A munkamániát más néven gyakran hívják munkaalkoholizmusnak. Bár a nevéből ítélve nem tűnik súlyosnak, hasonló nehézségekkel és végső soron szellemi leépüléssel járhat, mint bármelyik másik függőség. Leggyakrabban a hatalom és a magasabb pozíció elérése utáni vágyból fakad, de előfordul, hogy az érzelmi stressz előli menekülés az oka. A munkamánia olyanoknál figyelhető meg leggyakrabban, akiket a társadalom egyébként „maximalista” jelzővel illetne.
Hasonlóan a kábítószer-használókhoz, a munkamániás ember egyfajta euforikus, „high” érzést él meg – de ebben az esetben nem egy kémiai hatóanyag, hanem maga a munkavégzés a kiváltó inger. A folyamatos euforikus érzés fenntartásához a munkamániás egyre többet dolgozik, akár annak ellenére, hogy ennek következtében a személyes kapcsolatai tönkre mennek, a mentális egészsége pedig egyre rosszabb állapotba kerül.
A munkahelyi stresszről bővebben itt olvashat.
A munkamánia főbb tünetei
A munkamániát néha igen nehéz felismerni – ennek oka az, hogy a társadalmunkban a munka révén elért siker dicsőség, a sokat dolgozó embert és a túlórát pedig jutalmazza és megbecsüli a környezete.
A munkamániás ember gyakran megmagyarázza a viselkedését: ez segít neki a vágyott siker elérésében. Munkáját kényszeresen végzi, nem ritkán azért, hogy elkerülje élete más (számára nehezen kezelhető) aspektusait. Ilyen problémák lehetnek bizonyos érzelmi helyzetek, amelyekkel nem szeretne szembenézni.
Külső szemlélőként ezek az emberek elkötelezettnek tűnnek a munkájuk sikere iránt. Az ambíciót és a függőséget azonban el kell különíteni egymástól. Hasonlóan más függőségekhez, a személy általában nem ismeri fel a függőségét és az az által okozott negatív hatásokat (amelyek mind őt, mind pedig az őt körülvevő embereket érintik).
A munkamánia tünetei az alábbiak lehetnek (jellemzően egyszerre több is jelen van):
- a munkamániás hosszú órákat tölt az irodában vagy a munkahelyén – akkor is, ha nincs olyan határidős munka, ami miatt ez szükséges lenne;
- gyakran akár hanyagolja az alvást is, hogy befejezzen bizonyos munkákat, átnézzen még egyszer egy prezentációt stb.;
- (kóros mértékben) elégedett a munka által elért sikerekkel, saját értékét ez alapján az egy szempont alapján határozza meg
- nem képes megélni az elért sikereket, folyamatosan újabb kihívásokra van szüksége;
- intenzív félelmet és szorongást él meg, ha véletlenül valami sikertelen a munkájával kapcsolatban;
- a munkával kapcsolatos teljesítményét folyamatosan leértékeli, túl kevésnek tartja;
- elhanyagolja a személyes kapcsolatait, barátait, családját a munka miatt;
- defenzív (védekező) viselkedést tanúsít, ha megpróbálják szembesíteni a munkamániájával („Hiszen csak dolgozom, miért baj az?”);
- folyamatosan fáradt, ideges, impulzív;
- magas szintű szorongásos vagy depressziós tünetek jelentkeznek;
- megjelenhet valamilyen egyéb függőség is: kábítószer-használat, alkoholbetegség, gyógyszerfüggőség.
A munkamánia kiváltó okai
A legtöbb függőséghez hasonlóan a munkamánia esetén sem lehet egyetlen okot megjelölni a függőség kialakulása miatt. Jellemzően több rizikófaktor együttes jelenléte és emellett valamilyen kiváltó környezeti inger együttesen okolható a munkamánia kialakulásáért.
A munkamánia kiváltó okai között szerepelhetnek többek között az alábbiak:
- genetika: bizonyos öröklött személyiségjegyek szerepet játszhatnak a függőségre hajlamos személyiség kialakulásában – ezek környezeti és társadalmi hatásokkal kombinálva aztán valódi függőség kialakulásához vezethetnek;
- környezet és családi háttér: a szülők munkához való viszonya hatással van a munkamániára való hajlam kialakulásában – például ha a szülők gyakran dolgoznak késő estig, akkor a gyermek később azt gondolhatja, hogy a folyamatos munka a normális és elvárható viselkedés.
A munkamánia szövődményei
A munkamániás ember (úgy, mint bármilyen más függő is) idővel általában egyre rosszabb általános állapotba kerül. A munkamánia gyakori velejárója a kiégés, ami jelzi a mentális és fizikai teljesítőképesség határainak elérését. Ezt követheti az extrém mértékű stressz, a társas kapcsolatok megromlása, majd akár más függőségbe (pl. kábítószer-használat, gyógyszerfüggőség, alkoholbetegség stb.) történő menekülés. Idővel megjelenhetnek pszichoszomatikus betegségek is (olyan testi betegségtünetek, melyek lelki okokra vezethetők vissza).
A munkamánia diagnosztizálása
A munkamániát az ún. Bergen-féle munkafüggőségi skálával lehet meghatározni. Ebben állításokat értékel a beteg magával kapcsolatban egy 5 fokozatú skálán (1 = soha, 2 = nagyon ritkán, 3 = néha, 4 = gyakran, 5 = mindig).
A Bergen-féle skálában található, értékelendő állítások az alábbiak:
- Gondolataiban megjelenik, hogy hogyan tudna még több időt felszabadítani a munka elvégzésére.
- Azért dolgozik, hogy csökkentse a folyamatos bűntudat és tehetetlenség érzését, a depresszió és a szorongás tüneteit.
- A környezete jelzi, hogy csökkenteni kellene az elvégzendő munka mennyiségét, de nem veszi figyelembe ezeket a tanácsokat.
- Stresszel, ha valamilyen okból nem tud a munkával foglalkozni.
- A hobbijait, szabadidős tevékenységeit és a sportolást is fokozatosan a háttérbe szorítja a munka miatt.
- Olyan sokat dolgozik, hogy annak már negatív hatása van a mentális egészségére.
A Scandinavian Journal of Psychology folyóiratban megjelent közlemény szerint, ha ezek közül legalább négyre „gyakran” vagy „mindig” a válasz, nagy valószínűséggel megállapítható a munkamánia.
A munkamánia kezelése
Bár a munkamánia hasonlít a többi függőségre, a kezelése szerencsére általában egyszerűbb – nem jelentkeznek például a fizikai elvonási tünetek, amelyek jellemzőek lehetnek a kábítószer-használatra. Az eset súlyosságától függően azonban előfordulhat, hogy kezdetben fekvő- vagy járóbeteg rehabilitációs programra van szükség a viselkedési zavar kezelése céljából.
Mivel a munkamánia gyakran nem önmagában fordul elő, hanem egy párhuzamos mentális zavarból fakad (például rögeszmés-kényszeres zavarból, vagy bipoláris zavarból), ezért a terápia folyamán ezeket is szükséges kezelni.
A kezelés megtervezésébe mentális egészségügyi szakértő (pszichológus vagy súlyosabb esetben pszichiáter) bevonása szükséges. Ennek során foglalkozni kell a függőséggel és a mögöttes lelki problémákkal. A felépülés időszakában pszichoterápia, súlyos esetben gyógyszeres kezelés (pl. antidepresszáns alkalmazása) is indokolt lehet az impulzív viselkedés, a szorongás és a stressz kezelésére.
A kezelés legfőbb célja a munka és a magánélet egyensúlyának újra megtalálása és megtartása.
A függőségkezelésről bővebben itt olvashat.
