Az amerikai egyesült államokbeli Johns Hopkins (Baltimore) és Virginia (Charlottesville) Egyetemek kutatói 2017 és 2020 között felmérést végeztek a 18-55 év közötti nők menstruáció előtti tüneteinek előfordulásáról, gyakoriságáról és az életminőségre gyakorolt hatásáról. A 140 országon átívelő vizsgálat eredményeit az Archives of Women’s Mental Health szaklap 2022. augusztusi számában ismertették.
Nemcsak a menstruáció járhat a nők számára kellemetlen tünetekkel, hanem már a havi vérzést megelőző időszak is. Az ún. premenstruációs szindróma (PMS) a menstruáció előtti napokban, a peteérést követően jelentkezik, és a menstruáció kezdetével ér véget. A premenstruációs tünetegyüttest egyénenként és akár havi szinten is más-más tünetek kísérhetik.
Premenstruációs Szindróma Kérdőív
A tanulmány bevezetőjében a szerzők egy több mint 42 ezer nő bevonásával végzett kérdőíves felmérés eredményeire hivatkozva felhívják a figyelmet arra, hogy a nők 80 százaléka megtapasztalja élete során a menstruációt megelőző testi vagy hangulati tünetek legalább egyikét.
A kutatók abból a célból indították el 2017 májusában a szóban forgó vizsgálatot, hogy keresztmetszeti képet kapjanak a nők premenstruációs tüneteiről és azok mindennapi életre gyakorolt hatásairól. A tíz nyelven olvasható Premenstruációs Szindróma Kérdőív a Flo Health mobil applikáción keresztül volt elérhető. A kérdőíven feltüntetett testi- és lelki tünetek – hangulati ingadozás vagy szorongás, feledékenység, alvászavarok, fejfájás, hőhullám vagy izzadás, fáradtságérzés, emlőérzékenység vagy -fájdalom, vizenyő, túlérzékenység, székrekedés vagy hasmenés, étel iránti sóvárgás, súlygyarapodás, fokozott étvágy, hasi görcsök, csökkent nemi vágy, hajelváltozások, kiütések – mellett az „igen, minden ciklus során”, „igen, de nem mindegyik ciklusban”, „nem”, „inkább nem válaszolnék” feleletek valamelyikét jelölhették meg a résztvevők.
A kérdőíves felmérés eredménye
2020 júniusáig 140 országból több mint 238 ezer nő töltötte ki és küldte be a kérdőívet. Az anonim válaszadók több mint fele a fiatal generáció tagja volt: 68,14 százaléka a 18-27 éves, 25,69 százaléka a 28-37 éves, 5,74 százaléka a 38-47 és 0,43 százaléka a 48-55 éves korosztályt képviselte. A fentebb felsorolt tünetek közül legtöbben (85,28 százalék) az étel utáni sóvárgást említették meg minden egyes ciklus során észlelt jelenségként. A második leggyakoribb tünet a hangulati ingadozás vagy szorongás (64,18 százalék), a harmadik pedig a fáradtságérzés (64,18 százalék) volt. Az összes többi tünetet a válaszadók kevesebb mint fele tapasztalta.
A kérdőívet visszaküldő nők 28,61 százaléka jelezte, hogy a menstruáció előtti tünetek minden egyes ciklusban befolyásolják a mindennapi tevékenységét. Ennél valamivel nagyobb, 34,84 százalékos arányt képviseltek azok, akiknek életvitelét ezek a tünetek csak időnként zavarják meg.
A földrajzi megoszlást tekintve jelentős különbség mutatkozott a tünetek előfordulása között. A hangulati ingadozásról és szorongásos tünetekről beszámoló nők aránya Egyiptomban, Libanonban, Brazíliában, Iránban és Jordániában volt a legmagasabb (64 százalék); az érzelmi-hangulati tüneteket legritkábban Afrika országaiban (Kamerun, Kongó, Mali, Gabon és Togo) tapasztalták a válaszadók (28 százalék). Az eredményekből kitűnt továbbá, hogy a feledékenység, a csökkent nemi vágy, az alvászavarok, az emésztési zavarok, a súlygyarapodás, a fejfájás, a vizenyő, a hőhullámok vagy az izzadás megjelenésének gyakorisága az életkor előrehaladásával növekvő tendenciát mutat. A hasi görcsök előfordulása viszont kifejezetten gyakoribb volt a 18-27 éves korosztályban, mint a 28 évnél idősebb nők esetében.
A kutatók következtetései
A bemutatott vizsgálat céljaként a kutatók azt tűzték ki, hogy széles körű nemzetközi adatbázist gyűjtsenek össze a premenstruációs tünetek előfordulásáról. A beérkezett kérdőívek feldolgozását követően megállapították, hogy a menstruációt megelőző hangulati tünetek az összes korcsoportban hasonló arányban jelentek meg. Ugyanakkor növekvő gyakorisággal tapasztaltak testi tüneteket az idősebb korosztályt képviselő válaszadók, ami összefügghet a változókor előtti és alatti időszak (perimenopauza) során végbemenő hormonális változásokkal. A szerzők további vizsgálatok elvégzését szorgalmazzák annak megértése érdekében, hogy miért mutatkozott jelentős eltérés a felmérésben résztvevő egyes országok között a hangulati ingadozást és szorongást illetően. Továbbá felhívják a háziorvos, nőgyógyász és mentálhigiénés szakemberek figyelmét arra, hogy jelen tanulmány eredményei fontos támpontot jelenthetnek a mindennapi orvoslásban a páciensek ilyen jellegű tüneteinek megítélése során.
