A kóma elhúzódó tudattalan állapot, amikor a beteg agya nem működik megfelelően. Többféle mélységben jelentkezhet. A gyógyulás érdekében gyógyszeresen is kiváltható (mesterséges kóma), máskor betegség vagy sérülés következménye.
A kóma főbb tünetei
A kómában lévő beteg nincs tudatánál, nem reagál megfelelően a külvilágból érkező ingerekre, fényre, hangra, fájdalomra. Bizonyos esetekben megfigyelhetők izom- vagy végtagmozgások, amelyek általában nem céltudatosak. A műszeres vizsgálatok alacsony agyi aktivitást mutatnak, a beteg nem ébreszthető fel sem hang-, sem fizikai ingerekkel.
A kóma mélysége széles skálán írható le. A legfelszínesebb kómában a beteg szeme nyitva lehet, ásít, hangokat ad ki, de nem reagál megfelelő módon a külvilágra. A mélyebb fázisokban már nem jellemző a nyitott szem, a mozgás, a kiadott hangok sem. A kóma mélységétől függ, hogy a fizikai funkciók (a nyelési, köhögési reflextől a lélegzésig) mennyire működnek.
A kómában lévő beteg pupillája fényre nem reagál. A legmélyebb állapotban a beteg lélegeztetőgép segítségével tud csak lélegezni. Az úgynevezett perzisztens vegetatív állapotban (gyakran nevezik vigil vagy éber kómának is) az ébrenlét és alvás ciklusokban váltakozik; az éber fázisok során a beteg nyitja a szemét, és akár reagál is a fájdalomra, továbbá mozog, de ez a mozgás nem céltudatos.
Mikor forduljon orvoshoz?
A kóma orvosi beavatkozást igénylő állapot. Ha környezetében valaki elveszti az eszméletét, és külső ingerekre (pl. a szegycsont erős dörzsölése) nem reagál, nem ébreszthető, azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt!
A kóma kiváltó okai
A tudattalan állapotot előidézheti:
- traumás agysérülés,
- stroke,
- oxigénhiány az agyban (pl. encephalopathia),
- a központi idegrendszer (agy, gerincvelő) betegségei,
- egyes fertőzések (pl. agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás),
- drog, gyógyszer, alkohol túladagolása,
- mérgezés,
- rohamok,
- cukorbetegség (akár a túl magas, akár a túl alacsony cukorszint okozhat kómát),
- súlyos anyagcsere-betegségek, pl. krónikus májelégtelenség (májkóma).
Egyes baleseti sérülések után vagy pl. tartós lélegeztetés esetén előfordulhat, hogy a gyógyulás érdekében a beteget mesterségesen, kórházi körülmények között, tartósan nyugtatják (szedálják) és altatásban tartják. Az így kialakított állapot megkíméli a beteget az extrém fájdalmaktól, lehetővé teszi a tartós lélegeztetést és elősegíti az agy regenerációját.
A kóma lehetséges szövődményei
A kóma általában néhány hétig tart, a betegek felébrednek a kómából, egy részük viszont vegetatív állapotba kerülhet vagy akár meg is halhat. A felébredőknél is gyakori, hogy valamilyen átmeneti vagy maradandó károsodással térnek magukhoz. A kómában töltött időt további kezelés és rehabilitáció követi.
A hosszabb ideig kómában lévő beteget fenyegető veszélyek:
- felfekvések és fekélyek,
- vérrögképződés az alsó végtagokban,
- tüdőembólia,
- tüdőgyulladás,
- húgyúti fertőzések.
Az ápolás során a megfelelő folyadék- és táplálék-utánpótlásról is gondoskodni kell.
A kóma diagnosztizálása
A kóma diagnosztizálása során a fizikai vizsgálat és a környezettől származó információk lehetnek iránymutatók. Az orvos felméri a betegségre, sérülésre utaló jeleket, a megelőző tüneteket, az esetleges szerhasználatot vagy a gyógyszerszedési szokásokat. Kikérdezi a beteg környezetét arról is, hogy hogyan állt be ez az állapot (pl. hirtelen vagy fokozatosan alakult ki).
A fizikai vizsgálat során az orvos ellenőrzi a beteg mozgásait és reflexeit, illetve hogy a pupillák reagálnak-e a fényre. Esetleges sérülések nyomait keresi és megvizsgálja a légzést. Hangok, fizikai ingerek segítségével ellenőrzi az ébreszthetőséget.
Az orvos laborvizsgálatokat is kér: teljes vérkép, vese-, májértékek, pajzsmirigy és vércukor értékek. A vérvizsgálattal ellenőrzik az alkohol- és drogszinteket is. Az esetleges fertőzések kizárására lumbálpunkció segítségével kerülhet sor. Az érintett agyi területekről műszeres vizsgálatok: CT, MRI és EEG adnak felvilágosítást.
Glasgow-skála
A kóma súlyosságának meghatározásában fontos szerepe van a Glasgow Coma Skála-pontrendszernek (GCS), amely három területen vizsgálja a külső ingerekre adott reakciókat:
- szemnyitás (1-4 pont; 1 pont azt jelenti, hogy egyáltalán nem nyitja a szemét, 4 azt, hogy spontán nyitja),
- verbális válasz (1-5 pont; 1 pont esetén nincs válasz, 5 pont esetén éber és beszél), és
- akaratlagos mozgások (1-6 pont; 1 pont, ha nincs válasz, 6 pont, ha követi az utasításokat).
A legtöbb kómában lévő embernél a pontok összege 8 vagy annál kevesebb. Minél kisebb a szám, annál komolyabb agysérülésre utal, és annál kisebb a felépülés valószínűsége.
A kóma kezelése
A kóma kezelése két részre osztható. Elsősorban az állapotot kiváltó okot kezelik, pl. a cukorbetegség okozta kómában a vércukorszint beállításával, a fertőzések gyógyításával stb. Ezzel a további agykárosodás is megállítható.
Ha az ok gyógyítható, abban az esetben a beteg akár tökéletesen vissza is térhet ebből az állapotból. Ilyenkor az éberség visszanyerése fokozatosan történik, némi átmeneti zavartság várható.
Ha az agykárosodás egyes területeket véglegesen érintett, akkor tartós károsodások maradhatnak vissza.
Abban az esetben, ha a beteg nem hozható vissza a tudattalan állapotból, akkor a kóma mélységétől függően kell az állapotát fenntartani, a szövődményeket megelőzni. Általában szükség van mesterséges folyadékpótlásra, táplálásra, akár lélegeztetésre is.
Egyes szakértők szerint nem zárható ki, hogy a kómában fekvő beteg érzékel külső ingereket – hangokat, érintéseket, illatokat. Ezért, ha ilyen beteget látogat, beszéljen hozzá, érintse meg, akár kedvenc illatát is magával viheti.
Mit tehet otthon?
A kómában lévő betegek kórházi ellátást igényelnek. Egyes esetekben – például végstádiumos daganatos betegeknél beállt kóma esetén – a kórházi ellátás sem tudja számottevően meghosszabbítani az életet. Ilyenkor, amennyiben a család szeretné, szakszerű ápolás mellett otthon is gondozható a beteg.
A kóma megelőzése
A kóma nem minden esetben előzhető meg, de bizonyos kiváltó okok valószínűsége csökkenthető. Ha cukorbetegséggel él, mindig figyeljen a vércukorszintjére, hogy elkerülje a túl alacsony vagy túl magas értékeket. Mindig figyeljen rá, hogy ne adagolja túl gyógyszereit. Fontos a drogfogyasztás és túlzott alkoholfogyasztás kerülése. Amikor szükséges, viseljen bukó- vagy munkavédelmi sisakot.
