A munkaterápia egy viszonylag új terápiás módszer, mely a mindennapos produktivitás lehetőségét adja meg a beteg számára. A munkavégzés alapvető társadalmi elvárás, és a munkavégzés képessége a legtöbb emberben megvan. A sérülteknek és fogyatékkal élőknek azonban támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megtalálják az általuk végezhető munkát és hozzájussanak a munkavégzés lehetőségéhez.
Ezeket csoportosíthatjuk az alábbiak szerint:
- szocioterápia (csoportfoglalkozások),
- foglalkozásterápia, munkaterápia (kreatív terápiás tevékenységek),
- szociokulturális tevékenységek (szabadidő hasznos eltöltése).
A munkaterápia támogatást nyújt azoknak az embereknek, akiknek egészségi állapota vagy fogyatékossága cselekvőképességüknek gátat szab, gondjaik vannak a mindennapi élet kihívásaival. A munkaterápia során a terapeuta azonosítja a beteg erősségeit és gyengeségeit, és cselekvő, produktív részvételhez segítheti a beteget a mindennapi életben.
A terapeuta különböző technikákkal, a környezet megváltoztatásával és új eszközök használatával segíthet megőrizni, visszanyerni vagy erősíteni a beteg függetlenségét. A munkaterápia bármilyen korú embernek hasznos lehet, a gyerekektől az idősebbekig, olyan tevékenységek megtanításával, amelyek tartalommal töltik meg az idejüket.
Terápiás tevékenységek:
- személyes higiéné, mindennapi tevékenységek, közlekedés;
- részvétel az oktatásban vagy munkában;
- szociális tevékenységek;
- közösségi lét.
Munkaterápia és foglalkozásterápia
A munka, mint termelőtevékenység, keretet, célt és tartalmat ad a mindennapoknak, sikerélményt és a hasznosság tudatát biztosíthatja a munkát végzőnek. A munkára való képesség az adott személy számára társadalmi elfogadottságot, státuszt és önértékelést jelenthet. Ezzel szemben a munkavégzés képességének vagy lehetőségének hiánya rombolja az önértékelést. Így a munkaterápia a munkavégzés képességének helyreállítása vagy megtanítása.
Nemcsak a betegségre hat, hanem a személyiségre, ezzel kedvezően befolyásolhatja a betegség lefolyását.
A munkaterápiával szemben a foglalkozásterápiák nem a termelési tevékenységre irányulnak, hanem az individualizálódási folyamatra helyezve a hangsúlyt, a személyiség kreatív erőit aktivizálják. A foglalkozási terápia általában megelőzi, előkészíti és kiegészíti a munkaterápiát.
Munkaterápia és rehabilitáció
A pszichiátriai beteg rehabilitációja során nem a tünetmentesség elérése a cél, hanem az adott környezethez való harmonikus visszailleszkedés. A rehabilitáció fő célja az öngondoskodás megtanítása. A pszichés működésben, az érzelmi és akarati életében károsodott beteg ennek csak egy hosszabb terápiás folyamat után tud eleget tenni. Ennek a terápiás folyamatnak a gyógyszeres és pszichoterápiás (beszélgető terápia) eljárások mellett része a munkaterápia is. Alkalmazása során a beteg személyiségét, megmaradt képességeit figyelembe véve keresik a megfelelő munkatevékenységet.
Munkaterápia a mindennapokban
A munkaterápia nem csak a sérült vagy fogyatékkal élő személyek állapotán javíthat. A szorongásra, depresszióra hajlamos embereknél vagy a szenvedélybetegeknél a munka fontos kapaszkodót jelent a mentális egészség megőrzésében. Segít a nehéz élethelyzeteken való túljutásban is, mert a fókuszt a problémákról a megoldásokra irányítja, pozitív visszacsatolásokat biztosít, és flow-élményhez juttatja az egyént. Az önkezelés egyik leghatékonyabb módja.
