A mágneses rezonancia képalkotás (MRI – Magnetic Resonance Imaging) az atomok mágneses magrezonanciáján alapuló, rendkívül megbízható képalkotó diagnosztikai eljárás.
Az MRI részletes felvételt készít az emberi szervezetről, így nagy segítséget nyújt egyes betegségek pontos diagnózisának felállításában és a kezelés megtervezésében, illetve a kezelés hatékonyságának nyomon követésében.
Az MRI működésének alapelve
Az MRI az 1980-as évektől használatos technika. Az első készülékek hagyományosan kétdimenziós képet alkottak a test egy vékony „szeletéről”, a mai modern MR-eszközök számítógép segítségével már háromdimenziós képeket készítenek.
Az MR-készülék működését rendkívül erős mágnes biztosítja. A vizsgálat a szervezet folyadéktereinek mágneses térben történő, jellegzetesen megváltozó viselkedésén alapul: a kóros elváltozások, betegségek ugyanis megváltoztatják a szövetek és sejtek víztartalmát, ami láthatóvá válik a vizsgálat során.
Az MR-szkenner erős mágneses mezőket és rádióhullámokat használ a jelek előállításához a testből, a jeleket rádióantenna veszi fel, amelyeket a számítógép képpé alakít.
Az MR-képalkotás előnyei:
- Rendkívül részletes, több síkból elemezhető, nagy felbontású képeket készít.
- Nem jár sugárterheléssel, mert a képalkotáshoz nem használ röntgensugarat.
- Teljesen fájdalommentes és veszélytelen, mellékhatása nem ismert.
- Szükség szerinti gyakorisággal ismételhető.
- Nincs káros hatása a szervezetre, ezért kisgyermekek vizsgálatára is használható.
- Pontosan feltérképezhető vele a kívánt terület, invazív beavatkozás nélkül.
- A vizsgálathoz nincs szükség különösebb felkészülésre.
Az MR-képalkotás használati területe
Az MRI lehetővé teszi – az egyes testtájakon kívül – az erek tanulmányozását, illetve a segítségével jól vizsgálhatók az agy, a gerinc, a hasi szervek, a csontok és ízületek, valamint a mellkas egyes részei is.
Az MR-gép az alábbi betegségek diagnosztikájára – és terápiájának megtervezésére – alkalmas:
- daganatok és azok áttétei,
- idegrendszeri megbetegedések (pl. stroke, szklerózis multiplex, epilepszia),
- gerincbetegségek (pl. gerincferdülés, csontritkulás),
- érbetegségek,
- fejlődési rendellenességek,
- ízületi sérülések vagy betegségek,
- lágyrész-sérülések,
- gyulladással járó állapotok,
- belső szerv károsodása.
Az MR-vizsgálat előkészületei
Az MRI nem igényel különösebb előkészületet. Egyes vizsgálatokat kontrasztanyag beadásával végeznek, mert segítségével jobban látható például az erek és a lágy részek állapota. Ilyenkor a vizsgálat előtt 6 órával nem lehet enni.
Érdemes a natív (nem kontrasztanyagos) kivizsgálásra is üres gyomorral érkezni, hogy ha mégis szükség lenne a beadására, akkor el lehessen végezni a vizsgálatot. A kontrasztanyag beadásának feltétele a vese megfelelő működése, amit friss – általában 1 hónapnál nem régebbi – laborlelettel szükséges igazolni.
Nem lehet MR-vizsgálatot végezni azoknál a pácienseknél, akiknek a szervezetében fémimplantátumok – pacemaker, csavarok, kapcsok, egyes fogszabályzók, beépített hallókészülékek, szívbillentyűk – vannak, mivel a fém kölcsönhatásba lép az MR-gépben lévő mágnessel, aminek életveszélyes kockázatai vannak.
A vizsgálat előtt a betegeknek jelezniük kell, ha korábbi beavatkozások során fém került a szervezetükbe – ez a 2000 előtt végzett műtétek esetében okozhat gondot, mert azóta már olyan fémeket használnak, amelyekkel az MR-vizsgálatok is biztonságosak.
A vizsgálóhelyiségben is erős mágneses tér van, ezért minden fémtárgyat a vetkőzőfülkében kell hagyni.
Az MR-vizsgálat menete
Kétféle típusú MRI-berendezés létezik: a nyitott mágneses MRI, illetve a szélesebb körben elterjedt alagútrendszerű gép, amelyben erősebb a mágneses tér. A vizsgálat teljesen fájdalommentes.
A vizsgálat során a beteget ráfektetik egy ágyra, amit betolnak a 60 cm átmérőjű „alagútba”. A vizsgálat általában hanyatt fekvő, ritkábban hason fekvő pozícióban történik, és átlagosan 20-60 percig tart, de – a vizsgálat kiterjedésétől függően – akár két órán keresztül is tarthat. Ez idő alatt a páciensnek mozdulatlanul kell feküdnie. A gép a vizsgálat alatt szakaszosan zúgó-kopogó hangot ad, a zavaró zörejeket fülvédő használatával lehet mérsékelni.
A vizsgálatot képalkotó eljárásra szakosodott asszisztens vagy orvos végzi és felügyeli, a felvételeket radiológus szakorvos értékeli. Ha szükséges, a kontrasztanyagot közvetlenül a vénába fecskendezik a vizsgálat során egy injektor segítségével, amely automatikusan adagolja az előre beállított mennyiséget.
A páciensnek a vizsgálat alatt kapott utasításokat minden esetben követnie kell. Ha a vizsgálat közben bármilyen probléma lép fel, a pánikjelző gomb megnyomásával azonnal kapcsolatba tud lépni az asszisztenssel.
Az MR-vizsgálat lehetséges szövődményei
- Az MR-gépek zárt, szűk készülékek, ami az arra érzékeny – pl. klausztrofóbiás – pácienseknél kellemetlen bezártságérzést idézhet elő. Előfordulhat esetleg fizikai sérülés, ha a fémre vonatkozó biztonsági eljárásokat nem tartják be.
- A kontrasztanyag nem tartalmaz jódot, ennek ellenére – elenyésző esetben – előfordulhat túlérzékenység: az allergiás reakció általában a kontrasztanyag beadását követő 20 percen belül alakulhat ki. Az MR-vizsgálatot végző intézmények azonban fel vannak készülve az esetleges allergiás reakció ellátására.
- Előfordulhat a vesefunkció átmeneti romlása is a kontrasztfesték beadása miatt.
- Igen ritkán, 1000-ből 3 tetovált páciensnél előfordulhat, hogy a tetoválás vas-oxidot tartalmaz, amely mágnesezhető, így égési sérüléseket okozhat a bőrön.
MR-vizsgálat gyermekkorban és várandósság idején
Csecsemők és kisgyermekek vizsgálatánál általános érzéstelenítésre (altatásra) lehet szükség, hogy mozdulatlanok maradjanak. Az MR-vizsgálat várandósság idején is biztonságosan alkalmazható, de általában csak a 3. hónapot követően végzik, bár negatív hatása a magzatra nem ismert.
