. Ilyenkor a koraszülés kíméletes vezetése és a magzat védelme a cél. A szülésnél minden esetben jelen van az újszülöttek ellátására specializálódott szakorvos (neonatológus). A szülés után a koraszülöttet intenzív terápiás osztályon gondozzák.
A koraszülés megelőzése
Kifejezett és tökéletes megelőzési mód még nem áll rendelkezésre a koraszülés megelőzésére. A legfontosabb, hogy a várandós nő rendszeresen részt vegyen a várandósgondozáson, mivel ott időben felismerhetők a rizikótényezők és a veszélyt jelentő állapotok.
Továbbá az alábbi szempontok betartásával jelentősen csökkenthető a koraszülés kialakulásának kockázata:
- a dohányzás abbahagyása,
- a társbetegségek rendszeres kontrollvizsgálata,
- fertőzések megelőzése és kezelése,
- a kezelőorvos által javasolt kezelés pontos követése.
