Az intervenciós radiológia az orvoslás igen dinamikusan fejlődő területe, amely a képalkotó diagnosztika és a terápiás szakterület speciális kombinációjából áll.
Az intervenciós radiológiai eljárások során valós idejű képalkotó technológia – például ultrahang, CT, MRI, digitális szubtrakciós angiográfia – használata közben végeznek úgynevezett minimálisan invazív (kis sebzéssel járó) beavatkozásokat, gyógyító vagy diagnosztikus eljárásokat, illetve kezeléseket.
Az intervenciós radiológiai eljárások a nyitott és laparoszkópos műtétek számos típusának precízebb, gyorsabb és biztonságosabb alternatívájaként alkalmazhatók, ráadásul az ilyen beavatkozások után a betegre rövidebb kórházi lábadozási idő is vár.
Az intervenciós radiológia alkalmazási területei
Az intervenciós radiológia alkalmazási területeit két csoportra oszthatjuk: az intravaszkuláris, tehát ereken belül végzett, és az extravaszkuláris, vagyis az ereken kívül végzett beavatkozásokra.
Az intravaszkuláris beavatkozások a következők lehetnek:
A beszűkült erek átmérőjének helyreállítása
A beszűkült erek átmérőjének helyreállítása céljából sztent beültetésére, ballonkatéteres tágításra (pl. végtagokon perifériás érszűkület esetén, koszorúér-szűkület esetén) kerülhet sor.
Sztent beültetése során egy fém (bizonyos esetben gyógyszert is kibocsátó) csövet helyeznek az érbe, hogy nyitva tartsa azt. A ballonkatéteres tágításnál egy ballont juttatnak az érszűkület helyére, és a ballon felfújásával tágítják az eret, ezzel növelve az ér átmérőjét.
Artériás vérrög feloldása helyileg
Előfordulhat, hogy az ér hirtelen elzáródik egy vérrög által, aminek következtében az adott terület vérellátása megszűnik, és súlyos károsodás alakulhat ki (infarktus). Éppen ezért fontos a gyors terápiás beavatkozás, melyre szintén az intervenciós radiológia ad lehetőséget. Ilyenkor ugyanis közvetlenül az érbe juttatják az ún. szöveti plazminogén aktivátor faktort, amely elkezdi a vérrögöt lebontani, ezáltal helyreáll a vérellátás.
Aneurizma kezelése
Az aneurizmák kórosan kitágult artériák, amelyek veszélyesek, ugyanis kiszakadásuk esetén életveszélyes vérzést okozhatnak. Kezelésük során sztentet helyeznek be az érintett érszakaszba.
Artériás vérzés elállítása
Sürgősségi ellátást igénylő vérzésnél az intervenciós radiológia segítségével artériás érelzárással (embolizációval), sztent behelyezésével, illetve ballonnal lehetőség nyílik a vérzés csillapítására.
Rendellenesen tapadó méhlepény
Ebben az esetben, császármetszés közben szintén intervenciós radiológiai eljárásokra lehet szükség.
Vena cava filterek alkalmazása
Azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a rizikó vérrögképződésre, és véralvadásgátló alkalmazása ellenjavallt, vena cava szűrő alkalmazása javasolt. Ez a szűrő ugyanis megakadályozza a vérrög eljutását a tüdőbe, így a tüdőembólia megelőzésében játszik szerepet.
Artériák, vénák mesterséges elzárása
Az artériás embolizáció segítségével el lehet zárni egy méhben elhelyezkedő miómát tápláló eret, amely következtében a mióma elhal. Ezzel szemben a vénás sclerotizáció módszerével kezelhető egy kitágult visszér lézerrel vagy gyógyszer befecskendezésével.
Daganatterápia esetén
Hosszabb célzott onkológiai kezelést igénylő beteg esetén egy fecskendezőkészülék beültetése válhat szükségessé, ami célzottan tudja bejuttatni a kemoterápiás szert az elváltozás közelébe.
A fenti beavatkozások az érintett szerv, illetve szervrendszer szerint további csoportokra oszthatók:
- májat érintő beavatkozások (pl. epekő-eltávolítás és transzjuguláris intrahepatikus portoszisztémás shunt – TIPS – létrehozása);
- vese-, illetve húgyúti beavatkozások (pl. vesekő-eltávolítás – perkután nefrolithotomia);
- emésztőrendszeri beavatkozások (szondalevezetés, gasztrosztóma, jejunosztóma létrehozása);
- légzőszervi beavatkozások (pl. tüdődaganat kezelés);
- vertebroplasztika (csigolya-összeroppanás kezelése).
A beavatkozások célja lehet mintavétel (pl. vastagtű- vagy más néven core biopszia, ezenkívül lehet szövettani mintavétel), folyadéklebocsátás vagy daganatkezelés (pl. tumorembolizáció).
Az intervenciós radiológiai eljárás menete
A kezelőorvos valamilyen képalkotó eljárással – a beavatkozás helyétől függően röntgenátvilágítással, ultrahanggal, CT-vizsgálattal vagy MRI-vel – a test belsejébe tekint, majd speciális eszközök (tűk, katéterek) alkalmazásával apró bemetszéseken keresztül elvégzi a kezelést vagy a szükséges beavatkozást. A beteg az eljárás előtt fájdalomcsillapítót kap, vagy – ha szükséges – általános érzéstelenítésben (altatás) részesül.
Az intervenciós radiológiai előnyei
A beavatkozás lehetővé teszi a közvetlen, precíz hozzáférést a kezelésre szoruló szervhez, testrészhez (ez különösen fontos például a radioaktív részecskékkel vagy kemoterápiával végzett rákkezeléseknél, amelyek a hagyományos módon alkalmazva roncsolhatják az egészséges testrészeket, szöveteket is), emellett minimálisra csökkenti a hagyományos, nyílt műtéti beavatkozások kockázatát (vérveszteség, sebfertőzés) is, így a beteg számára kisebb megterhelést jelent, és gyorsabb sebgyógyulást (rövidebb kórházi tartózkodást) biztosít.
Ezenfelül sok esetben elegendő a helyi érzéstelenítés, vagyis nincs szükség általános érzéstelenítésre, amely esetében valamennyivel gyakrabban alakulnak ki nem várt szövődmények.
Az intervenciós radiológia hátrányai
Az intervenciós radiológiai eljárások hátránya, hogy röntgen, illetve CT alkalmazásakor a beteget bizonyos szintű sugárterhelés éri (lásd még: Ionizáló sugárzás). Ezenkívül kontrasztanyag alkalmazásakor felléphet a kontrasztanyaggal szembeni érzékenység, allergia. Kontrasztanyag alkalmazását igénylő vizsgálatok csak olyan betegeken végezhetők, akiknek a vesefunkciója megfelelő.
Az intervenciós radiológiai beavatkozások eszközigénye nagy. Az érbetegségek ellátásában magasabb az embólia kialakulásának szövődménye is. Összességében kevesebb beavatkozási típus végezhető el a hagyományos eljárásokkal szemben.
Az intervenciós radiológia lehetséges szövődményei
Annak ellenére, hogy az intervenciós radiológia segítségével a beavatkozások kevésbé megterhelők a szervezet számára, az intervenciót követően az alábbi szövődmények léphetnek fel:
- vérzés,
- érelzáródás,
- légmell,
- epecsorgás,
- vizeletcsorgás,
- üreges hasi szerv sérülése,
- hashártyafertőzés,
- posztembolizációs szindróma.
