A csontdaganatok a csontokat alkotó különféle szövetekből kiinduló daganatok. Lehetnek rosszindulatúak vagy jóindulatúak. A legtöbb csontdaganat jóindulatú. A jóindulatú daganatok nem terjednek át eredeti helyükről új helyre, nem adnak áttétet. A jóindulatú daganatok bármelyik csontban és a csont bármelyik részében kialakulhatnak. Általában a leggyakrabban érintett csontok egyben a legnagyobbak is: a combcsont, a sípcsont, a felkarcsont, a medence, a gerinc és a bordák.
Jóindulatú csontdaganatok leggyakrabban a 30 év alattiaknál fordulnak elő. Nagy részük gyermekekben alakul ki, mivel az ő csontvázuk még növekszik. Sok jóindulatú daganat nem növekszik tovább, amint a gyermek csontjainak hossznövekedése megáll. A csontok érése általában a lányoknál 14-16 éves kor között, a fiúknál pedig 16-19 éves kor között fejeződik be.
A rosszindulatú csontdaganatokról itt olvashat.
A jóindulatú csontdaganatok főbb típusai
A jóindulatú csontdaganatoknak számos típusa létezik, valamint vannak olyan betegségek és állapotok, amelyek hasonlítanak a csontdaganatokra. Bár ezek nem valódi csontdaganatok, sok esetben hasonló kezelést igényelnek, ezért ezeket is itt tárgyaljuk.
Osteoid osteoma
Az osteoid osteoma általában a test hosszú csontjaiban, például a combcsontban vagy a sípcsontban alakul ki. Bár az osteoid osteoma fájdalmat és kellemetlenséget okozhat, áttétet nem ad. Minden korosztályt érinthet, de gyakrabban fordul elő gyermekeknél és fiatal felnőtteknél. Az osteoid osteoma általában 1,5 cm-nél kisebb és nem növekszik. Azonban reaktív csontot képezhet maga körül. Emellett egy új típusú, rendellenes csontszövetet (osteoid) is termel.
Az osteoid osteoma tompa, mérsékelt intenzitású fájdalmat okoz, mely súlyosbodhat és erősödhet – különösen éjszaka. A fájdalom általában nem függ össze a fizikai aktivitással. Egyes esetekben a beteg évekig szenvedhet az osteoid osteoma okozta zavaró fájdalomtól, mielőtt orvoshoz fordulna. A daganat elhelyezkedésétől függően duzzanat is jelentkezhet.
Osteoblastoma
Az osteoblastoma viszonylag ritka, gyakran a gerinc, valamint a végtagok csontjaiban alakul ki. Leggyakrabban a serdülőket és a fiatal felnőtteket érinti. A daganat jellemzően 10 és 30 éves kor között jelenik meg, és kétszer olyan gyakran fordul elő férfiaknál, mint nőknél.
Az osteoblastoma lassan növekszik, miközben elpusztítja a normális, egészséges csontot, és egy új típusú, rendellenes csontszövetet (osteoidot) termel. Ez az osteoid csontszövet a normál csont körül épül fel. Mivel az osteoid csont gyengébb, mint a normál csont, a daganatot körülvevő terület törésveszélyesebbé válik. Az osteoblastoma által meggyengített csont így már egy kisebb sérülés esetén is eltörhet.
Bár az osteoblastoma jóindulatú daganatnak számít, nagyon ritka esetekben előfordul, hogy rosszindulatú daganattá alakul át. A láb- vagy karcsontokban kialakuló daganatok leggyakoribb tünete az enyhe fájdalom és a duzzanat. Az osteoblastomák egy része azonban a gerincben alakul ki. A gerinc daganatai gyakran okoznak hátfájást, ezenkívül az idegekre is nyomást gyakorolhatnak. Ha ez megtörténik, a betegeknél általában neurológiai tünetek jelentkeznek az alsó végtagon, például zsibbadás, gyengeség vagy fájdalom. A gerinc osteoblastomája izomgörcsöt is okozhat, ami a gerinc oldalirányú görbületét eredményezheti (gerincferdülés). Szerencsére ez a görbület általában megszűnik, miután az osteoblastomát eltávolították.
Osteochondroma
Az osteochondroma gyermek- vagy serdülőkorban alakul ki, leggyakrabban 10 és 30 éves kor között diagnosztizálják. Lényegében egy rendellenes kinövés, amely a csont felszínén, a növekedési lemez (epifízis lemez) közelében alakul ki. A növekedési lemez a gyermekek hosszú csontjainak vége közelében található, fejlődő porcszövetből álló terület. A csont növekedése a növekedési lemeznek köszönhető, és amikor a kamasz csontváza eléri az érettséget, a növekedési lemezek szilárd csonttá keményednek. Az osteochondroma csont- és porcszövetből áll. Ahogy a gyermek nő, az osteochondroma is nőhet. Amint a csontváz érése befejeződik, az osteochondroma sem nő tovább általában. Megjelenhet szoliter daganatként (csak egy helyen alakul ki) vagy multiplex (több helyen megjelenő) formában is.
Sok esetben nem okoz semmilyen tünetet, vagy a tünetek jóval a daganatok kialakulása után jelentkeznek. Jellemző a fájdalmatlan dudor az ízületek közelében, a fizikai aktivitásra jelentkező fájdalom, a zsibbadás vagy bizsergésérzés a végtagon, illetve ritkán a végtag színének megváltozása, a pulzus csökkenése. Ha a daganat szára letörik, területén azonnali duzzanat és fájdalom jelentkezik.
Enchondroma (Chondroma)
Az enchondroma egy olyan jóindulatú daganat, amely a csontok belsejében található porcból indul ki. Az enchondromák ritkán okoznak fájdalmat vagy egyéb tüneteket, ezért a legtöbbjüket véletlenül diagnosztizálják, amikor más okból kifolyólag készül röntgenfelvétel. Az enchondromák bármelyik korosztályt érinthetik, de leggyakrabban középkorú betegeknél fordulnak elő. Leginkább a kéz kis csontjaiban alakulnak ki. Valójában az enchondroma a kéz leggyakoribb csontdaganata. Az enchondromák a test hosszú csontjaiban is kialakulhatnak, például a combcsontban, a sípcsontban és a felkarcsontban. Ritkán több daganat is megjelenhet, például az Ollier-kór vagy a Maffucci-szindróma részeként. A szoliter enchondromák ritkán válnak rosszindulatúvá (chondrosarcoma), bár az Ollier-kórban és a Maffucci-szindrómában szenvedő betegeknél ennek esélye valamivel nagyobb.
A legtöbb esetben az enchondromák nem fájdalmasak és nem okoznak tüneteket. Ha azonban a daganatok a kezekben vagy a lábakban jelennek meg, vagy ha több elváltozás alakult ki, akkor a csont meggyengülhet és deformálódhat. Ez kóros csonttörésekhez vagy az érintett ujjak megnagyobbodásához vezethet.
Chondroblastoma
A chondroblastoma a test hosszú csontjainak végén, az ízületek közelében növekszik. Leggyakrabban a combcsont, a sípcsont vagy a felkarcsont végén alakul ki. Jellemzően gyermekeknél és fiatal felnőtteknél fordul elő. Kezeletlen esetben a növekvő daganat tönkreteheti a környező csontot, így a közeli ízület mozgatása fájdalmas lehet. A chondroblastoma azon kevés jóindulatú csontdaganatok egyike, amelyek képesek a tüdőben áttétet képezni.
Mivel a daganatok jellemzően az ízületek közelében találhatók, gyakran az ízületi fájdalom az, ami miatt orvoshoz fordul a beteg. Egyéb tünetként ízületi merevség, ízületi duzzanat, izomsorvadás, sántítás jelenhet meg.
Óriássejtes csontdaganat (Osteoclastoma)
A csont óriássejtes daganata leggyakrabban a combcsont alsó végén vagy a sípcsont felső végén, a térdízület közelében jelenik meg. Az óriássejtes daganatok általában fiatal felnőtteknél fordulnak elő, és nőknél valamivel gyakoribbak. Elég ritkák, évente egymillió emberből csak körülbelül egynél fedezik fel. Bár az óriássejtes daganatok nem rosszindulatúak, agresszívek és elpusztíthatják a környező csontot.
Chondromyxoid fibroma
A chondromyxoid fibroma (CMF) az egyik legritkább csontdaganat, az összes csontdaganat kevesebb, mint 1%-át teszi ki. Jóindulatú daganat, amely leggyakrabban idősebb gyermekeknél és 30 év alatti fiatal felnőtteknél jelentkezik. A chondromyxoid fibroma a csontvelőben található porcképző szövetből indul ki. Jellemzően az alsótest hosszú csontjainak, például a sípcsontnak vagy a combcsontnak a végén alakul ki. Megjelenhet még a lábfej csontjaiban és a medencecsontban is.
A chondromyxoid fibromában szenvedő emberek a daganat helyén egy dudort érezhetnek. A dudorhoz enyhe vagy erős fájdalom társulhat, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem jelentkezik fájdalom. Egyes esetekben nem tapintható dudor, csak fájdalom jelentkezik a daganat területén.
Nem ossificalódó fibroma (Metaphysealis fibrosus defectus)
A nem ossificalódó (csontosodó) fibroma (NOF) a leggyakoribb jóindulatú csontdaganat gyermekeknél. Becslések szerint a 20 év alattiak 30-40%-ánál előfordul, bár csak keveseknek vannak tünetei. Az állapot általában magától elmúlik, amikor a gyermek csontrendszere érett lesz. Leggyakrabban a combcsont és a sípcsont végén fordul elő.
Legtöbb esetben a betegség tünetmentes, sokszor a daganatot véletlenül fedezik fel. Néhány betegnél enyhe duzzanat és érzékenység jellemző az elváltozás felett. A betegek egy része állandó, tompa fájdalomról számol be. A fájdalom lehet a csontban keletkezett repedés (kóros törés) következménye is.
Fibrózus diszplázia
A fibrózus (rostos) diszplázia során a normális csont helyén kóros rostos kötőszövet alakul ki. Ahogy a rostos szövet növekszik és terjeszkedik, meggyengítheti a csontot - törést vagy deformációt okozva. A test bármelyik csontját érintheti, de leggyakrabban a combcsont, a sípcsont, a bordák, a koponya, a felkarcsont vagy a medence területén jelentkezik. Néhány esetben kevés vagy semmilyen tünet nem jelentkezik. Más esetekben azonban több csont is érintett, ilyenkor az állapot súlyosabb.
Csontciszta
A szoliter csontciszta (UBC) folyadékkal telt, csonton belüli üreg, amely elsősorban gyermekeknél és serdülőknél fordul elő. Bár bármelyik csontban kialakulhat, általában a hosszú csontokat – leggyakrabban a felkarcsontot és a combcsontot – érinti. A legtöbb esetben a csontciszták fájdalmatlanok, és gyakran véletlenül fedezik fel őket. Mivel a ciszták gyengíthetik a környező csontot, csonttörések előfordulhatnak.
Aneurizmás csontciszta
Az aneurizmás csontciszta (ABC) egy rendkívül destruktív jóindulatú csontdaganat. Többségük üreges, és folyadékkal vagy vérrel telt tömlőkkel, úgynevezett cisztákkal vannak kitöltve. Leggyakrabban a karban (felkarcsont), a lábban (sípcsont, szárkapocscsont, combcsont), a medencében és a gerincben találhatóak.
Az érintett csontban jelentkező fájdalom leggyakrabban az első tünet. Más betegeknél a csont olyan vékonnyá és törékennyé válik, hogy már minimális trauma esetén is eltörik. Ha nem kezelik, az ABC veszélyes lehet, különösen, ha a koponyacsontban vagy a gerincben található, mivel ebben az esetben a csonttörés során kritikus szervek sérülhetnek meg.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha az alábbi tüneteket tapasztalja, forduljon háziorvosához:
- tapintható duzzanat vagy csomó a csont felett;
- erősödő csontfájdalom, mely nyugalomban is megjelenhet;
- kisebb sérülés hatására kialakuló csonttörések.
A jóindulatú csontdaganatok diagnosztizálása
A tünetek kikérdezése és a teljes körű fizikális vizsgálat után orvosa valószínűleg képalkotó vizsgálatokat (röntgen, CT, MRI) rendel. Csontszcintigráfia, illetve csontbiopszia is szükségessé válhat.
A jóindulatú csontdaganatok kezelése
A jóindulatú csontdaganatok kezelése függ a daganat konkrét típusától, méretétől, elhelyezkedésétől, illetve a csontok szilárdságára gyakorolt hatásától.
Sok esetben kezelőorvosa csak megfigyelést és várakozást javasol. Más esetekben gyógyszeres kezelés, biopszia vagy a daganat műtéti eltávolítása jön szóba.
A legtöbb jóindulatú csontdaganat jól reagál a sebészi eltávolításra. A tumor kiújulásának valószínűsége alacsony - általában kevesebb, mint 5%. A sebész a daganat eltávolítása után ortopédiai eszközökkel vagy csontgrafttal stabilizálja a csontot. E technikák kombinációja lehetővé teszi, hogy a jóindulatú csontdaganatban szenvedő betegek, különösen a fiatalok, a kezelés után teljes életet élhessenek.
A csontdaganatok bizonyos típusainál más kezelések is alkalmazhatók. Az osteoid osteoma példál rádiófrekvenciás ablációval is kezelhető, ilyenkor a daganatot elektromos árammal hevítik és pusztítják el. Az aneurizmás csontciszták doxiciklin injekciósorozattal kezelhetők.
